Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-483

488. országos ülés április 13. 1S72 271 mány törvényes jogkörében, és azt a miniszter ur nem tudja tűrni: helyesen és kötelességszerüleg cselekszik ; csakhogy nem fogadom el azon combinatiót, hogy a baloldal mellett fellépni, amellett szavazni a kormány elleni engedetlenségre agitálás volna, mert az által, hogy a miniszter ur ezt azonositja: épen elismeri, hogy a kormány iránti engedelmesség azt követeli, — tehát parancsolva van, — hogy a jobboldal mellett szavazzon. (RblyesUs balról. Mozgás jobbról.) Én tehát^ezen felelettel megelégedve nem vagyok. Felfogásom az, hogy a hivatalnoknak, a mennyiben jogosultsággal bir, teljes jogának és szabadságának kell lennei, szavazatát adni oda, hová meggyőződése vezeti; agitálni és korteskedni pedig nem az ő hivatásához tartozik, sem a jobb- sem a baloldal számára. Azt vártam, hogy a miniszter ur azt fogja mondani ; nem fogom eltűrni, hogy a hivatalnokok kortesszerepet vigyenek akár a jobb, akár baloldal számára. De feltűnt, hogy interpellatiomnak épen azon részére, hogy arra is utasítva voltak, hogy tevékeny részt vegyenek a választásokban, a miniszter ur nem felelt. A t. miniszter ur azt mondotta, hogy a választási küzdelmek alatt az iránt, hogy mi szabad, mi nem szabad, mi illik, mi nem illik, mi lovagias, mi nem lovagias, tágulni: összezavarodni szoktak a fogalmak. Fájdalom, azt a múlt választásoknál bizony nem előnyünkre, mint szenvedő fél igen sokszor tapasztaltuk. (Ugy van ! bal felől. Ellenmondás jobbfelöl) Azt kívánom, hogy a t. miniszter ur és minisztertársai váltsák be a miniszter azon szép szavait, hogy az erkölcsiség közt a politikában és a magánéletben különbséget tenni nem igen tud, s kérem, hogy ezen rövid „igen" szócskát hagyja el, mert azon „igen" szócska köpenye alá sok fér; mert ki fogja meghatározni, hogy ha egyszer eltér : igen nagyon, vagy csak kissé tér el. (Élénk helyeslésbal felöl.) A meghatározás csak addig lehet, mig azeltérés meg nem történt. Végül a tisztelt miniszter ur is jónak látja, hogy bennünket, követve a belügyminiszter ur példáját, egy kis atyai fenyegetéssel illessen. Azt mondja: hogy ha önök azt fogják mondani, hogy mi eladtuk a hazát, feladtuk az ország jogait : nem fogjuk követni az evangéliumot, hanem hasonló élesebb fegyverrel fogunk visszaverni, élesebb fegyvert fogunk használni. Én, t. ház, egyes emberek, egyes képviselők nyilatkozatáról jót nem állok, nem állhatok ; de hivatkozom magára a miniszter urnák loyalitására, vajon mai nap és már hoszszabb idő óta a sajtó terén, melyre hivatkozni méltóztatott : melyik fél az, a mely gyanúsít, és melyik az, a mely gyanúsított? (Nagy zaj.) meg fognak győződve lenni, hogy legalább azon lapok, melyeket én részemről ezen párt szorosabban vett orgánumaiul tekintek, keményen megtámadták ug}

r

an az önök javaslatait, de azokban nem fogják olvasni, hogy önök hazaárulást követtek el; ily gyanúsítást nem fognak olvasni. (Élénk ellenmondás a jobb oldalon. Ugy van! a bal oldalon.) Mig ellenben méltóztassék (Nyugtalanság jolb felől.) megnézni az önök lapjait, elkezdve a kormány subventiójában részesülő lapoktól, hogy mit irnak egyebet hónapok és hónapok óta, minthogy az ellenzék hiúságból feláldozza a haza javát, (Ugy 'is van! jobb felül.) minthogy az ellenzék hiaságból, nagyravágyásból szövetkezik a haza ellenségeivel. (Igaz ! Ugy van! jobb felől. Hazugság ! Ott van a miniszter' felelete! Bal felől tartós zaj.) Mondom, nem olvassunk egyebet, minthogy az ellenzék csupa hiúságból veszélyezteti a haza jólétét, nem olvasunk egyebet, mint hogy szövetkezik a haza ellenségeivel, melyeknek nagyobb része ugyan, reménylem, csak azon lapok kópzelődésében élhetnek, (Ohó! jobb felől.) mit olvasunk egyebet, mint hogy az ellenzék a haza integritása ellen törekszik. (Igaz! jobb felől. Élénk ellenmondás bal felől.) Gondolom, hogy a ki azt mondja, ho^y az ellenzék ezt teszi, hogy az ellenzék hazaárulást követ el , önök itten eléggé nem parlamentalis modorban, a parlament kebelében ismétlik ezen gyanúsítást, mondván, hogy igaz, bebizonyították, hogy nem mi vagyunk azok, a kik nem nemes, nem erkölcsi fegyverekkel élünk, hanem önök. Ugaz! bal felől. Nevetés jolb felől.) És, "uraim, mo^t ismétlem, belügyminiszter urnák egy tegnapi mondatát. (Paczolay János: Nincs napirenden!) Nem felelek a belügyminiszter urnák ; ha ezt tenném, akkor mondhatná a képviselő ur, hogy nincs napirenden; de felelvén az interpellatiómra adott válaszban mondottakra, idézem, mint tekintélynek, a belügyminiszter urnák egy mondatát. Ezt tán szabad tennem. (Derültség bal felől. Halljuk !) A belügyminiszter ur tegnap azt mondta, hogy a hazaárulással! vád már ma hála istennek oly vád, a melylyel legfelebb csak az őrültebet lehet izgatni. Most uraim, én nem húzom ki a következtetést ebből. Önök gyanúsítanak minket, hogy hazaárulók vagyunk. (Nagy zaj.) Önök izgatnak ezzel : méltóztassanak már most a belügyminiszter szavaiból a következtetést lehúzni. (Élénk helyeslés és tetszés bal jelöl.) Szlávy József közgazdászat! miniszter : T. ház! Több rendbeli észrevételeim volnának a t. barátom által elmondottakra, de nem szándékoztam akkor, a midőn az interpeliatióra feleltem, a ház utolsó perczeit arra fel-