Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-483

483. ország*B ülés április 13. 1872. 2 59 Elnök: Közöltetni fog az illető miniszter úrral. Szlávy József közgazdászat! miniszter: T. ház! Tisza Kálmán képviselő ur f. hó 4-én tartott ülésben interpellatiót intézett a kormányhoz, illetőleg hozzám, melynek értelme oda megy ki : van-e a kormánynak illetőleg nekem tudomásom arról, és a kormány vagy az én befolyásommal történt-e, hogy a debreczeni távirdai igazgató visszaélve hivatalos hatalmával, az oda való tisztviselőket kónyszeritette, hogy a Debreezenben alakult Deák-körbe magukat beírassák 1 Azért nem feleltem előbb a t. képviselő urnák, mert informáltatni akartam magamat a dologról, s egyúttal feleletet adni arra is, szándékozik-e a kormány ez iránt vizsgálatot indítani. Az informátiót megkapván, ezennel kész vagyok felelni. (Halljuk!) A mint a t. képviselő ur a hírlapokból is megismerkedhetett a dolog tényállásával: az interpellatió téves iuformátión látszik alapultnak, mert az oda való távirdai hivatalnokok kinyilatkoztatták, hogy ők ezt mindenféle. pressió nélkül tették, és magukat saját jószántukból íratták be a Deák-körbe. (Mozgás a baloldalon) Egyátaián biztosithatom igen t. barátomat, hogy én ilyforma rendeletet nem adtam ki soha, s nem is fogok kiadni soha. Mert mióta miniszter vagyok, azt tapasztaltam, hogy azon hivatalnokok, a kik kiválólag politikával foglalkoznak, választási mozgalmakban és egyebekben tényleges részt vesznek : nem a legjobb hivatalnokok (Tetszés.) S minthogy az állam nem azért fizeti és tartja a hivatalnokokat, hogy politikát űzzenek, s mozgalmokba avassák magukat, (Élénk helyeelés a bal oldalon) én ilyforma rendeletet nem fogok kiadni soha (Helyeslés bal/elől.) Csakhogy más tapasztalatom is van e téren : az t. i. hogy azon hivatalnokok, a kik politikával foglalkoznak, — már a mennyire az én ressortomat illeti — rendszerint baloldali politikát űznek : (Elénk derültség) és ez igen természetes. Ezen urak magokat rendesen az úgynevezett félreismert géniekből ujonczozzák, olyanokból, a kik az ő meggyöződésök szerint érdemeikhez képest nem méltattak eléggé, vagy pedig a kik hanyagság miatt hátratétettek, megbüntettettek, s itt ismét egy különös jelenséggel találkoztam. A mint ugyanis egyrészről a t. képviselő urak a baloldalról valóban drácoi szigort kivannak a miniszterektől az alattokvalók irányában és a minisztereket folytonosan sarkalják, hogy a hivatalnokokat kötelességeik teljesítésére szigorúan utasítsák és hogy kérlelhetlenül járjanak el azok irányában, a kik kőtélességöket nem teljesitik; ugy más részről, a mikor azután egy ilyen eset előfordul, az illetők a baloldali képviselő urak és báloldali hírlapok szerkesztőinek kegyeibe ajánlják magokat; ez utóbbiak lapjába irkálnak ezikkeket a kormány ellen s ezek rendszerint pártfogásukba fogadják. Hogy én az ily hivatalnokok irányában valami különös előszeretettel nem viseltetem, (Tetszés a jobb oldalon) és hogy ily eljárásukban valami különös okot nem látok arra, hogy irányukban elnéző legyek : azt az én t. barátom természetesnek fogja találni. (Tetszés jobb felől.) Mint mondám: ily rendeletet, mint a minőt érintettem, kiadni nem fogok; nem is kónyszeritek egy hivatalnokot sem arra, hogy tényleges részt vegyen a kormány politikája támogatása körüli agitatióban. De hogy én azt semmi áron sem fogom tűrni, hogy valamely hivatalnok, ki az én ressortomhoz tartozik : a baloldal érdekében agitáljon, a választási mozgalmakban részt vegyen, vagy a kormány iránti engedetlenséget szitsa, — azt a t. képviselő ur ismét természetesnek fogja találni; (Élénk kelyeslés a jobb oldalon) természetesnek fogja találni, ha nem is itt, de a maga bensejében; a mint részemről megint természetesnek fogom találni azt, ha ő adandó alkalommal engem ezért interpellálni fog: „hane veniam damus, petimusque vicissim." (Derültség.) Egyébiránt legyen szabad itt még egyet megjegyeznem. (Halljuk!) Közelednek a választások és ilyenkor a fogalmak arról: hogy mi szabad, mi nem szabad, mi illik, mi nem illik, mi lovagias, mi nem az ? tágulni szoktak és némileg megzavarodnak. Én részemről — se részben azt hiszem, minisztertársaim nevében is szólhatok — az erkölcsiséget, a morált a politika terén, a moráltól a közélet terén nem tudom nagyon megkülönböztetni; és én — méltóztassanak erről meggyőződve lenni, — inmoralis eszkőzökheznyulni sohasem fogok, (Atalános helyeslés) s meggyőződésem, hogy ezt minisztertársaim egyike sem teendi. De ha a baloldal részéről (Halljuk!) bennünket, a mi itt a házban számtalanszor megtörtént, és mi — mikor ezt tegDap t. barátom Tóth Vilmos fölemlítette — itt némi roazalással találkozott, mondom: ha a baloldal részéről bennünket azzal vádolnak, hogy mi a hazát eladtuk, elárultuk, és hogy mi Magyarországot provinciává sülyesztettük, (Ugy van! a jobb oldalon) midőn Csanády képviselő ur ránk, a jobb oldalra és a miniszterekre, a jövő századok átkát híja le, (Ugy van! jobb íelSl) mert — úgymond — ez bennünket mint jogtiprókat megillet; (Halljuk! Halljuk!) mikor ilyen fegyverekkel küzdenek