Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-482

482. országos Més április 12. 1872. 257 a szellemi tőkét is föl akartam ruházni szava­zati joggal. (Győrffy Gyula: A hivatalnokokat !) Igenis, a hivatalnokokat! (Hosszan tartó zaj s nyugtalanság a bal oldalon. Fölkiáltások a jobb ol­dalon : Hát a hivatalnokok páriák f) Igenis, a hivatalnokokat, mely hivatalno­kok minden esetre több qualificatióval birnak, mint egy bocskoros nemes ember. (Élénk helyes­lés jobb felől.) Föl akartam ruházni nemcsak az államhivatalnokokat, hanem a municipalis hiva­talnokokat is, föl akartam ruházni vele azokat is, kik például egy nagy gyár vezetői, akik egy nagy gazdaság intézői, ha nincs is saját vagyo­nuk. Ezek az 1848-ki törvények szerint ki vol­tak zárva a választói jogból, legalább több megye igy interpretálta a törvényt. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Ez tehát a második jogtágitás és pedig az értelmiség előnyére szolgáló jogtágitás, a mire én súlyt fektetek. (Élénk helyeslés jobb felől, mozgás bal fetől.) A harmadik jogtágitás a törvényjavaslatban az, hogy mig az 1848-ki törvény azt kivánja, hogy vagy tőkéje, vagy pedig földbirtoka után mutasson ki valaki 100 frt. jövedelmet' : az én törvényjavaslatom megengedi, hogy e jövedel­mek összesittessenek. (Nyugtalanság bal felől.) Én tehát határozottan kijelentem, hogy rá­fogás volt az, miszerint mi oly törvényjavaslatot akartunk keresztül vinni, mely sok ezer választót fosztott volna meg jogától. Önök e két hónap alatt vetélkedtek a legerősebb kitételekkel gyanú­sítani eljárásunkat: ez a második hiba, a melyet önök a törvényjavaslat vitatásánál elkövettek. Igenis nagy hiba, a melylyel önök a parlamen­talismus hitelének ártottak. Emlékeztetem önöket, hogy midőn mi 1867-ben az állami ki­egyezést létre hoztuk, a mely Magyarország ál­lamiságát helyre állította, (Mozgás a szélső bá­rói) a mely egy szebb, egy boldogabb jövőnek tette le alapját: (Élénk helyeslés jobb felől. Moz­gás bal felől.) akkor azok, kik velünk nem vol­tak egy nézeten, csak ugy szórták felénk az alkotmány eladó — sőt többet mondok: a „hazaáruló" czimet. A legbecsületesebb, a haza­fiságban megőszült férfiak sem voltak mentek e czimektől, olyannyira, hogy már tisztességnek tartották az emberek azzal vádoltatni, a mi az előtt, és reménylem ezután is a legbeestelenitőbb megbélyegzés volt, és lesz a közéletben. (Felki­áltások jobb felől: Ugy van! igaz!) Akkor volt elég balga, a ki e vádnak hitelt adott; ma már legfelebb őrülteket lehetne azzal izgatni. (Hosszan tartó zajos helyeslés a jobb oldalon.) És mi volt a következése ezen épen oly meggondolatlan, mint valótlan állításoknak 1 Az hogy a becsületesség tisztaságán nem fogott a EBÍT. H. NAPIZÓ 18-$4 xxl ^­reá dobott piszok, és a nép azon meggyőződésre jutott, hogy utoljára is nem mind való ;az, a mit a hon atyái e parlamentben elmondanak. (Zajos helyeslés jobb felől. Élénk nyugtalanság és Közbeszólások bal felől.) Én azt hiszem, hogy ezzel az illetők nem sokat használtak a parlament hi­telének. (Helyeslés jobb felől. Fölkiáltások bal fe­lől; Hát az ily nyilatkozatok használnak f) Ez alkalommal a jogfosztás, jograblás czi­met használták önök, és ezzel is nagy hibát kö­vettek el. Nagy jelentőségű szavakat csak a végszükségben szabad használni. A bölcs, az előie látó viador nem koptatja el fegyverét ok nélkül, nehogy tompa legyen akkor: mikor leginkább van élére szüksége, hogy megvédje vele becsü­letét, életét. (Élénk helyeslés jobb felől.) Yégre önök erőszakossággal vádolták a többséget és a kormányt, mely javaslatát keresztül akarta vinnie, törvény erejére akarta emelni, daczára annak, hogy önöknek az ellen aggodalmaik voltak, da­czára annak, hogy önök az ellen erős ellenál­lást fejtettek ki. Megvallom, hogy ezzel önök egy uj tant állítottak fel, a melyszerint ezentúl parlamentalis országban a többségnek, habár czélszerünek, habár helyesnek is tart valamely törvényt : nem szabad azt törvényerőre emelni, ha az a kisebbségnek nem tetszik. Ezen tan czége, s a házszabályok paizsa alatt önök nem engedték meg, hogy javaslatomból törvény le­gyen. Ami azt illeti, hogy mi erőszakot követ­tünk volna el az által a kisebbségen : erre nézve tüzetesen nem akarok felelni. Valamint a vallásnak, ugy az államtannak is megvannak a maga dogmái, melyek csak ere­jűkből veszítenek akkor, ha azok igazságát bi­zonyítgatni igyekszünk. Ily politikai dogmának tartom én alkotmányos, parlamentalis ország­ban azt, hogy a parlament többségének akarata szerint kell az országot kormányozni ; csakis a többség elveinek alapján lehet törvényeket alkot­ni, mely törvények természetesen azonnal meg­I változtathatók: ha az azokat ellenző kisebbség a nemzet akarata folytán többséggé lesz. (Helyeslés a jobboldalon: Ugy van!) Ez oly igazság, mely ellenében lehet sophis­mákkal élni, milyenekkel önök bőségesen éltek ; de a mely sophismákkal ezen igazságnak erejét és hatalmát megdönteni nem lehet. Mert ezen joggal akartunk élni, akartunk alkotni törvé­nyeket, melyeket mi hazánkra nézve üdvösek­nek , czélszerüeknek tartottunk: önök, ugy lát­szik, eltagadták e jogunkat, és egy épen olyan uj, mint tarthatlan tant állítottak fel, melyet én azonban megvallom veszedelmesnek nem tar­tok csak azért sem; mert nem hiszem, hogy | követőkre találjon, és legfelebb csak a gyermek­33

Next

/
Oldalképek
Tartalom