Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-482

252 482. országos ttléi Április 12. 1872. is daczára mindazokuak, mik az igen t. ellen­zék szónokai által e javaslat ellen fölhozattak, daczára mindazoknak, mik a törvényjavaslat tár­gyalása alatt e házbán történtek. E hitnek és meggyőződésnek adtam kifeje­zést a tárgyalás kezdetén tartott beszédemben, midőn kijelentem, hogy kész vagyok megválni állásomtól: ha • a többség javaslatom alapelveit helyeseknek nem találná s azt átaláuosságban a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadná. A t. ház 10 napig tartott beható tanácskozás után javaslatom alapelveit 42 szótöbbséggel elfogadta, nem azért, a mint azt az ellenzék részéről több szónok megjegyzé: mivel én személyes kérdést csináltam belőle; hisz ily nagy ügyben egyes, csekély személynek kérdése szóba sem jöhet ; hanem elfogadta azért, mivel javaslatom alap­elveit helyeseknek, czélszerüeknek találta. (Zaj bal felől Jobb felől: Halljuk! Halljuk!) Mindezek daczára reményem, hogy javasla­tomból még ez országgyűlés alatt törvény lesz, meghiúsult; meghiúsult, mivel a kisebbség a részletes vitát akként folytatta, hogy javasla­tomnak még első szakaszai sem vétethettek tárgyalás alá, a mit annál mélyebben sajnálok, mert daczára annak, hogy az ellenzék javasla­tomnak épen első szakaszai ellen intézte leghe­vesebb és nézetem szerint indokolatlan támadá­sait : mégis mély meggyőződésem az, miszerint a tanácskozás, ha kölcsönös capacitatio szán­dékából, (Nagy zaj bal felől. Halljuk! Halljuk!) a kölcsönös engesztelékenység eszméiéből indult volna ki, meghozandotta bizonyára a jövő s a ház tagjainak legnagyobb részét kielégítő s meg­nyugtató eredményt és mi törvénytárunkba ig­tathattunk volna oly törvényt, a melynek egyes szakaszai theoreticusok által talán megtámadha­tók ; de melynek gyakorlati előnyei és következ­ményei, előttem legalább, annyira tisztán álla­nak, miszerint meg vagyok győződve, hogy e törvényjavaslat sorsa fölött ma holnap nyilvánu­landó sajnálkozásban épen azok részéről fogok elégtételt nyerni, kik részesei valának amaz eljárásnak, melynélfogva javaslatomból törvény nem lehet. (Mozgás bal felől; élénk helyeslés jobb felől.) Hogy pedig javaslatomból ezen országgyű­lés alatt, mely mindössze is csak 2 vagy 3 napig fog még együtt maradni, törvény nem lesz: ez már kétségkívüli tény ; s ha minda mellett annak védelmére még egyszer felszóla­lok : ezt ne méltóztassék másnak tulajdonítani, mint azon buzgalomnak, melylyel az ügynek szolgálok s mely elodázhatlan kötelességemmé teszi, hogy feleljek még egyszer mindazon sú­lyos s mondhatom igen gyakran a legkíméletle­nebb modorban -emelt vádak ellen, melyekkel önök a kormányt és többséget a javaslat tár­gyalása alkalmából illették. Közvetlenül előttem szólott Csernatony kép­viselő ur nagyon kíváncsi volt arra: vajon mit fogok mondani ezen beszédemben és hogy vajon Jókai képviselő urnák azon kifejezése, miszerint én monumentális beszédet akarok tartani: helyén volt-e ? Nem akarok én magamnak tisztelt kép­viselőház, monumentumokat alkotni; én egysze­rűen tisztázni akarom az állást, melyet a több­ség és a kormány ezen törvényjavaslattal szem­ben elfoglalnak. Szeretnék azonban beszédemmel egy monumentumot emelni, de nem a magam, hanem az igen tisztelt baloldal eljárása részére, s igen-igen szeretném, ha e monumentumra azt írhatnám: Itt nyugszik az úrban a magyar bal­oldal politikája. {Élénk hosszas tetszés jobb felől. Nagy mozgás bal felől.) Három rádra kívánok mindenekelőtt reflec­tální. Az első az, mely szerint mulasztást vetnek szemünkre azért, mivel e törvényjavasla­tot a jelen országgyűlés utolsó szakában terjesz­tettük elő ; a második az, mely törvényjavasla­tom lényege ellen fordul s ezen stereotip jelle­get nyert két szóban talált kifejezést: „jogfosz­tás", „jograblás" ; a harmadik az, mely erősza­koskodással* vádol minket azért , mivelhogy javaslatomat a kormány és a többség törvény­erőre akarta emelni, daczára annak, hogy önök­nek eziránt aggodalmaik voltak, daczára annak, hogy önök e javaslat törvénynyé emelése ellen oly erős ellenállást fejtettek ki. Azért szándékozom csupán e három vádra felelni, mivel ugy tapasztaltam, hogy e három vád volt az, melyeknek alkalmazása körül talál­koztak az ellenzék igen t. szónokai. Minden egyébben, mit javaslatom ellen felhoztak: annyira nem találkoztak magok az ellenzék t. szónokai nyilatkozataikban, annyira hiányzott az egyet­értés , hogy beszédeik e részeit egyszerűen hallgatással mellőzhetem. (Zúgás bal felől. Hall­juk ! Halljuk ! jobb felől.) Dobsa Lajos képviselő ur, midőn a jobb oldal politikáját, illetőleg a jelen törvényjavaslat körüli taktikáját kritika alá vette, azt monda, hogy nem jól tette a jobboldal, hogy oly türel­mesen hallgatta végig a tanácskozásokat. Ugy kellett volna neki tennie, mint ama spártainak, ki balkezében pajzsot tartott védelmére, jobb kezében pedig kardot fogott, hogy sebeket ejtsen az ellenségen. Én nem vagyok hivatva az igen t. jobb­oldal eljárását igazolni; de meg akarom adni a t. képviselő urnák azon elégtételt, hogy legalább én részemről csakugyan követem tanácsát. Kije­lentem tehát most mindjárt, hogy midőn az elősorolt három vadra felelek, nem fogok csupán

Next

/
Oldalképek
Tartalom