Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-482

242 482. országos ölés április 13. 1872. egy jótett öntudatában a ház elé terjesz­tendő javaslatot körül irta, illetőleg annak egész alapját megváltoztatta. Átalános vélemény az országban t. képvi­selőház, melyet különösen a jőgászság, mint e tekintetben, az ítéletre leghivatottabb közeg, számtalanszor tolmácsolt, hogy az igazságszol­gáltatás Magyarországon a kormány mostoha gyermeke ; és sajnos, hogy az első folyamodásu bíróságok szervezetére vonatkozó törvény és maga a szervezet keresztülvitele ezt teljes mér­tékben igazolták. Ha mindazon t. képviselő urak, a kik ezt fejcsóválással mintegy tagadják, az igazságszol­gáltatás követelményének minden részletét ugy ismernék, mint sokan a túlsó oldalon, kik jo­gászok : én azt hiszem, hogy törekednének sok­kal sikeresebb alakban fájdalmas érzetüknek az igazságszolgáltatás hiányossága fölött e szem­pontból adni kifejezést. De nem csodálkozom, mert ez másutt is ugy van. Vannak politikusok, vannak nemzet­gazdászok. Az ezen utóbbi kategóriához tarto­zók rendesen az igazságszolgáltatáshoz nem ér­tenek, és annak érdekei iránt nem birnak kellő érzékkel. Ugy kell annak lenni, hogy minden parlamentben az igazságszolgáltatás terén csak azon férfiak nézetei legyenek irányadók, a kik szakemberek. Sajnos, hogy ez nálunk nem igy volt és nem igy van ; mert különben nem hiszem, hogy a t. képviselőház könnyen belenyugodott volna először abba, hogy az első folyamodásu biróság létszáma oly cseké^re tétessék; de nem nyugodhatott volna belé abba ezen ház, ha lenne ez irányban kellő számú szakértő abban, hogy azon csekély számú bíróságok kezelési személy­zete oly csekélyre állapittassék meg, mint az megállapittatott, és mely a bajt óriási mérvben előidézi. E két számra tüzetesen visszatérek ; most csak azt legyen szabad felhozni, mint tényt, — melyről az igazságügyminiszter ur számos tör­vényszéki elnöki felterjesztésből, melyekhez hi­vatalos kimutatások voltak csatolva, szintén meggyőződhetett, — hogy ma a járásbíróságok előtt, melyekhez a sommás törvénykezés tarto­zik ; sommás törvények szerinti sommás eljárás­ról szó sincs. A sommás eljárás valóságosan nevetséges tárgy Magyarországban. Lehetséges, hogy van egy pár falu Magyarországban, a hol elvégzi a járásbiró a sommás tárgyalásokat; hanem hogy a fővárostól kezdve minden oly város, a hol csak egy kis ipar és kereskedelem van: az igaz­ságszolgáltatásnak ezer nehézségeivel küzd, azt elhiheti nekem a t. ház; azért nem fogadhat­nám el ellenérvül, hogy ha valamely — bocsá­natot kérek a kifejezésért — provinciális fészekre utalnának, melynek igazságszolgáltatása rendben van. (Nagy zaj.) Az országgyűlés három éves tartama alatt ez első interpellatióm, s azt hiszem, a tárgy oly fontos, hogy néhány perezet szentelhet neki a t. ház. Ott állunk, hogy a múlt év utolsó hónap­jaiban benyújtott sommás keresetek ma, ápril derekán még nem tárgyaltattak ; de nagyobb részökre még tárgyalási határnap sem tüzetett ki. Sommás törvénykezés, ós öt hónap utáni tárgyalás! Önöket kérdem, kiknek nem hivatá­suk minden részében a törvényhozásnak szak­szempontból ítélni: oly állapot-e ez, melyet fön­tartani, legalább hozzájárulásunkkal, szabad? Ott vagyunk, hogy a tavaszi hónapokban, márcziusban, áprilisben benyújtott kereseteket el sem lehet intézni a személyzet elégtelensége miatt. (Zsedényi Ede ellentmond.) Igenis, igy van, Zsedényi Ede t. képviselő ur: én igaztalanságot nem mondok, és a dolgot jobban értem, mint a képviselő ur. (Nevetés és zaj.) Ott vagyunk, hogy a jövő októberben fog tárgyalásra kitüzetni a ma benyújtott sommás kereset. Hogy elhigyjem azt, hogy ez állapot nem hat vissza nemzetgazdászati életünkre, hogy kereskedelmünket és iparunkat zsibbasztja: arra nekem tovább kellene azon iskolába járnom, melynek önök tanítói, hogy azon elveket, me­lyek homlokegyenest ellenkeznek eddigi nézete­immel az igazságszolgáltatásról, magamévá te­hessem. De itt nem állt meg a törvényhozás és a t. kormány szűkmarkú intézkedéseivel, hanem tovább ment; s hogy mennyire mostoha gyer­meke az igazságszolgáltatás Magyarország kor­mányának : azt egy pár, majdnem szomorúan comicus példával lehet illustrálni. Az illető bírósági helyiségek ép annálfogva, mert a pénzügyminiszter úr czeruzájával millió­kat törült a szükséges összegekből, oly hiányo­san vannak felszerelve, hogy valóságos botrány belépni a legtöbb törvényszék helyiségeibe; ott még a kellő mennyiségű asztal és szék sem ta­láltatik. Ez ismét tény, mert saját személyes tapasz­talásomból tudom, a miről a mint én: úgy min­denki, a ki a törvénykezés terén működik, meg­győződést szerezhet magának. Ott állunk, hogy a közlekedési miniszter ur — habár egy minisztériumnál sem történik ily eljárás, — mérnököket küldött ki a helyiségek köbtartalmának felmérésére, és ehhez mérte a fát, melylyel a helyiségeket fűteni kell. A következés az volt, hogy egész a csufondárosságig ment ez

Next

/
Oldalképek
Tartalom