Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-481
481, országos tttós április 11. 1872. 23Í társam e részbeni mondatának előleges megezáfolásául. A miket azonban ezenkívül följegyeztem, azokra nézve bátor leszek a következőket előadni. Azt mondja t. képviselőtársam: „A választási törvény megalkotásában a hatalmi kérdés megoldása rejlik, azon kérdésnek megoldása, vajon az államban létező társadalmi osztályok közül egynek, vagy többnek túlsúly engedtessék-e a törvényhozásban, vagy egyiknek sem V Bocsánatot kérek, az én felfogásom szerint, a választási törvény megalkotásában nem ezen kérdés megoldása fekszik; ^aristokraticus szempontból igen; de demokraticus szempontból, véleményem szerint, azon kérdés megoldása rejlik, hogy jogos-e, hogy a képviselő választásából bárki is, elérve a kellő kort és nem lóvén érdemetlen, kizárassék ? Azonban, hogy e tekintetben kifejthessem nézetemet, még a következőket idézem: „Hogy pedig semmi jogosult érdek elnyomását nem szabad az államban megengedni, azt Madarász József t. képviselő ur szépen indokolta, mondván: s a t í£ Igen kérem a t. képviselő urat, bocsássa meg nekem, hogy azon indokaimat, melyeket én az egyenjogúság érdekében mondok, legyen szíves nem az osztályok érdekében elmondottaknak tekinteni. Én azt állítom; hogy az én demokraticus felfogásom szerint egy államban nem szabad osztálynak létezni; itt csak a nép ös szegének szabad létezni; tehát az én állitásom nemcsak az osztály-érdek mellett nem szól ; hanem szól minden egyes osztály, minden egyes kiváltságolt érdek ellen, és szól a nép összeségének érdeke mellett. En azt állítottam és azt állítom most is hogy egy államban, mely az egyesjoguság elvét vallja : nem szabad senkinek több joggal és senkinek kevesebb joggal birnia. Ez tehát nem osztály érdek, hanem az összes nép érdekének megvédése. S ép azért mondottam azt, hogy a szilaj a szelídet, az erőszak a gyengét el ne nyomja: erre kell törekedni s nem arra, hogy még az iparos kereskedő, földmivelő érdeke összeütközzék. S mondottam továbbá, hogy minden jói rendezett államban felad mindenki annyit jogából, amenynyi a közjó tekintetéből kívántatik, mindenki felad egyenlően,senki kevesebb mértékben; mert ha valaki kevesebbet ad fel, mint a másik s igya másik többet birna: ép ez által erőszakoskodnék a gyengén az erőszak és a szilaj a szelíden. Tehát meg fog engedni nekem t. képviselőtársam, hogy azon indokolására, melyet az osztályérdekeknek megvédésére hozott fel: egyszerűen azt mondjam, hogy ennek ellenében az összes nép megvédését czéloztam. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy midőn indítványomat el nem fogadja, nem teszi azt, amit Henszlmann mondott , hogy túlvilágra utalná egy váltó kifizetését, hanem nem akarja, hogy az a váltó lejárta előtt kifizettessék. Már bocsásson meg t. képviselőtársam én azt állítom, hogy ez a váltó már rég lejárt, rég százados tartozása ez apáinknak, mert igazság szerint nem lett volna szabad kizárnia az államnak egyetlenegy tagját sem azon jogból, hogy képviselőjét választhassa; s midőn Henszlmann t. képviselőtársam arra utalt: akkor meg fog engedni igen t. képviselőtársam, hogy ez még nem a jövőre szóló váltó, hanem ez már rég lejárt váltónak kielégítése. Utal bennünket 1848-ik évre: én pedig utalom képviselőtársamat arra, hogy azon váltó, mely őseinktől reánk hagyatván, egyreszben már 1848-ban beváltatott, önmaga t. képviselőtársam által is beváltatott a nemzet nagy részére: most már teljesen váltassák be. T. képviselőtársam ezutáni észrevételét ami illeti, t. i. ezt: nézetem szerint azon előlépés, melyet Madarász képviselő ur indítványában indítványoz, nagyobb annál, mely 1848-ban tétetett ; mert 1848 előtt a választási jog a születéshez, a nemességhez s átalában qualifieatióhoz volt kötve. Itt bocsánatot kérek, hogy egy kis megjegyzést tegyek ; azt t. i. hogy 1848. előtt már sok helyütt a nemzet lelkesedése s igazságszeretete szerint azontúl is kiterjesztetett a választási jog, mondja továbbá: 1848-ban a születési quali ficatió helyébe a vagyoni qualifieatió tétetett, tehát ismét qualifieatió. En szabadságot veszek magamnak azt mondani a t. képviselő urnák, hogy először is nem állíttatott fel vagyoni qualifieatió igy, amint itt fel van hozva; behozatott igaz, egy bizonyos vagyonbeli qualifieatió; de a képviselő urnák ezen állítása nem eléggé szabatos, mert megtartatott az azelőtti jogosultak szavazata is. De vegyük hogy ugy volna a legszabatosabb : akkor meg azt állítom, hogy kötelessége volna az átalános választói jogot elfogadni. (Halljuk !) Hogy miért, mindjárt megmondom. Azt mondja t. képviselő ur, hogy 1848. előtt qualifieatió volt a születés, 1848. után qualifieatió volt a vagyon, most meg én az átalános választási jogot akarom. — Igen de képviselő ur szerint qualifieatió kell a szavazásra; — tehát ha a születés qualifieatió : akkor mit akarok én az átalános választási joggal. (Derültség a bal középen.) Engedelmet kérek, én csak az okoskodások fonalán mehetek. En más érvvel nem támadhatom meg képviselő urat, mint amit önmaga a