Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-481

222 481, oroágos Ülés április 11. 1873. nális túlnyomó jogot a főispán kezébe adjuk. (Helyeslés a ssélsö bál oldalon.) Babes képviselő ur azt mondotta, hogy ő a nemzetiségi kérdést, mint eulturai kérdést tekinti. Én kijelentem, hogy a nemzetiségi kérdést nemcsak eulturai kérdésnek tekintem : hanem tekintem, habár nem hatalmi, vagy közjogi, de mégis politikai kérdésnek; mert itt ke* résem nem csak a polgárok, hanem a nemzetiségek egyenjogúságát is. Ennyit akartam csak a Babes ur által mondottakra megjegyezni. Végül kijelentem, hogy én helyeslem Román képviselő urnák azon állítását, hogy Magyarországban a nem magyar nemzetiségek terhekben egyenjogúak, de jogokban nem. G-hyczy képviselő ur ezt tagadta, s azt mondotta, hogy mi jogokban is egyenlők vagyunk. Ez ellenében azt jegyzem meg, hogy itt először is nincs szó polgári egyenjogúságról ; hanem szó van nemzetiségi egyenjogúságról. Másodszor többek részéről hallottuk a házban, hogy azért nem pártolják az átalános szavazati jogot, mert az a nem magyar nemzetiségű tömeg érdekében áll. Mit jelentsen ez egyebet, mint hogy a nem magyar nemzetiségű tömeg zárassék ki a politikai jogokból : mi által azt hiszem bebizonyítottam, hogy a nem magyar nemzetiségű polgárok nagyobb része ki van zárva a politikai jogokból. (Felkiáltás jobb felől: Nem álllj Nem akarom itt a magyar nyelvnek kizárólagos használatát e hazában említeni, a mit maga a boldogult báró Eötvös sem tartott szükségesnek ; nem is akarom kutatni, vajon van-e román vagy szerb nemzetiségű a korona tanácsában; de nézzünk csak széjjel a széles miniszterialis helyiségekben. Papíron áll. hogy minden polgár egyenjogú és egyenlően képes hivatalt nyerni, sőt hogy a hivatalok is lehetőleg a nemzetiségekre való tekintettel fognak kiosztatni, főkép a mi a főispánokat illeti; de a gyakorlatban egészen mást tapasztalunk. Hogy ha van szakma, a miben a szerbek kimutatták képességüket : ugy ez az igazságügyi és hadügyi szakma, az egész honvédelmi minisztériumban egy szerb van, a honvédségben, hol ezer meg ezer szerb szolgál , a szerb nemzetiségű tiszteket ujjakon lehet kiszámítani. Épen ugy az igazságügyminiszteriumnál, sőt a mi több, még azzal dicsekednek is. A pénzügyi, kereskedelmi, közlekedési minisztériumban egyetlen egy szerb sincs. A belügyi és vallás minisztériumban csak annyi, a mennyi épen nyelvi tekintetben szükséges. Pénzügyi igazgatóságoknál egyetlenegy tekintélyesebb hivatal sincs betöltve szerb által. Az első folyamodásu bíróságokhoz, igaz, két szerb van kinevezve elnöknek, de az egyik Szegeden, másik Baján, hol szerbek vagy épen nem, ; vagy csak igen csekély számban léteznek s hol j tehát a kinevezés semmi értékkel nem bir. Szerb I főispán van kettő, az egyik a kikindai főkapitány, másik a temesvár-verseezi főispán. De Kikindán, a hol a lakosság kizárólag a szerb nemzetiséghez tartozik : nem lehetett máskép ; Verseczen és Temesváron pedig, a hol a szerbek kisebbségben vannak : semmi értékkel nem bir ; mig ott hol a szerbek töobségben vannak, a Bácskán, Torontál megyében, .Újvidéken, ott nincs egy szerb főispán, sem; nem mondom, hogy nagyon sajnálom, mert a kormány eszközei lennének, és mennél kevesebb, annál jobb. Csak azt akartam jelezni, tényleg hogy áll a dolog, s kimutatni, hogy a kormány igy teljesiti a saját pártja által hozott törvényeket s igy azért a polgári egyenjogúság csak papiroson marad. A magyarországi 11 sajtóbiróság közül egy sincs, a hol a szerb elem képviselve lenne, még oly vidéken sem, a hol szerbek többségben, vagy nagyobb számmal léteznek. Pécsett van egy sajtótörvényszék, a mely csak 3 törvényszékre terjed ki ; a szerbeknek pedig Újvidékről s több más helyről Pestre kell utazniok roppant költséggel, s téli időben még egészségük veszélyeztetésével is, s elitéltetnek ottan, hol senki sem érti a szerb nyelvet, s hol az is megtörténik, hogy oly draconice ítélnek, mint ellenségek. Például más helyen, ha valaki fölségsértést követ; el: elitéltetik 14 napra vagy legfölebb egy hónapra; de ha egy szerb sért meg egy valamely hatóságot: akkor az ellen a legnagyobb és a legszigorúbb büntetések, tudniillik a két évi maximum mellett lVs esztendei fogság alkalmaztatnak, és pedig ugy, hogy nem is engedtetik meg neki, hogy bebizonyítsa azt, mit ott állított. Az 1868. IX. törvényezikkben garantirozva van a szerbeknek az egyház nemzeti autonómia. S mit látunk itt* Azt látjuk hogy azon ürügy alatt, hogy a congressus nem tudom mit csinált: egy reactiónarius papnak több hitele van, mint az egész népnek, vagy mint száz község lakosainak. Látjuk tehát, hogyan vagyunk mi nemcsak a legislatió, hanem az administratio terén is; csak a papiroson vagyunk egyenjogúak: de a praxisban és az életben nem. Tétettek itt még más szemrehányások is, melyek az én személyemet illetik. Azokra nem fogok ós nem is akarok felelni. Azokat mind absurdumoknak és bolondoknak tekintem s megvetem. Be fogom fejezni beszédemet s kijelentem, hogy pártolom Madarász József képviselőtársam indítványát; és hogy mi tovább is fogunk ezen oldalon ülni és tartani azon párttal és pedig a szélső bal oldallal, mely Kossuth politikáját fogja követni, mely pártolja a demokratia eszméjét s mely a nyugoti és délkeleti szláv elvrokonaink sympathiai politikáját