Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-479

479. országos ilés április 9. 1872 185 törvényjavaslatnak tüzetes tárgyalására való áttérés alkalmával az igen t. miniszterelnök urnák mondani: „Mi kimondtuk és hisszük, hogy ' hazánk jelen viszonyai közt, tekintve a nép műveltségi fokát, nem a létező viszonyok consolidatiójára, de politikai nemzetiségünk veszélyeztetésére szolgálnál: ha már ma az 1848. évi törvények által megállapított liberális censust kiterjeszteni és nagyban szélesíteni kivánnók." Hogy mit hisz a t. miniszterelnök ur, mit hisz a kormány, és mint hisz a kormánypárt, ez meggyőződés dolga és nem tartozik a vioatkozás terére ; annálfogva ezt bizonyítékul vagy próbául elfogadni, a jelen tárgyalás alkalmával nem lehet; mert minden fél állításait csak akkor bizonyíthatja be, ha vagy okiratok, vagy érvek által kézzel foghatólag világosan és minden kétséget eloszlatólag mutatja be, vagy bebizonyítja állításait ugy, hogy még az ellenfél is és mindenki, ki hallja, valóban igaznak elfogadni és hinni kénytelen azt, a mit a t. kormánypárt vagy az állitó fél mond. Minthogy pedig a jelen állításban, melyet a kormány hisz és kimondott: semmi bizonyítás nem foglaltatik, ezt valónak elfogadni ezen alapon nem lehet. Azonban t. képviselőház, a miniszterelnök urnák előadásában még ellentét és nagyítás is van, mert a t. miniszterelnök ur azt állítja, hogy népünk és hazánk jelen viszonyaihoz képest és a nemzet fejlődési állapota szerint, az 1848. törvények által megállapított liberális censust szélesíteni, és nagyobbra emelni, még most is helyesnek nem találja; azonban a beterjesztett törvényjavaslatban korán sincs szó arról, hogy az 1848. évi census nemcsak nagyban, de kicsinyben is szélesittessék, és a polgároknak választási joga csak kicsinyben is még kiterjesztessék; sőt ellenkezőleg az egész tárgyalás folyamában, a minisztériumnak és az igen t. miniszter elnök urnák elismeréséből az tetszik ki, hogy az 1848-iki törvényekben foglalt census nem kevesbittetni, hanem nagyobbra felemeltetni és a választói jog megszorittatni czéloztatik. Amit pedig a miniszterelnök ur beszédében foglalt előadásához és ígéretéhez képest egyátalában nem bizonyít, hanem csak állit: ez az, hogy a censusnak felemelése által, hazánk és politikai nemzetiségünk veszélyeztetve lenne. De hogy miképen fog ez által veszélyeztetve lenni hazánk és politikai nemzetiségünk, azt legkevésbbé sem bizonyítja. Tehát ezen állítását igazoltnak venni és elfogadni annál kevésbbé lehet, mert a jelen kornak Európa és világszerte elismert democraticus irányánál fogva az eszélyesség azt hozza magával, hogy a polKÉPV. H. NAPLÓ 1814 XXI¥, gári jogokat nem megszorítani, hanem inkább tágítani és kiterjeszteni szükséges, helyes. Valamint más részről nemcsak az ujabb kornak állambölcsei és nemzetgazdászai, hanem a régiség tekintélyei is kimutatták ós azt mondják, hogy a létező intézményeknek megváltoztatása, még akkor is, ha netalán ezen intézmények némi részben helytelenek volnának, nagy óvatosságot igényel. E tekintetben hivatkozás történt e házban a régiség tekintélyei közül egy tekintélyre: Aristotelesre Halász Boldizsár képviselő ur által. E tekintetben t. i. a régi classiknsokat illetőleg nem vagyok egy véleményben a vanitas vanitatum írójával, midőn mondja: mámor birta koponyátok, Plató és Aristoteles bölcselkedő oktalanság, rendbe fűzött tudatlauság. Kártya vár s légállitvány mindenféle tudomány Sőt inkább ezen tekintélyeket az emberiség oly fiainak tartom, kik nagy jótéteményt szolgáltattak mai nap is alapul szolgáló becses müveikkel. Minélfogva én is helyesnek találom, hogy azokra történjék hivatkozás akkor, mikor oly törvényalkotásról van szó, melyre már ezelőtt 2 ezer évvel megtörték az utat. Jelesül pedig Plató az államról irt nagy hírű könyvéuek 8-ik könyve 6. fejezetében kárhozatosnak és veszélyesnek mondja az oiygarchiát, vagyis az oly államformát, melyben az igazgatásra nagy öszszeg pénz, vagy nagy összeg pénzértékü vagyon vétetik alapul, és kimondatik, hogy az igazgatásban és a kormányzásban csak azok vehetnek részt, kik igen nagy összeg pénzzel vagy ily nagy összeg pénzértéknek megfelelő vagyonnal birnak, és miután ezt kimondták, akkor vagy fegyverhatalommal, vagy pedig előre elterjesztett megfélemlítéssel viszik keresztül az ily kárhozatos törvényt, melynek jellemzésére hasonlatot von Platónak ezen könyve e közt és az oly intézkedés közt, mely szerint valaki a hajókormányos választásában nem az ügyességre és tudományra, hanem a nagy vagyonra néz, és a nagy vagyonú embert választja meg hajó-kormányosává ; a ki pedig szegény, de a hajózás mesterségében és tudományában ügyes, azt mellőzi. Kimondja, hogy az ilyen eljárás azt fogja okozni, hogy kétségtelenül rósz hajókormányzás lesz, és hogy azon hajónak, mely nagy vagyonú, de tudatlan kormányosra bizatik: utasai veszélynek és a tenger örvényének fognak kitétetni. Hasonlónak mondja ezen eljáráshoz azt, ha a kormányzásban a nagjr vagyon vétetik alapul, s ezt az olygarchia első hibájának tekinti. Második hibája pedig az, hogy ekkor nem is egynek, hanem kettőnek kell lennie az államnak. Egynek a gazdagok, másiknak a szegények államának, kik egymással együtt lakván, folytonos ellenségeske24