Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-479
182 47!). országot* ülés április !>. !87_. Másodszor azt monda a miniszterelnök ur: „Az ellenzék compromittalja a parlamentalis must." Vajon mi compromittalja azt? hosszú beszédek-e vagy a semmitevés ? Vajon a rendreatasitások-e vagy a korszerűtlen törvényjavaslatok ? Ha valamely szónok megsérté a parlamenti illemet, a szabályok értelmében az elnök rendreutasitá őt. Emlékszem, hogy Praneziaországban volt egy hírneves maiquis, ki sokkal ezifrább, és erősebb dolgokat mondott, és azért senkinek sem jutott eszébe azt mondani: a marquis a franezia parlament tekintélyét compromittálta. Nincs, hála az égnek! a magyar parlament tekintélye se veszélyben; ha van valami veszélyben: az egy törvényjavaslat. Harmadszor azt monda a miniszterelnök: „A többség jogát erőszakolja a kisebbség." Nézetem szerint többség, kisebbség, jog, törvény, alkotmány mind a népért vannak; (Igás! Ugy van! bal felől.) és mihelyt a népnek valamely vitális érdeke meg van támadva, akkor hacsak egyetlen hang is emelkedik a parlamentben: az vox populi vox Dei! a hon nemtője, az igazság őrje, az igazság. És éu azfc hiszem, hogy az igazság sohasem kisebbség. {Helyeslés bal felől.) Ez az, mit a miniszter beszédére átalán megjegyezni akartam. Van azonban beszédében valami, mi Damoeles kardjakónt fenyegeti nem ugyan ezen, hanem a jövendő képviselőházat: s ez a clotüre. Van elotüre és clotüre. Van franezia és amerikai elotüre. A franezia a szólásszabadság szigorú korlátozása; mig az amerikai inkább annak biztositéka. A magyar nemzetnek minden szabadság közt mindig legkedvesebb kincse volt a szólásszabadság, (Igaz! ugy van ! bal felől.) mert érzé, hogy a fegyvertelen nemzetnek szüksége van ezen fegyverre — ezen utolsó fegyverre, melyet nem szabad soha, semmi körülmények közt, kezéből kiadni. (Élénk helyeslés bál felől.) S ez az oka, uraim, hogy századokon keresztül megóvta e jogát, megóvta a pozsonyi országgyűlésen, megóvta a megyék termeiben, megóvta a községek tanács házában, és én -reményiéül, hogy meg fogja óvni az 1873-iki országgyűlésen is. Áttérek most Madarász indítványára. (Halljuk!) Vannak eszményképek, melyek első tekintetre meghódítják, elcsábítják az embert, melyek őrökké szépek; de minél közelebb megy az ember hozzájuk, annál távolabb mennek el, mint a délibáb. Én szeretem az eszményképeket mint költő , mint politikus; szeretem lelkem hevével, mert sivár azon politika, melynek alapja nem a humanismus; ezélja nem az eszmény felé törekvés. Politikában nemcsak óvatosság, hanem néha merészség is kell. Ily eszményképek a többi közt az átalános népszövetség. Midőn a franezia parlamentben szó volt arról, hogy felszabadítsák Olaszországot, másnap Girardin Emil igy kiálta föl: Hogyan, önök föl akarják szabadítani Olaszországot! Hát Lengyelország nem-e méltóbb, érdemesebb rá? nem-e régibb, nem-e nagyobb, dicsőbb martyr? Ha önök nem találnak otthon semmi tenni valót: akkor azt tanácslom, menjenek és szabadítsanak föl minden elnyomott népet! Következő nap egy franezia publicista ezt válaszolá: „qui veut tout, il ne veut rien!" és elesett az eszme : mert nagyobb volt Girardin Emilnél, nagyobb volt Praneziaországnál. Engem meghódít az átalános lefegyverkezés eszméje, de azért óvakodnám nemzetemnek azt tanácsolni: küldje haza katonáit akkor, midőn egész Európa fegyverkezik; miért ? mert a legjobb alkotmány sem védelmezheti meg az országot. Halljuk, mit mond egy állambölcs az angol alkotmány biztosítékáról: ha az angol katona nem volna csont a mi csontunkból ha nem volna vér a mi vérünkből: akkor hiában emelnők pergamenteinket, hiában alkotmányunkat, legjobb irott törvényeinket, az bennünket meg nem védelmezne. És igaza van. Akkor, midőn átalános hadi kötelezettségről van szó: akkor korán van az átalános lefegyverzésről beszólni. Vannak eszményképek, a melyeknek századok kellenek, hogy megérjenek: vannak, melyek már megértek, például a halálbüntetés eltörlése. Azt hiszem Európa minden állama meg van rá érve, s én nyugodtan adnám rá szavazatomat. S mégis hogyan van az, hogy Európa majd minden államában meg van még a halálbüntetés ; kioltják az életet bárddal, pallossal, nyaktilóval; ide nem számitv.a ama titkos eszközöket, melyek alatt elalszik az élet zaj és sóhaj nélkül. Miért? mert a diplomatia lassabban érik, mint a népek, mert az állam ott keresi a biztosítékot, a hol nincs. De, uraim! különbség van az eszményképek között, s ily különbség ; forog fön az átalános szavazatjognál is. Én ezt nevelési szempontból tekintem. Nemcsak iskolában nevelik az embert, hanem nevelik politikai élet mezején is; s minél,szélesebb körre terjesztjük ki a választási jogot: annál többet részesítünk a politikai nevelésben. Higyjék el uraim, szabadsággal meglehet ajándékozni valamely nemzetet, de azt fenntartani, biztosítani: oda műveltség kell; nem csupán az a műveltség, melyet iskolában, könyvekből, könyvtárakból szerzünk; hanem az a műveltség, melyet a politikai jogok
