Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-478

164 478. országos ülés április 8. 1872. Hazai viszonyainkra térve, a t. képviselő ur azért nem óhajtja az átalános szavazatjogot behozatni, mert azt találja, hogy azon ellentétek mellett, melyek itt osztályok, vallásfelekezetek és nemzetiségek közt léteznek, ezen jognak gyászos következményei lehetnének. Én oly éles ellentéteket osztály és osztály közt nem látok Magyarországon, a melyek aggodalomra szolgálhatnának alapul. Az 1848-ki törvények által a föld népe is, ugy látom, tökéletesen kibékült a maga volt földesuraival, s azért osztály és osztály közti gyűlölséget, hál'isten, nem találunk. A vallásfelekezetek a régi időkben igen, de ujabb időben türelmetlenséget nem mutattak, s ha van, a kit e tekintetben kárhoztatni lehetne, az inkább a kormány, inkább a többség, a mely a tökéletes vallásegyenlőséget be nem hozta, de az egyes felekezetek e miatt a többi felekezetekkel, ugy látom békében, barátságban élnek. Van igenis némely aggodalomra ok, hogy ha a nemzetiségekre tekintünk. A nemzetiségek közt létezik, fájdalom, és pedig igen éles ellentét, de én nem vagyok azon véleményben, hogy azon ellentét a jogok megtagadása által kevesbülni fog, s nem hiszem, hogy a szavazatjognak kiterjesztése miatt az ellentét növekednék. A t. képviselő ur maga is azt kívánja, hogy Erdélyre nézve azon igazságtalanságnak valahára vége vettessék, a mely ott a románokon elkövettetik az által, hogy a választókerületek igazságtalanul vannak felosztva, és a választási eensus sokkal magasabb, mint a Királyhágón innen. Tehát, hogy ha ezen aránytalanság megszűnik, hogy ha Alsó-Fehér megye a helyett, hogy két képviselőt küld az országgyűlésre, 5-öt vagy 6-ot küldene, feltév-e, hogy a census igazságosan lesz felosztva, hogy nem tétetik — mint a hogy nem tétetik, — különbség román és magyar közt: kérdem én a t. képviselő úrtól, mi különbséget fog tenni az, ha ezen 5 vagy 6 képviselőt 4, vagy 5000 választó választja, legnagyobb részt román, vagy választja 40 vagy 50,000 szintén legnagyobb részt román? Az érdek ugyanaz marad, az a 4 vagy 5000 választó ugyanazon román fajból való, ugyanazon vágyak laknak keblében, mint a mely fajból való lesz a 40 vagy 50,000 választó, mint a mely vágyak fogják lelkesíteni a nagyobb számot. Tehát kétségtelenül ugyanazon személyeket fogja választani, a kiket választana a kisebb rész. Ennélfogva nem látom, hogy mily másforma befolyással lehetne a szavazatjog átalánositása mint a szavazatjog kiterjesztése és a választó kerületeknek igazságos felosztása. De ellenmondást látok egyrészt ezen aggodalom s másfelől a közt, a mit a t. képviselő ur a román nemzetiséget illetőleg más helyen mondott. 0 azt hiszi — ugy mond — hogy a nemzetiségi kérdés meg fog oldatni, mert meg van győződve a nem magyar nemzetiségek nagy ZŐ7 mének józan eszéről, belátásáról. Ha erről igazán meg van győződve, ugy nem tudom min alapszik aggodalma ? Ha a román és a többi nemzetiség nagy zöme józan eszű s belátással bir: akkor mi ok forog fönn arra nézve, hogy a képviselő ur ismételje azok aggodalmát, kik józanságában és belátásában kétkednek, (Egy hang a szélső balról : Igás!) s ez okon akarják tőlök megtagadni az átalános szavazatjogot. És mindamellett, hogy meg van győződve a t. képviselő ur a nem magyar nemzetiségek nagy zömének józan eszéről, belátásáról, mindjárt utána teszi: „Hogy ha a mostani szóvivők vezetése alatt mennének a milliók az urnához: kétséges, vajon az átalános szavazatjog nem fogna-e felhasználtatni a magyar államiság megrontására. u Tehát a józanság, a belátás mindjárt megszűnik, mihelyt az átalános szavazatjogról van szó? Azon 4 — 5 ezer román józan marad, hanem mihelyt 40 — 60 ezerről van szó: akkor mindjárt ellenségei lesznek a magyar államnak? (Felkiáltások a szélső balról: Igás!) En, t. ház, mint többször kijelentettem, ez úttal is — daezára rokonszenvemnek, melylyel minden fáj iránt viseltetem, — ki kell jelentenem azt, hogy én a jelen viszonyok között egyátalán nem érzem magamat feljogosítva, hogy biztosítsam a nemzetet arról, hogy a jognak bár a legnagyobb mérvben kiterjesztése ki fogja elégíteni a nem magyar ajkuakat. De midőn azt kijelentem : egyúttal azt is ki kell fejeznem, hogy meg vagyok győződve először arról, hogy a kormánynak és részben, legalább Erdélyt illetőleg, a törvényhozásnak is eddigi eljárása a bajt, a veszélyt csak növelte. Es meg vagyok győződve arról is, hogy ha a törvényhozás a jogokat kiterjeszti, s a kiterjesztett jogokat a kormány az életben is alkalmazza, a veszély, ha előadja is magát: mindenesetre csekélyebb lesz. Én.nem szeretem ámitam sem magamat, sem a nemzetet, s annak okáért nem mondom, hogy még a tökéletes jogegyenlőség megállapítása is el fogja enyésztetni a separatisticus vágyakat; de hiszem erősen és meg vagyok győződve arról, hogy a jogok kiterjesztése, a méltányos vágyak kielégítése igen valószínűvé teszi, hogy ezen veszély el fog hárittatni; ha még azután is találkoznának izgatók : akkor természetesnek fogják találniaz illető nemzetiségek magok, hogy azok a törvény erejével sújtassanak. S ha lennének olyanok, a kik test-