Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-478

158 478. országos ülés április 8. 1872. Volt szerencsém vagyis — nem szerencsém, mert az ily dolgot nem tartom szerencsének, ha­nem — volt alkalmam más izben mondani, mi­kép nekem, mint ellenzéki képviselőnek érde­kemben áll: hogy a kormány eljárását gyengit­sem, hogy annak megbuktatását egyéni csekély erőmmel előmozdítsam, és hogy azon elvek dia­dala folytán azon pártból állittassék kormány e hazában, melyhez tartozni szerencsém van; de ugyanakkor megjegyeztem, hogy nincsen érde­kemben, hogy a kormány a külországokban is gyülöltessék ; már pedig ily törvényjavaslatokkal azt fogják elérni, és ha reclamálnak, hogy te­kintélye és tisztelete leromboltatott: nézzenek a tükörbe és ne mi reánk. A t. miniszterelnök ur, — nem látom itt Kiss János evangélista t. barátomat — szives volt bennünket, a szentlélek inspiratiójára hi­vatkozva, az ünnepekre utnaK inditani, ájtatos comitivát és szivreható szavakat intézvén az el­lenzékhez. Én fogadtam tanácsát, és nem is ott ünnepeltem, a hol ugy is tudom, hogy kiapad­hatlan a keservek forrása, nem is választókerü­letemben : hanem igenis egy vidéket tekintettem meg, mely előttem ismeretlen volt, t. i. Szlavó­niát. Mit láttam ott? Láttam az ország leggaz­dagabb termőföldét elöntve mindenütt a Duna árjától, és tapasztaltam, hogy nemcsak a zöld vetéseket tette semmivé, nemcsak a tavaszi mun­kát akadályozta meg: hanem még az őszi mun­kára is kihatása lesz. És mi tőrtént? Alig hogy megérkeztem, Yukovich Sebő és Tisza Kálmán t. képviselőtár­saim indítványt tettek az ínséggel sújtott vidé­kek felsegélyezésére: a t. kormánypárt által azonban visszavettetett, s annak tárgyalása is lehetetlenné tétetett. Csak ismét tegnapelőtt Ti­sza Kálmán t. barátom beadott egy határozati javaslatot, melyben a kormánynak indemnityre tér nyittatik, hogy a kormány tegyen lépéseket az alvidék ínségeseinek felsegélésére, s ez csak­hogy nem gúny tárgyává tétetett; de elvárjuk még ez ülésszak alatt, hogy mit tesz a kormány saját jószántából : s azután igazolva lesz, hogy vajon mi ássuk-e alá a kormány tekintélyét, vajon mi terjesztjük-e a kormány iránti gyűlö­letet a hazában 1 vagy a t. kormány maga ? Hallottam nagyon sokszor hivatkozni az 1848-iki kormánynak hagyományos utódjaira, — sajnálom, hogy nincs itt t. miniszterelnök ur. — az 1848-diki kormányhoz ne hasonlítsák önök magokat. Az 1848-iki kormány azon elvek alapján, a melyek e hazában minden egyes honpolgár szivébe csepegtettek, azon elvek diadala folytán, mintegy kőzóhajtás következtében lépett a kor­mányra: míg az 1867. kormány ez állását maga magának Bécsben az akkori államférfiaktól al­kudta ki. Ez egy önmagát kormányra léptetett párt emanatiója, az pedig a nemzet souverain akarata volt. Ne téveszszék el önök a helyzetet, s ha önök t. kormányférfiak s t. miniszter urak ily nagy szavakra fakadnak, s az 1848-ki kormány hagyományosainak vallják magukat: bocsássanak meg, hogy én részemről még azt mondjam, hogy vigyázzanak, vigyázzanak, mert méltán azt mondhatnák, a magasztostól — csakhogy szelid kifejezéssel éljek — a középszerűségig csak egy lépés van. Én, t. ház a kormánynak működését, a kor­mány gyöngeségét, határozatlan állását első pillanattól fogva, valamint rögtön beismertem, olyszerünek ítéltem: ugy azóta megvallom, hogy eddig egy lépést sem tett, mely engem ez örvénytől és ez Ítéletből visszatérésre indíthatott volna. Én, t. képviselőtársaim most, és minden­kor kifejezem, hogy az igen t. kormánynak sem jövője a hazában nincs, sem adhaerentiára nem számithat. Itt van a választás, s meg fogja mu­tatni Magyarország népének viselete, ítélete, hogy melyik résznek van igaza. Én nem hiszem, hogy az ország azon hon­polgárai, kiiiet addig élvezett jogaikból ki akar­nak forgatni, hogy a képviselőválasztásnál részt ne vehessenek, mondom : nem hiszem, hogy ne forduljanak el önöktől tömegesen, s ne segítsék elérni azon pillanatot, a melyre mi már 3 év óta sóvárogva utat egyengetünk, a jog, igazság és méltányosság és képviselői kötelesség teljesí­tésének ösvényét. Különben pártolom Madarász József t.képvise­lőtársam indítványát. (Helyeslés a szélső hal felől.) Degré Alajos: T. ház! Egy belga a tör­vényhozás palotáját megtekintvén, a többi kö­zött azt monda : nézze ön, itt ül a kormány­párt, amott az ellenzék, de ne higyje, hogy ná­lunk igazi ellenzék van, mi mindnyájan szeret­jük a királyt, s megbízunk kormányában; de ellenzék nélkül vitatkozni nem lehet, vita nélkül pedig nincs parlament* Ha ezen t. belga bará­tunk néhány hetet köztünk töltött volna: meg­győződhetett volna arról, hogy lehet nagy esz­méket megvitatni, igán fontos kérdéseket tár­gyalni ellenzék nélkül is. Sajátságos látmánynak vagyunk tanúi e teremben. Egyik oldalon küz­dünk a megtámadott jogokért, szabadelvű esz­mékért, a nép érdekeiért; a másik oldalon pedig mély hallgatás, ünnepélyes hirlapolvasas. Ha va­lami idegen tanácskozási termünkbe lépne, vi­szonyainkat nem ismerve: okvetlenül azon gon­dolatra jőne, hogy Magyarország képviselőházá­ban a szabad eszmék, a szabad gondolkozás vi­szik a főszerepet, mert a szónokok mind szabad-

Next

/
Oldalképek
Tartalom