Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-478
156 478. országos ülés április 8. 1812. vénynyé emelése tekintetében. Hogy az megtörténhessék, egyik föltétel, hogy a központi, bizottságnak jelentése a ház tagjai között mihamarább ki legyen osztva. Miután oly nagyon közel állunk már az országgyűlés befejezéséhez, bátor vagyok kérni a mélyen t. elnök urat, hogy ezen kiosztásra nézve erélyesen intézkedni kegyeskedjék. Széll Kálmán jegyző: Szabadjon ezen ügyben fölvilágositásul annyit megjegyeznem, hogy megtörtént mindaz, a mi megtörténhetett arra nézve, hogy a ház határozata végrehajtassák. Az igaz, a mit a t. képviselő ur fölemlíteni méltóztatott, a múlt csütörtökön a központi bizottság jelentését én adtam be, s azóta 4 nap folyt le." de ezen 4 nap között volt egy vasárnap is. A jelentés maga is terjedelmes, mellé van csatolva a törvényjavaslatnak uj szövegezése, azt is ki kell nyomatni, és igy az összes nyomtatvány 6 — 7 ivet tesz. A dolog teehnicuma az, hogy a kinyomatandó tárgy az irodában leíratik, onnan megy a nyomdába, a mi e tárgyra nézve még a múlt héten megtörtént; de tegnap vasárnap lévén, mondhatom, hogy kefelevonatot, correcturát még ma sem kaptam; ha ma megfogom kapni, holnap ki lesz nyomatva. Hogy gyorsabban nem megy a dolog: arról nem tehetek, azonban reményiem, hogy a jelentés holnap ki lesz nyomatva és szét is osztatik. {Helyeslés.) Csernatony Lajos: Erre nézve csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy ha méltóztatik valamit sürgetni, akár közbe jön a vasárnap, akár nem : arra okvetlenül lesz idő, és nemcsak 5—6 iv, hanem sokkal többet is akármelyik nyomdában ki lehet nyomatni. Mikor az országgyűlés rendes folyamatban van és nem sürgős valami: akkor megjárja, hogy meghagyassák a maga kényelmes menetében a dolog ; de mikor csak egy hét van hátra: akkor ha komolyan akarunk valamit, azt sürgetnünk kell és meglesz; ha pedig nem akarjuk komolyan, mondjuk meg egyenesen, hogy nem akarjuk. (Helyeslés hal felől.) Elnök: Holnapra ki lesz nyomatva és gondoskodni fogok, hogy szét is osztassák. (Helyeslés.) Mocsonyi Sándor: T. ház! Van szerencsém a buda-pesti román ifjúságnak 43 aláirással ellátott kérvényét benyújtani, melyben kérik, hogy méltóztassék a képviselőház a Kolozsvárott felállítandó egyetemre vonatkozó törvén y ja vaslatot még ez ülésszak alatt tárgyalás alá véve aziránt hozandó határozatában kimondani, hogy ezen egyetem minden facultásában, minden tantárgy román nyelven is előadassák. Azonban alig lévén kilátás arra, hogy a képviselőház még ezen ülésszak folyama alatt tárgyalás alá vehesse ezen törvényjavaslatot: ez alkalommal tartózkodom minden indokolástól és kérem méltóztassék a kérvényi bizottsághoz utasítani. Elnök: A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Következik a napirenden levő tárgynak folyUCHJCLSCL* Patay István: T. ház! Előre kijelentem, hogy én Madarász József t. képviselőtársam indítványát pártolom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Indokolni nem fogom, mert azt már sokan tették, különösen pedig Vukovics Sebő, 1849-ben volt miniszter, most szeretve t. képviselőtársam. Nem is szólaltam volna fel, ha a túlsó oldalról a törvényjavaslat felett 3 egyén nem szólalt volna fel annak védelmére, t. i. Jankovics és Török képviselő urak és a premier miniszter ur. A két elsőnek már megfeleltek; de különben sem bíbelődtem volna velők. A premier miniszter ur beszéde tele volt szebbnél szebb phrasisokkal. Többek közt beszólt valami valódi önzéstelen hazaszeretetről és győzedelmeiről, az alkotmányosság és a haza jövőjének biztosításáról és más ilyenekről. Már most méltóztassanak önök a túlsó oldalon nekem megengedni, tisztelet ugyan a kivételeknek és kiveendőknek, hanem ha a túloldalról önzéstelen hazafiságról hallok szólani : ugy tűnik fel előttem, mintha egy szerecsen arról dietiózna, mily szép a fehér arczbőr, melylyel ő nem bír. Azt mondta Lónyay miniszterelnök ur, hogy ha az ellenzék nem akadályozta volna a törvényjavaslat tárgyalását, időt engedett volna a többségnek : mennyi üdvös törvényt lehetett volna létrehozni. Engedelmet kérek, de senki sem hiszi e hazában, hogy azon párt, mely 5 év alatt nem tett egyebet, mint az 1848-iki törvényeket csorbította, osztogatott és fosztogatott jogokat: most egyszerre üdvös törvényeket fogott volna hozni. Eszembe jut itt azon czigány, a ki dolgozni nem akart, mert lusta volt, gazdája tehát elcsapta. Erre a czigány azt mondotta, hogy ha most el nem csapott volna gazdám: akkor holnap dolgozni kezdettem volna. (Fölkiáltások jobb felől: Nem sikerült!) Azt is monda a t. miniszterelnök ur, hogy a többség az utóbbi hetekben mert hallgatott, ez által a legnagyobb önmegtagadást gyakorolta. Az önmegtagadás erényét szerintem akkor gyakorolta volna a többség: ha beszélt volna. De a törvényjavaslat mellett nem tud beszélni. Próbáltak ugyan egy törököt fogni, (Derültség) de attól nem voltak elragadtatva; sőt ő maga ugy
