Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-475f

96 475. országos ölés április 4. 1872. vazatjog behozatala által, a mit többen is hang­súlyoztak, bárha nézetem szerint nem eléggé indokoltan, a parlamentalismus semmisülne meg, és nem akarná a respublicát az átalános szava­zatjoggal egyszerre behozatni, de arról nem szól, hogy külön és előkészitőleg el fogadná-e tehát, vagy az egyiket vagy a másikat, és melyiket előbb? Úgyde e részben is feladta azon viszo­nyokat, melyeknek rendezésére, s ezen irányban is a parlamentalis kormányzattal összhangzásba hozatalára a népképviseleti rendszernek, mint a mely jelenleg is, bárha némileg csonka alakban divik, fejlesztésére igenis a tőrvényhozás van hi­vatva. A törvényhozás találna utakat és módo­kat, hogy a népképviseleti rendszert ily tág mérv­ben életbe léptethesse, s megóvja mindazon jo­gokat és azon féltékeny kincseket, melyeket a parlamentalis kormányforma nyújt, és megadja azon biztosítékot a népnek, hogy sem a mi­niszteri tulhatalmaskodás lábra ne kapjon, sem a jogok, melyek a nemzetet egyenesen megille­tik : nem fognának oly mértékben kizsákmányol­tatni, hogy azáltal az alkotmány, a közszabad­ság és a nép jóléte veszélyeztessék. Elismeri ugyan Szilády képviselőtárs, hogy 24 év óta a nemzet megmutatta, hogy az al­kotmányos választójoggal tud élni, ugy hogy Anglia, Amerika és Sehweizzal szemben nem szé­gyelheti magát a magyar nemzet; elismeri to­vábbá azt, hogy a magyar népnek van elég po­litikai érettsége ; de még sem találja a fejlett­ségnek azon óriási fokán, sőt inkább a tespedést és tengést állítja elő, mely miatt az 1848-iki választási törvényt fejleszteni, s így az átalános szavazati jogot behozni nem lehet. Nem szólok arról, hogy azon tételben,— midőn a 24 évvel ez előttre visszapillantva beismeri, hogy 24 év óta mindenben előállott az előhalad ás, és ké­sőbb akadályul veszi mégis a tespedést és sülyedést, — minő következetlenség rejlik. De azt igenis me­rem állítani, hogy ő mint lelkész igenis jól fogja tudni a népmüvelődés előhaladásának minden mozzanatát, hogy ha az irás és olvasásban nem is haladt annyira elő a nép. mint szeretnők; de kétségtelenül ő maga is határozottan beismerte, hogy az előhaladás oly jelentőséget mutat, hogy az följogosíthat arra, hogy bizhatunk a népben, és midőn ily bevallást tesz, ezzel szemben nem tudom mikor képzeli azon óriás fokot elérhető­nek, hacsak lassanként az* átalános szavazatjog valósítására előlépéseket tenni nem akar. Azt mondja, reflectálva Henszlmann által fel­említett munkásosztályra, hogy a munkás osztály fontosságát nem lehet ma tekintetbe vermi, mert az még 1848ban nem létezett, s e részben a je­lenlegi választási törvényt a munkásokra még 10—20 évig nem lebet módosítani, mivel a mun­kás osztályt ez alkalommal még Magyarországon nem lehet tekintetbe venni, és minden reformot a választási törvényekre nézve különösen a mun­kás osztályt illetőleg még nem lehet megvalósí­tani. E részben azt kívánja : hogy oly országot akar, mely e világból való legyen, és egy oly alkotmányt, mely a mai viszonyoknak megfelelő, nem akar megváltozni még akkor sem, midőn minden viszonyok abban az irányban "megértek, midőn a munkás osztály, valamint azon elemek, melyek eddig az alkotmány keretéből kizártak­nak tekintendők, azon minősitvényt elérték, a mely által ők valósággal azon jogokra érdeme­sekké váltak. Es e részben tovább menve, igye­kezett Henszlmann által felidézett Tocquille szavait megczáfolni azon egyszerű hivatkozással, hogy mindazon viszonyok Franeziaországban Rouher és Ollivier miniszterek működésével állanak összefüg­gésben, és hogy ezek franczia szempontból megítél­ve, mily szerencsétlen következményeket idéztekelő. Csodálatos, hogy havaiamely bár a legüdvö­sebbnek feltűnő intézményről folynak a tanácsko­zások, azok a kik annak alkalmazhatóságát tagad­ják, kiböngészik a történelemből azon fekete lapokat, melyek csak visszarettentésére szolgál­hatnak azoknak, a kik nem tekintenek vissza azon fényes diadalokra és vívmányokra, melyek szintén azon alkalommal és ugyanazon nemzetek történelmében mint fénypontok szerepeltek. így vagyunk jelenleg is a Francziaországra való hivatkozással az átalános szavazatjog ve­szélyességére nézve. Nem Rouher és Ollivier és az átalános szavazat idézték elő azon ka­tastrophákat; hanem előidézte a Napoleon-féle cásarismus, előidézte a depravatió és demorali­satió, mely Francziaországot 20 évre rabigába sülyesztette. Hogy ily viszonyok közé Magyarország ínég a legnemzetietlenebb kormány alatt sem jutna : arról a magyar nép közerkölcsisége biztos kezes­séget nyújt. Engemet nem riaszt vissza sem Fran­cziaország, sem más nemzetek példája. Te­hetnek botlásokat ugy nemzetek mint egyesek, történhetnek visszaélések és kizsákmányoltathat­nak oly elvek, melyek a közművelődés előmoz­dítására vannak hivatva ; de ezen tapasztalások nem olyanok, hogy azért azon elveket olyanok­nak tekinthetnők, melyek után törekedni s melyekre a művelődés alapját letenni szabad nem volna. De továbbá, t. képviselőház, ha ezen szo­morú idézetek valók lennének is: részemről nem látom át, hogy mennyire rejlik nagyobb veszély Magyarországra nézve az átalános szavazat szán­dékolt behozatalában, mint midőn tekintjük az 1867. óta történt átalakulást, midőn naponként

Next

/
Oldalképek
Tartalom