Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-475f
475. országos iiiés április 4. 1872. 93 podik és szilárdul, mely a lángolóbb honszerelmet és a közügyekbeni buzgóbb részvétet egyedül képes oda fejleszteni, hogy ez által egyrészről a korszerű előhaladás elérhető, másfelől pedig az állam minden erőszakos megrázkódtatások ellen biztositható. Mindezt csak képviseleti democratián alapuló kormányforma mellett lehet elérni. Nem szándékozom t. ház ez alkalommal a fölött tüzetesen nyilatkozni, hogy hazánkra nézve a jelen körülmények között eljött-e már az idő a kormányformát oly lényegesen megváltoztatni, mely szigorúan véve a respublicai képviseleti democratia alapjára fektetve legyen képes Magyarországot a rég megérdemelt nagyságra, önállóságra és függetlenségre juttatni. Ez ugy hiszem rövid idő kérdése, melyet az események sokkal hamarább képesek lesznek megérlelni, semhogy azt akármely retrográd szellemű törvényhozás késleltetni tudná. De igenis kötelességem ezen tárgyalás rendén visszapillantani azon viszonyokra, a melyek sokak előtt némileg visszaijesztőleg hathatnának arra, hogy már ez alkalommal az 1848-ik évi törvényhozás alapjaiból kiindulva, nem mernék fejleszteni azon alapot odáig, hogy az összes nép, mely még az 1848-ik évi törvények szerint nem lőn teljesen a szabadság és jogegyenlőség keretében a választási jog gyakorlásával felruházva: ma még teljességgel ne lehessen az alkotmánynak ezen sorompói közé bevehető. Sőt ellenben azt hiszem, t. ház, hogy azon elvek, melyek az 1848-ki törvényhozást vezették, már annyira megértek egy negyed század alatt, akármennyire igyekeztek azt a lefolyt idők alatt az önkényuralom korszakában, különösen a tudatlanság, a szolgai alárendeltség s különböző gyámkodások ürügye alatt visszatartóztatni, és bármennyire hiányos legyen nemzeti kormányunk működése a közművelődés terjesztésében; de ezen hiányok még nem szolgáltathatnak arra okot, hogy valaki határozottan merje állítani azt, hogy a mai Magyarországban az átalános választójog kiterjesztése létesíthető nem lenne. Vannak ugyan, t. ház, a kik képviseleti democratia alapelvéből kiindulva, a mely mint említem, az 1848-ki törvényeknek, illetőleg a most lefektetett alapelvnek folyományaként tekinthető, a szerint okoskodnak, hogy igenis a választóknak minden esetre bizonyos tulajdonokkal kell biroi, melyek képesek legyenek őket megvesztegetéstől, csábítástól, szóval a lélekvásártól szabadon odavezérelni, hogy véleményüket és meggyőződésüket függetlenül mondhassák ki. Vannak ellenben mások, kik azt mondják és ezt mintegy rémképül állítják fel, hogy az átalános szavazati jog kétélű fegyver lenne. Megengedem azt, hogy kétélű fegyver lehet mind a szabadság-, mind a zsarnokságra nézve: hacsak bizonyos fokú politikai érettség, szellemi és erkölcsi műveltség, sőt némelyek szerint bizonyos census által a cselekvő választójog nem korlátoztatik; úgyde ép attól függ e kétélű fegyvernek ezelszerü használatát megfelelő törvények által biztositani, illetőleg inkább a szabadság részére készen tartani e fegyvert: ha az átalánon szavazati jog kiterjesztetik az állam minden polgárára, mely e jogát biztosítva, egyszersmind kötelességét eléje fogja szabni, hogy minden oly kísérlet ellen, mely alkotmányunk s hazánk önállása ellen lenne irányozva: férfiasan tudja magát védeni. E részben nem szükség sem Amerika, sem Schweiz példáját idézni, hol részint az elmélet, részint a gyakorlat meglehetős bizonyítékot szolgáltatott arról, hogy igenis rendkívüli időben, rázkódtatások napjaiban, a legüdvösebb törvények és legbiztosabbnak hitt intézmények is elfajulásokra, visszaélésekre szolgáltathatnak alkalmat ép ugy, mint a kés gyilkoló fegyverül szolgálhat. Ha valaki átlátja visszaélésekre alkalmas voltát, miért nem száműzi annak mindennapi használatát. Ép olyannak lehet tekinteni azt, hogy ha az átalános választójoggal valaki viszszaél : ezáltal az állam minden polgárait megfosztottnak nyilvánítsa ; . vagy ne ruházza fel azon joggal, melyre nézve ők mindig és a jelen körülmények közt már üivatva lehetnek. De mindezen ellenvetések, melyeket különböző irányban tenni hallunk, az 1848-ki törvényhozás által már annyira ki lévén egyenlítve, hogy az 1848. törvényhozás a választójognak lehető kiterjesztéséről gondoskodván, ma a törvényhozásnak egyéb feladata nem lehet, mint ezen jogot Magyarországnak faj-, nyelv- és nemzetiségkülönbség nélkül minden polgárára korlátlanul kiterjeszteni, illetőleg módot, alkalmat nyújtani arra, hogy valamint a közszabadság, ugy a jogegyenlőség se legyen többé bizonyos részére az összes polgárságnak csak irott malaszt: hanem legyen az valósággal egy oly életbeléptetett joggyakorlat, melyből kiindulva mind hazáját; mind alkotmányát inkább szeresse és azért minden körülmények közt küzdeni kész legyen. Ha tekintjük, t. ház, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat a központi bizottság szövegezése szerint, az 1848-ki törvényekből szintén föntartja a kiváltságos osztály, a nemességnek és polgári rendnek átalános választóképességót, és pedig tekintettel az 1869-ben összeirottakra nézve, kik 1848—49-ben születtek, még 50 — 60 éven keresztül a nélkül, hogy akár birtok, akár érték, akár értelem súlyához kötné a
