Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-472

472, országos ülés márerins 88. 1872. 3§5 igen sok dolgot rövidebben lehet ott elvégezni, mint nálunk. Épen az utolsó választási tőrvény­javaslat fölött, — nem hiszem, hogy egy nap­pal is csalódjam, — mint nevezni szokás az egész ház comité-jében 6 hétig tartott a tárgyalás; pedig épen az azt megelőzött évben folyt volt hetekig tartó vita a választási törvény fölött, s az ezelőtti évek majd mindegyikében meg let­tek ezen kérdések vitatva; sokkal tisztázottab­bak lehettek tehát ott a nézetek mint nálunk. Azontúl elmondja a miniszterelnök ur, hogy ő mindjárt 7-én, midőn a szélső baloldal részé­ről megtörtént annak kimondása, hogy e tör­vényjavaslatot meg lehet, meg kell és kész meg­gátolni az által is, hogy ne legyen annak ke­resztülvitelére idő; ő mindjárt felszólította a házat, hogy ne tegyük ezt és őrizzük meg a parlamentalismust és a szólásszabadságot és hagyjunk időt a többi törvények tárgyalására. De midőn ezt megemlítette a miniszterel­nök ur: bizonyosan elfelejtette megemlíteni azt is, a mit én csak érinteni kívánok, hogy ugyan­azok részéről, a kik kimondották ezen eljárást: kezébe, módjába volt adva,— egy egyszerű őszinte határozott biztosítással a vesztegetések elleni törvény iránt, •— hogy ezen eljárás ne követtessék. Én nem tartom ide a ház elébe valónak, hogy magán körökben a házon kivül történt dolgok részletei itt elősoroltassanak, épen azért Horn t. képviselőtársam példáját ez irányban nem követtem; de annyit mégis szükségesnek tar­tok, hogy ha egyrésze a dolognak felhozatott: em­iitessék meg annak másik része is, mert külön­ben a felszólalás az eszméknek nem tisztázására, de félrevezetésére vezet. Házszabályaink ellen a t. miniszterelnök urnák igen sok kifogása van. Hiszen én nem akarom ezen házszabályokat föltétlenül védeni; én is látok bennök egy nagy hibát a gyakorlati keresztülvihetőség szempontjából. Látom bennök jelesen azon hibát, hogy a mi házszabályaink sze­rint nincs kimondva, a mi más parlamentalis országokban történni szokott, hogy különböző tárgyak, különböző napokra, különböző órákra beosztatnak; mert csak ha ez ki volna mondva: akkor állhatna elő azután azon igazán parlamen­talis helyzet, hogy minden párt azt, a mit rosz­nak, veszélyesnek tart, ellenezhetné a parlamen­talismus legszélesebb határáig; de azért a többi javaslatoknak törvénynyé válása egy perezre is megakasztva nem volna. Ez volna azon mód, a mely biztosítaná a többséget arról, hogy semmiféle ellenzéki fellé­pés a reform törvények keresztül vitelét meg nem akadályozná; de viszont biztosítaná a kisebb­séget az iránt, hogy bizonyos általok is óhaj­tott törvények keresztülvitelének föltételéül nem tóPV H. HAPfcÓ 1844 xxui. szabathatik az, hogy olyanokat fogadjon el a miket lelkiismerete ellenez. Ha a t. miniszterelnök ur ily irányú meg­változtatását fogja a házszabályoknak bármikor szóba hozni: biztosithatom, hogy ez irányban, midőn e ház tagja lenni szerenesés leszek, teljes erőmből támogatni fogom. A névszerinti szavazás, interpellatio, — kérvények beadása igen is fontos; a t. minisz­terelnök ur szemünkre veti, hogy ezekkel visz­szaélés történt. Én bátran merem állítani, hogy kivévén ama első izgalmas napot, a melyre nézve pedig és talán nem ok nélkül, mert bizony nemcsak nekünk lesz szükségünk mentségre, el­fogadja az izgalmas perczek mentségét; azon egy napot kivéve a névszerinti szavazással: nem mondhatja senki, hogy visszaélés törtónt volna, mert alkalmaztatott épen csak akkor, (Derültsüg jobbról.) midőn igen fontos kérdések­nél volt szükséges megtudni a ház és a ház egyes tagjainak véleményét. Az interpellátiókkal, hogy nem kell a tul­ságig bőven bánni, — elismerem; de hogy az interpellatiók bizonyítékául ne lehessen adatokat bemutatni, azt én sem a szabályokból, sem a parlamenti gyakorlatból kimagyarázni nem tu­dom. A kérvényekre nézve pedig megrója a mi­niszterelnök ur, hogy a múltkor 4 egészen egy forma kérvény olvastatott föl. Igaz, de ugyan kérdem, ha föl nem olvastatik: tudhattuk vol­na-e, hogy egészen egy formák? nem tudom, hogy mi utón és módon lehetett volna ezt con­statirozni. (Derültség.) Az igen t. miniszterelnök ur elismerőleg nyilatkozik az igen t. túloldalnak magatartásá­ról; azt mondja, hogy tudják, hogy mit akar­nak és férfiasan gyakorolják az egyik legnehe­zebb föladatot: a türelmet. Ugy gondolom, azt mondta. Én nem szándékozom, — mert én is tár­gyilagosan kívánok szólani — azt vitatni, hogy mennyiben dicsérendő, mennyiben kiemelendő a t. túloldalnak azon eljárása, hogy semmiféle utón és módon azon kimondott elhatározásától, hogy vagy a szóbanlévő két törvény is, vagy semmi, — elállani, tágítani nem akar: — én csak constatirozni akarom ezzel szemben a mi álláspontunkat. k^^^^Mé^oatnia^^^^mm,,^­gedni meg, » meniryke, r .^ al­kottassák oly tőYvénj, 1 ^,xaBL^jia^^^>-^^^íhk­nak egyrészét fosztja meg jogaiktól, vagy min­den választóra vonatkozólag a jog gyakorlatát szorítja szűkebb korlátok közzé; ezen álláspont mellett megállni, hasonlag türelemmel, szilárd­sággal, de nem mondani, hogy vagy ezek vissza vétessenek, vagy a többiekből ne legyen tör­vény, hanem azt mondani, megállunk ezekkel 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom