Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-472
472, országos ülés márerins 88. 1872. 3§5 igen sok dolgot rövidebben lehet ott elvégezni, mint nálunk. Épen az utolsó választási tőrvényjavaslat fölött, — nem hiszem, hogy egy nappal is csalódjam, — mint nevezni szokás az egész ház comité-jében 6 hétig tartott a tárgyalás; pedig épen az azt megelőzött évben folyt volt hetekig tartó vita a választási törvény fölött, s az ezelőtti évek majd mindegyikében meg lettek ezen kérdések vitatva; sokkal tisztázottabbak lehettek tehát ott a nézetek mint nálunk. Azontúl elmondja a miniszterelnök ur, hogy ő mindjárt 7-én, midőn a szélső baloldal részéről megtörtént annak kimondása, hogy e törvényjavaslatot meg lehet, meg kell és kész meggátolni az által is, hogy ne legyen annak keresztülvitelére idő; ő mindjárt felszólította a házat, hogy ne tegyük ezt és őrizzük meg a parlamentalismust és a szólásszabadságot és hagyjunk időt a többi törvények tárgyalására. De midőn ezt megemlítette a miniszterelnök ur: bizonyosan elfelejtette megemlíteni azt is, a mit én csak érinteni kívánok, hogy ugyanazok részéről, a kik kimondották ezen eljárást: kezébe, módjába volt adva,— egy egyszerű őszinte határozott biztosítással a vesztegetések elleni törvény iránt, •— hogy ezen eljárás ne követtessék. Én nem tartom ide a ház elébe valónak, hogy magán körökben a házon kivül történt dolgok részletei itt elősoroltassanak, épen azért Horn t. képviselőtársam példáját ez irányban nem követtem; de annyit mégis szükségesnek tartok, hogy ha egyrésze a dolognak felhozatott: emiitessék meg annak másik része is, mert különben a felszólalás az eszméknek nem tisztázására, de félrevezetésére vezet. Házszabályaink ellen a t. miniszterelnök urnák igen sok kifogása van. Hiszen én nem akarom ezen házszabályokat föltétlenül védeni; én is látok bennök egy nagy hibát a gyakorlati keresztülvihetőség szempontjából. Látom bennök jelesen azon hibát, hogy a mi házszabályaink szerint nincs kimondva, a mi más parlamentalis országokban történni szokott, hogy különböző tárgyak, különböző napokra, különböző órákra beosztatnak; mert csak ha ez ki volna mondva: akkor állhatna elő azután azon igazán parlamentalis helyzet, hogy minden párt azt, a mit rosznak, veszélyesnek tart, ellenezhetné a parlamentalismus legszélesebb határáig; de azért a többi javaslatoknak törvénynyé válása egy perezre is megakasztva nem volna. Ez volna azon mód, a mely biztosítaná a többséget arról, hogy semmiféle ellenzéki fellépés a reform törvények keresztül vitelét meg nem akadályozná; de viszont biztosítaná a kisebbséget az iránt, hogy bizonyos általok is óhajtott törvények keresztülvitelének föltételéül nem tóPV H. HAPfcÓ 1844 xxui. szabathatik az, hogy olyanokat fogadjon el a miket lelkiismerete ellenez. Ha a t. miniszterelnök ur ily irányú megváltoztatását fogja a házszabályoknak bármikor szóba hozni: biztosithatom, hogy ez irányban, midőn e ház tagja lenni szerenesés leszek, teljes erőmből támogatni fogom. A névszerinti szavazás, interpellatio, — kérvények beadása igen is fontos; a t. miniszterelnök ur szemünkre veti, hogy ezekkel viszszaélés történt. Én bátran merem állítani, hogy kivévén ama első izgalmas napot, a melyre nézve pedig és talán nem ok nélkül, mert bizony nemcsak nekünk lesz szükségünk mentségre, elfogadja az izgalmas perczek mentségét; azon egy napot kivéve a névszerinti szavazással: nem mondhatja senki, hogy visszaélés törtónt volna, mert alkalmaztatott épen csak akkor, (Derültsüg jobbról.) midőn igen fontos kérdéseknél volt szükséges megtudni a ház és a ház egyes tagjainak véleményét. Az interpellátiókkal, hogy nem kell a tulságig bőven bánni, — elismerem; de hogy az interpellatiók bizonyítékául ne lehessen adatokat bemutatni, azt én sem a szabályokból, sem a parlamenti gyakorlatból kimagyarázni nem tudom. A kérvényekre nézve pedig megrója a miniszterelnök ur, hogy a múltkor 4 egészen egy forma kérvény olvastatott föl. Igaz, de ugyan kérdem, ha föl nem olvastatik: tudhattuk volna-e, hogy egészen egy formák? nem tudom, hogy mi utón és módon lehetett volna ezt constatirozni. (Derültség.) Az igen t. miniszterelnök ur elismerőleg nyilatkozik az igen t. túloldalnak magatartásáról; azt mondja, hogy tudják, hogy mit akarnak és férfiasan gyakorolják az egyik legnehezebb föladatot: a türelmet. Ugy gondolom, azt mondta. Én nem szándékozom, — mert én is tárgyilagosan kívánok szólani — azt vitatni, hogy mennyiben dicsérendő, mennyiben kiemelendő a t. túloldalnak azon eljárása, hogy semmiféle utón és módon azon kimondott elhatározásától, hogy vagy a szóbanlévő két törvény is, vagy semmi, — elállani, tágítani nem akar: — én csak constatirozni akarom ezzel szemben a mi álláspontunkat. k^^^^Mé^oatnia^^^^mm,,^gedni meg, » meniryke, r .^ alkottassák oly tőYvénj, 1 ^,xaBL^jia^^^>-^^^íhknak egyrészét fosztja meg jogaiktól, vagy minden választóra vonatkozólag a jog gyakorlatát szorítja szűkebb korlátok közzé; ezen álláspont mellett megállni, hasonlag türelemmel, szilárdsággal, de nem mondani, hogy vagy ezek vissza vétessenek, vagy a többiekből ne legyen törvény, hanem azt mondani, megállunk ezekkel 49
