Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-472

472. országos ülés képviselő tartott beszédeket, s ismételte ezen törvényjavaslat átalános tárgyalását harmadízben. De mi mind ennél komolyabb: a múlt heti vitatkozások bizonyiták, hogy a szabályok nem adnak kellő befolyást és hatalmat az elnöknek a tanácskozások vezetésére, s hogy a szólással való visszaéléseket az elnök többszöri intése és felszólalása nem képes meggátolni. Mindezt azért jelzem, mert a múlt hetek tapasztalatai világosan bizonyiták, hogy mindenek felett gondoskodni kell jövőre a tanácskozási rend biztosabb megállapításáról; máskép a jövőben minden törvényhozási működés lehetetlenné fog válni. Csak az életképes, mi czéljának megfelel, s igy a törvényhozói működés biztosítására oly szabályok lesznek jövőre megállapitandók, melyek a parlamentalis működés rendszeresítését nem akadályozzák, de előmozdítják. {Helyeslés a jobb oldalon.) Ezen eljárás ellenében a többség három héten keresztül a türelemhez nyúlt, s ha a türelem erény, még pedig önmegtagadással járó erény egyeseknél: mennyivel nehezebben gyakorolható erény az egy számos tagból álló testületnél. Kitartás a türelemben jellemezte a ház többségének magatartását, nem pár óráig, de most már hetekig; az őszinte jó szándéknak és hazafiúi kötelesség teljesítésének öntudatában komoly csendben tűrtük, a méltó visszatetszésnek még jelét sem adva, azon alaptalan vádakat, melyekkel naponta elhalmoztattunk, bízva abban, hogy végre is megjő az ellenzéknél a magábatérés órája. Nem mondhatják, hogy erre időt nem adtunk; mi, kik drágának tartjuk az időt, 8-án a képviselőház tisztelt elnökének fölszólitására belenyugodtunk a zártülésbe és abba, hogy a kedélyek csilapitása végett ülés ne tartasaék; de még a délutáni órákra sem tűztünk ki osztályüléseket, mi által a kímélet jelét kívántuk adni az ellenzéknek, miután pártjok érdekében akkor tartották az előtanácskozmányokat, sőt még a vasárnapi napot is szabadon hagytuk s akkor sem tartottunk osztályüléseket, midőn hasonló esetben magunk számára ezt nem követeltük. Mi kitartó türelmet tanúsítottunk, mert éreztük, hogy az ellenzék határozottan kijelentett szándéka és törekvése kérdésbe hozza minden alkotmányosságnak alap- és életfeltételét, mert nyíltan, leplezetlenül és határozottan felállították azon elvet, hogy a kisebbség ellenállhat a többség akaratának. Tagadjuk meg azon elvet, hogy a többség határoz: és megszűnt a társadalmi rend a legkisebb községtől, fel egész a törvényhozásig. Megérti azt a legutolsó község tagja, hogy hová lenne a rend: ha nem márczíns 28. 1872. 33 j a községtanács többségének akarata szerint intéztetnének a község ügyei. Hát ha a megyék és városok gyűlései követnék példájokat, s a kisebbség akarna erőszakkal uralkodni a többség fölött: hol állna meg a társadalmi rend, hol az alkotmányos szabadság? {Élénk helyeslés a jobb oldalon.) És mi adjunk erre példát? Azt mondják, hogy egyezkedési ajánlatokat tettek. Mi készek voltunk értekezésbe bocsátkozni, még pedig a legőszintébb egyezkedési hajlammal; de lehetséges-e valóban alkotmányos érzésű férfiúra nézve alkudozásra lépni az alkotmányosság életfeltétele fölött? elismerni jogosultságát a kisebbség uralmának a többség fölött? {Tetszés jobb felől.) Oda juttassuk-e mi, az országgyűlés, a mely pedig hivatva van az egész országnak példát adni, odajuttassuk-e, mondom, az országot, hogy reánk nézve is valósuljon az, a mi egy szomszéd nemzet vesztének főoka volt, t. i. az országgyűlési kisebbségek, sőt egyesek által gyakorolt vétójogra? (Élénk helyeslés jobbról.) Azon percztől fogva megszűnt a eompromissum lehetősége, midőn itt nyíltan az egész világ előtt és határozottan az ellenzék kifejezte, hogy a törvényhozás működése megakadályozásában erőszakkal fog élni, ráerőltetni a többségre a kisebbség akaratát. {Tetszés jobb felől.) Ezek voltak a szavak, melyeket használtak. Igaz, hogy ezen szó először a szélsőbal részéről hangoztatott; de csatlakozott hozzá a balkőzép is, s viseli ezen ténynek minden következményeiért a felelősséget. Ne higyjék, hogy ezen eljárásuk tetszésre fogna találni; érzi azt mindenki, a, ki igazi alkotmányos érzülettel bir, hogy vannak elvek és kérdések, melyek fölött transactióra lépni nem lehet. Roszalással találkoznak és fognak találkozni jövőre is Európa mindazon népeinél, melyek az alkotmányosságot és az alkotmányos kormányzatot tartják legczélszerübb eszköznek a a józan szabadság biztosítására; — és kárörömre fogják indítani, sőt már is indították mindazokat, kik az alkotmányosság ellenei. Bennünket csak egy nagy eszme, egy nagy gondolat és egy magasztos czél vezet: az alkotmányos rendet megszilárdítani, a törvények iránti tiszteletet fentartani, és még jókor megakadályozni mindazon törekvést, mely szt. István koronájának, politikai úóznzetünknek dissolutiójára vezethetne ; s ép azért, mert rendet, a szabadsággal párosult rendet, alkotmányosságot, és törvény iránti tiszteletet kívántunk és kívánunk létesíteni, és azt kívánnunk és kivívnunk minden ellenkezés daczára hazafiu kötelesség: ép azért terjesztettek elő azon törvényjavaslatok, melyeknek megakadályozása az ellenzék főtörekvését képezi, {Helyeslés jobb felől.)