Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-472
378 47S. országos ülés márczius 28. 1772. haza polgára leszek, választási jogom lesz, minden törvények alkotásába befolyásom lesz; egykét rongyos egyforintos bankóval kevesebb : és pária vagyok, nem lesz semmi jogosultságom. így például a mi törvényjavaslatunkban a kormány azt mondja: mintha a választási jog nem volna a lakosnak joga, azon lakosnak joga, mely a kormányt kinevezi és ügyeinek vezetésével megbízza; hanem mintha az a kormány tulajdona volna, melyet ő bizonyos föltételek alatt átenged a lakosnak; mondom, a kormány azt mondja törvényjavaslatában: ki nekem évenkint a városokban 10 1 /* frtot fizet, annak megadom a választási jogot. Az ellenzék azt kívánja, hogy még a városokban is már 6 forintért meg lehessen vásárolni a választási jogot. Miért kivan a kormány lOVs forintot és nem 11 vagy 12-őt? miért kivannak ezen az oldalon 6, és nem 5 vagy 4 frtot a választási jog megadására? erre észszerű feleletet adni nem lehet. De van még más körülmény, mely sokkal jellemzőbb. Ezen oldalon a compromissumra vezető alkudozások alkalmával többen már készen voltunk fölebb menni és a 6 frt helyett a 8 frtot is elfogadni. Erre a pénzügyminiszter ur azt monda, hogy 8 forintért nem adom a választói jogot (Derültség); de a 9 frtot maga hozta javaslatba a miniszteri tanácsban; ha 9-et akarnak adni, ő újra felhozza a minisztertanácsban és a 9 frtot meg fogja adni. Kérdem: méltó-e egy alkotmányos országhoz, hogy a polgárok legszentebb, legmagasztosabb jogát ily licitatió tárgyává tegyék? (Mozgás jobb felől.) Azt mondják, azért kívánják a censust, mert a census, az adófizetés, az értelmiség, az érettség, a becsületesség bizonyítéka, az államnak pedig garantiára van szüksége. Kérdem, t. ház, komolyan lehet-e azt mondani napjainkban, hogy az adófizetés valóban az érettség, a becsületesség, a műveltség bizonyítéka ? Majdnem napi látvány: két parasztfiú elhagyja ugyanazon egy időben a falut; ugyanazon értelmiséggel, vagy ugyanazon tanultsággal, vagy tanulatlansággal a városba jönnek; az egyik mesterséget tanult, e mesterségéből becsületesen él, de önállóságra vagy jövedelemre még fel nem vergődött, ha IOV2 forintot nem fizet: pária marad. A másik semmitsem tanult a városban, hanem, mint ügyes ember, bizonyos utókon ment, és tudja isten, mi üzlet által néhány év alatt meggazdagodott; ő polgár lesz ; neki van választói joga, a másiknak nincs. Igazság-e ez? Vagy vegyünk fel más példát. Egy kis városban 10 szabó van, ki becsületesénél munkája után, fizetheti és fizeti a 107 2 frtot, és ennek következtében a legközelebbi választásnál polgári jogot gyakorol. Akövetkező évben egy helybeli vagy idegen pénzes ember nagy ruhatárt állit fel, olcsóbban adja a czikkeket, talán jobbak is; bármikép legyen a dolog, a tiz szabó közül 5 talán tönkre jut, talán beállanak a ruhatárba segédnek és ezen szerencsétlenség következtében, mivel tönkre vannak téve a ruhatár versenyzése által: a legközelebbi választásoknál nem lesznek többé polgárok, nem lesz választói joguk, hanem lesznek páriák. Igazságos-e ilyesmi? Még más példát is hozok fel, mely ennél még. jellemzőbb. Van például valamely városban asztalos, kovács, ács vagy más ilyféle kézműves. Fizet 10 frt 50 krt adót és ezáltal választó. A következő évben azon szerencsétlenség éri őt, hogy a munka alatt kezét vagy lábát töri, munkaképtelenné válik ós nem fizetheti többé a 10 frt 50 krt, minélfogva a legközelebbi választásoknál nem lesz többé választó; azaz azon szerencsétlenség következtében, hogy lábát vagy kezét töri: megbünteti őt a törvény azon büntetéssel, melyet alkotmányos országban csak a legsúlyosabb bűntettekre szoktak szabni, azaz: a politikai jogok elvesztésével. Én, t. ház, oiy választási rendszert, mely ily anomáliákra, ily égbekiáltó igazságtalanságokra és absurdumokra ad alkalmat, nem tartom olyannak, mely méltó arra, hogy egy felvilágosodott törvényhozótestület a XIX. század második felében magáénak vallja. Elismerem én is, t. ház, hogy a választási jog igen fontos jog; annak gyakorlásától, helyes vagy helytelen alkalmazásától függhet az állam létele, jóléte és jövője. E tekintetben minden esetre nagy jogosultsággal hivatkozott Csernatony barátom ós hivatkoztak mások is Francziaország példájára. Franeziaország példája mutatja, hová vezet az átalános szavazatjog : ha a népnek nincsen elég felvilágosodottsága és Ítélő képessége, hogy azzal vissza ne éljen és hogy azt valóban az állam érdekében használja fel. E tekintetben én szintén garantiát kívánok az állam részére, és pedig értelmiségi és becsületesség] garantiát; de kereken tagadom, hogy az adófizetés lehessen a becsületesség ós értelmiség fokmérője. Ehhez szellemi fokmérő szükséges. Ezen szellemi fokmérő mostanában más nem lehet, mint a miveltség. Megvallom, hogy az írás és olvasásban erre nézve elég garantiát nem találok, és inkább elfogadnám azt, és helyesnek, kimerítőnek is találnám, a mit épen a francziaországi tapasztalatokon okulva, a franczia közoktatási miniszter, Jules Simon, néhány hónappal ezelőtt javaslatba hozott az ottani törvényhozótestületben, mi abban állott: hogy a
