Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-471f
364 471. országos ölés márcssius 27. 1873. más módja van, mint magát az alkotmányosságot, annak minden biztosítékát, minden politikai jogot lényegében megmásítani, természetéből kivetkőztetni, hogy igy aztán már ezen alkotmány, ezen alkotmányos és politikai iogok, természetűkből kivetkőztetve, többé nem az egyenjogúságra, nem a szabadságra, hanem annak egyenes ellentétére vezessenek." Constatáltam: „hogy midőn a kormány e téves kiindulási pontjánál fogva oly nagy mérvű disharmoniát provocál az ország egyik része és az egész között : nekünk minden szabad fejlődésről le kell mondanunk. " Azóta, t. ház, hacsak önmagunkat ámítani nem akarjuk, — a mit föltenni nem szabad, — mi nem országos, hanem speciális magyar nemzetiségi szempontból erőszakolva alkotmányunknak szellemét: behoztuk a virilis szavazatot, megszorítottuk az önkormányzatot, kénytelenek vagyunk jelenleg föntartani Erdélyben egy választási törvényt, mely a népképviseleti rendszernek még csak fogalmát is elvileg kizárja, mely — mint azt bátor voltam az átalános vita alkalmával számokkal kimutatni, — se tekintetben ismét senki sem czáfolt meg, — Erdély lakosságának S U részénél nagyobb részét kizárja az alkotmányosság keretéből, ezen több, mint S U részének képviseltetési jogát egy kiváltságos osztály kezébe adja, mely az összes lakosságnak alig üti meg 10 %-át, mely a megosztott földbirtoknak valamivel több, mint V* részét birja, és melyről ismét túlzás nélkül talán elmondhatni, hogy nagyobb részt privilegiált proletariusságból áll. (Felkiáltások bal felől: Holnap, 8 éra! Halljuk/) Igen kevés mondani valóm van még és igy ha a t. ház megengedi, bevégzem ma. (Halljuk!) Jurink életbeléptetésénél nem a sajtó szabadság biztositásitásának tekintete, hanem ismét a speciális magyar nemzetiségi szempont volt irányadó. Nem tagadom, sőt megengedem, valamely másodrendű tekintetek lehetőségét is, midőn a képviselőház ezeket életbe léptette; de egyet, azt hiszem, senki sem fog kétségbe vonni, és ez az, hogy a fő és döntő indok az volt, melyet most jeleztem. Nem akarom a t. házat capacitálni, nem akarom kimutatni, hogy helytelen utón jár; csak constatálni akarom, hogy ott, hol a parlament a tőrvényhozás azon erős meggyőződésből indul ki, hogy a nem magyar ajku nemzetiségek nagy zöménél Magyarország államiságának eszméje nincs meghonosítva: ott más utón, mint a t. kormány és a képviselőház túlnyomó többsége eddig haladott, haladni nem lehet, hacsak önök, saját meggyőződésők ellenére, Magyarország fönnállását koczkára tenni nem akarják. Két dolgot akarok csak kiemelni. Az egyik az, hogy midőn önök ezen politakát követik: gondolják meg azt, hogy azon nagy elvek, melyek a valódi alkotmányosság, a a valódi szabadság lényegót képezik, nem üres szavak, azok nagy áldozatteljes küzdelmek vívmányai, és azon, igen sokak által felfogott, de, fájdalom, a gyakorlati életben rendesen a külön érdekek által elhomályosított, solidaritas, mely a társadalom minden egyes tagját ehhez szorosan köti, mely egy államnak minden polgárát az egészhez, az egészet minden egyes tagjához még szorosabban köti, mely a magyar nemzetiséget a többi nemzetiséggel elválhatlan szoros összfüggésbe huza, hogy mondom ezen solidaritas nem engedi meg, hogy önök büntetlenül sebet ejtsenek ezen nagy elveken; akkor, midőn önök, mint most is a magyar suprematia érdekében, egyik másik szabadságot, vagy alkotmányossági elvet megsértik, és igy a nem magyar ajku nemzetiségeket természetes fejlődésükben megakadályoztatják : akkor mély sebet ejtenek egyúttal a magyar nemzet fejlődésén is, és büntetlenül ily politikát nem követhetnek. En nem érzem magamat elég erősnek arra, hogy én képes legyek egy rövid beszéd által azon nagy mérvű bizalmatlanságot elenyésztetni; de kötelességem volt ezt megemlíteni, és ám válaszszanak önök most. A másik, a mit felemlíteni akarok, az, hogy midőn ily tényekkel állunk szemben, midőn oly nyilatkozatokkal találkozunk, milyeneket a jelen vita folyama alatt is hallanunk kellett, és melyek közt egy különösen megérdemli, hogy felolvastassák, a mit bátor leszek most tenni, — egy képviselő ur tegnap ezeket monda: „Mondok olyant, mitől talán némely képviselőtársam megborzad. Ki merem mondani mégis egész őszintességgel,^ hogy én nemzetiségem és nemzetem czéljai s érdeke szempontjaiból még az absolutismustól sem irtóznám. És egy absoluterő és hatalom, mely a félelmes szétmálásnak, a megsemmisülésnek gátat vetni, s tömöríteni tudná nemzetemet, a mely biztos jövőre tudná vezetni nemzetemet stb.* ilyen kedvéért t. i ő lemondana még a parlamentalismusról is. Ez egyéni meggyőződés. Én csak constatálni akarom, hogy akkor, midőn ily nyilatkozatokkal, ily tényekkel állunk szemben : akkor tán nem szerénytelen azon kérésem, hogy méltóztassanak bennünket az alaptalan vád alól felmenteni, hogy mi vagyunk azok, kik minden politikai kérdésből nemzetiségi kérdést csinálunk, és ismerjék be önön egész őszintességgel, hogy önök azok, a kik majdnem minden politikai kérdést nem országos, hanem speciális magyar nemzetiségi szempontból akarnak eldönteni, hogy önök
