Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-471f
360 471. orsíágos ülés márezins 27. 1872. választásánál is. Lám ott a protestánsoknál, lám ott a védkötelezettség gyakorlásánál érti mindenki a jogot, és a tisztelt kormány, s vele a többség azt állítja itt a választási törvény alkotásánál, hogy a haza népének többi tagjai nincsenek még megérve a képviselő-választásra. Higyjék el, önök nem igazságosak, önök ismerjék meg elébb önmagokat, hasonlítsák össze állásukat, képességüket a választóéval: azonnal be kell vallaniok, hogy nincs joguk a népnek ép egészséges, büntetés és gyámság, gondnokság alatt nem levő tagját kirekeszteni a választási jogból. Azt sem kell kívánni, tisztelt kormány és többség, hogy e hazában csak önök képesek a kormányzatra és parlamenti törvényhozásra. Hiszen akár egyiket, akár másikat senki sem tanulta másutt, itt született, itt nevelkedett mindenik. Micsoda joggal, micsoda diplomával igazolja az egyik fél, hogy csak neki adatott azon felsőség, hogy csak az ő kormánypálezája üdvös a hazának; - tessék arról letenni. Méltóztassék elhinni, ügyesen, szakavatottan megválasztják a nép minden milliói megvesztegetés nélkül a maga képviselőit. A magyar nemzet megérett a parlamentalismusra. Hiszen ott a környéken 15, 20, 30 község megtudta azt, hogy ki az az ember, aki a haza érdekét szivén viseli, nem csalt meg senkit, nem igyekezett ott aratni, ahol nem vetett, jó törekvéssel szándékozik a haza érdekét előmozdítani. Ha megismeri az ilyet, miért ne választhatná meg. Azt mondják, hogy a népet félre lehet vezetni. Bizony a népet sohasem vezetik félre. A curator az egyházfit, a telkes gazda a maga atyafiát sohasem vezeti félre. Hanem ami a félrevezetést illeti, a bizony felülről jön. Betolakodnak oda a hívatlan emberek; pedig ha az ember ugy fogja föl a képviselőséget, mint az az 1848-ki törvényekben letéve van, hogy a bizalomnak kell fölkeresni az embert: oda kell menniök a választóknak és megkérni, uram, mi téged akarunk megtisztelni bizalmunkkal, kérünk, légy szives, vállald el. De nem ugy cselekesznek sokan, hanem betolakodnak hívatlanul, vesztegetés által. Ily eljárás mellett ne mondjuk, hogy a becsületes nép, mely megbűnhődte már a multat és jövőt, nem alkalmas a képviselőválasztásra: hanem valljuk be őszintén, hogy mi nem vagyunk arra sokan alkalmasok, (Felkiáltások jobb felől: Igaz!) igen a betolakodók, a vesztegetők nem alkalmatosak, nem arra valók. Legyünk szerények, legyünk férfiak, legyünk jellemes emberek, lépjünk elő csak akkor, ha fölszólittatunk valamely megbízatásnak elvállalására; de ne törekedjünk azért. Nem kell azt mondani, t. ház, hogy mi nem vagyunk megérve a parlamenti kormányzatra; nem kell hivatkozni Európa mivelt országaira;. hanem hivatkozzunk egyedül azon nemzetre, melynek képviselői vagyunk. Ha azon nemzet önként minden kényszerítés, lélekvásárlás nélkül választ valakit, hogy őt képviselje: az a valódi igaz magyar parlament. Ne hivatkozzunk Angliára, Francziaországra, és különösen ne mondjuk azt, mit eredményezett Francziaországban az átalános népszavazat. Higyjék el, uraim, az nem eredményezte azt a roszat, ami ott történt: — azt a rósz tanácsadók idézték elő. Hogy a nép a monarehieus kormányformához ragaszkodva azon monarchára szavazott, a kinek kormányzata alatt jólétnek örvendett ; — mert meg kell vallani, akár hogy kárhoztatják is Napóleont anyagilag: az nem szegényitette el a népet, de sőt inkább segített rajta, azt meglehet neki bocsátani; de azért ne ítéljük el az átalános szavazatot; hanem hibáztassuk a rósz tanácsadókat ; de az engedelmes, békés, becsületes népet nem lehet hibáztatni. Ezeket elmondva, én Madarász József képviselőtársam indítványát pártolom. (Helyeslés bal felől.) Körmendy Sándor: T. ház! Előttem szóló t. képviselőtársam Szakácsy Dániel szavaimat félre magyarázván, bátor vagyok felszólalni, miután az oly tárgyban történt, miután szavaimnak oly jelentőség tulajdoníttatott, a mely itt elmondva nem szeretném ha a valóság színében állana : annálfogva kötelességemnek tartom a félremagyarázást helyreigazítani. Szakácsy Dániel képviselőtársam ugyanis ma d. e. tartott beszédemnek egy kifejezését, ugy értelmezte, minha én a magyar nemességet átalában kisebbítettem, gyaláztam volna és kutyabörősnek neveztem volna. Bátor vagyok őt arra figyelmeztetni, hogy én a magyar nemességet mint ilyent, annak történelmi múltját egyátalában nem kisebbítettem, érdemeit igen jól ismerem és tudom méltányolni. Én csak annyit mondtam, szólván a minisztérium által beterjesztett törvényjavaslatról, illetőleg annak 1-ső fejezete 9. §-áról, hogy ezen 9. §. által a nemzettest mintegy ugyanannyi osztályra tagoltatik, tehát a nemzet rétegeit mintegy osztályokba állítja; tehát az első szakasz, miben méltóztatnak tudni, hogy nincsen más, mint a volt nemesség régi jogának föntartása, (felkiáltás jobbról: Es nem helyreigazítás!) de épen az; azt mondtam tudniillik: ime itt van az első szakasz, miben azokról van szó, kiknek nincsen más jogczimük, mint a kutyabőr. Ez, azt hiszem, t. ház, egészen más dolog, mint a mily értelmet és jelentőséget annak t. barátom Szakácsy tulajdonított. Azt hiszem, hogy nem fogja ő sem tagadni azt, — tudva, hogy a
