Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-471

471. országos ölés márczins 27. 187?. 335 zek meg t. ház, hogy én nem fogadhatom el ezen bekezdés! annálfogva sem, mert ezen ki­fejezés által számos kételyre, eltérő magyaráza­tokra ad alkalmat, s az 1848-diki törvényezikk s annak nagy alkotói méltánytalanul sújtatnak. De én azért sem fogadhatom el e bekezdést t, ház, mert az is mondatik, hogy „az erdélyi 1848. második törvényezikk a választói jogosult­ságra vonatkozó határozati stb.", azaz szól az 1848-iki második törvényczikkről, a mely pedig már mint nem létező, kell hogy tekintessék, a melyről tehát kell, hogy nulla quaestio fiat. De azért se fogadhatom el, t. ház, mert ez monda­tik benne: hogy a „következők rendeltetnek/' Én tudom, t. ház, hogy a törvény rendel­kezik; de megvallom, az ily kifejezést még se szeretem egy törvény szövegében, az nagyon gúnyos Bach-szerü. En azt óhajtom, hogy a törvény legyen annyira jó, annak elvei annyira helyesek, hogy annak hódoljon meg minden honpolgár, minden polgári érzet, hogy ne kelljen annak rendelkezni, hanem intézkedni; tehát mondom: ezért sem fo­gadom el; végre azért sem, mert ha eme bekez­dést elfogadjuk: ép ugy járunk, mint a czim­kérdésnél, hogy kénytelenek leszünk mintegy azon elvből, — mely itt már megpendittetett — ki­indulva, a többire is mintegy beleegyezésünket adni. De ha ez mégis elfogadtatnék a t. túlsó oldal által, akkor ajánlanám figyelmébe a követ­kező szövegezést: miután az 1848-iki törvény­czikkelynek a választói jogosultságra vonatkozó határozatai az 1848-diki törvényekben kifejlett jog és társadalmi helyzet a haladókor követel­ményeinek meg nem felelnek, miután az erdélyi 1848. Il-ik törvényezikk törvényerővel nem bir, a következők határoztatnak." Most áttérek t. ház, Madarász t. képviselő­társam által beterjesztett indítvány szövegezésére, illetőleg annak védelmére. Az átalános szavazat mellett, mely azon indítványban le van téve, annyi indok, annyi érv harezol, hogy a mellette felszólalók nem a miatt jőnek zavarba, hogy vajon milyen érveket és indokokat hozzanak fel mellette: hanem hogy hogyan válogassák ki a sok közül a fontosab­bakat, hogyan állítsanak össze mintegy logikai lánczolatot. En, t. ház, azon kezdem, hogy ha nem ta­gadom, hogy a természet elég bölcs és igazsá­gos az emberek közt különbséget nem tenni a szerint, mint az egyik bíborban vagy rongyok közt, palotában, vagy kunyhóban, vagy tán épen istálóban, barmok jászolában született; ha a ter­mészet elég bölcs és igazságos nem a szerint osztani ki az emberek közt a tehetségeket és megadni egyiknek vagy másiknak azon képes­séget, melyek által lesz az ember nagygyá, böles­csé, igazságossá, vagy megtagadni a másiktól mindezt csak azért, úgynevezett alacsony sorsban született: akkor kérdem, t. ház, vajon helyes-e méltányos-e, igazságos-e, hogy épen az emberek emeljenek egymás közt mintegy chinai választó­falat, hogj r egymást el különítsék egymástól azok, kik testvéreknek születtek? Pedig a cen­susra fektetett választási jog már maga azt te­szi, az már nem egyébb mint ugyanannyi vá­lasztófal, a hány a census. Ha megnézzük azon törvényjavaslatot, mely elénk van terjesztve, ha látjuk, hogy annak a választói jogosultságról szóló szakasza 9, és ha látják, hogy ezen egyes szakaszoknak még alosztályai vannak; ha be kell látnunk azt, hogy mintegy 12 osztályba soroztatik a hazai jogosultak száma, tehát mint­egy 12 féle kaszt állíttatik fel a honpolgárok közt; ott van mindjárt az első szakaszban a kutyabőrösök osztálya, a 2-ik szakasznak 1-ső része szól a törzsökös telkes gazdákról az úgy­nevezett „kékbeliek"-ről, ezekről a nép aristo­kratáiról, míg a másik része szól a bocskorosok osztályáról a harmadik szakasz a) kikezdóse mintegy az ország főbb részét képviseli az úgy­nevezett „kékvérüek"-et, kiknek származása visszamegy a legmesszebb időig; a b) pont az úgynevezett nyárspolgárokat, hausherreket, vagy a középkort; a c) pont az újkort, vagyis a tő­zséreket, a 4-ik pont a kevert népeket; az 5-ik pont a szatócsokat; a 6-ik pont a pbilistereket; a 7-ik pont a dii minorum gentiumot: a 8-ik az úgynevezett fullajtárokat; a 9-ik a svajezi gardát, mire a kormánynak oly szüksége vau, a mire bizton számithat. De a t. ház, hogy ily kasztrendszert hoz­zunk létre társadalmunkban: azt én részemről nemcsak szükségesnek nem,de helyesnek sem tartom sőt épen károsnak; biszugy is ez az emberiség minden bajának nem fő, de egyedüli forrása, hogy ámbár vallásos hitünk ép ugy, mint a tudomány nyo­mozódásai, mint az elmélet egy eredetre, egy származásra viszik vissza az emberiséget, nem­csak faj, nemcsak nemzetiség szerint; még is családok szerint egészen különválasztják az em­bereket, mintha azon kaszt vallásnak, a mi Ázsiában annyira honos, a mit pedig a magyar nemzet onnét nem hozott magával, — volnánk tagjai; vagy mintha diesőithetnök a pogány Róma ama vallását, mely az egyesek uralmát a tömeg szolgasága fölött biztosítván, tudott ugyan nagy államot alkotni, de föntartani nem volt képes. Ha t. ház kötelmeink egyenlők: kell hogy legyünk osztályos testvérek egymás iránt a jo­gokban ; — azt hiszem, pedig nincs senki, a ki kétségbe vonná, hogy a polgárok kötelmei egyek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom