Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-471
471. országos ülés inúrc/.ius 27. 1872 333 cessiót adott: az arad-temesvári vonalra, a miért eserében lehet ugyan egyetmást kívánni. Mindezek daczára eddigelé nem történt semmi ; a kormány itt ismételten megígérte, hogy másodvágány lesz, megígérte a társulat is, de eddig létre nem hozta, pedig tudjuk, hogy már 3 évvel ezelőtt, mikor jó aratásunk volt, az egyik vonal semmiképen sem volt elegendő és most annál kevésbbé lenne elegendő, ha jó aratásunk leend a nagy kivitelre, minthogy most kétszer annyi a személyvonat, mint azelőtt és így annál kevesebb alkalma és helye lesz a tehervonatnak. Igaz, hogy a kormány gondoskodik egy versenyvonatról a Duna másik partján; de még ha létrejő, ha megszavaztatik a Budaujszőny-bécsi vonal: még néhány évbe kerül minden esetre, míg kiépíttetik s teljesen hasznát nem is vehetjük addig, mig ehhez az összekötő vasút és híd nem fog létesíttetni. Ez több évi munkát kivan. Én pedig mind a közbátorság, mind az utazó közönség személybiztonsága érdekében, mind a külfölddel való forgalom érdekében nagyon szükségesnek láttom, hogy mielőbb történjék meg az, a mi itt már több izben sürgettetett, hogy t. i. kényszeríttessék az osztrák államvasút - társulat, a második vágány lerakására. E czélból a következő interpellátiót vagyok bátor intézni a t. miniszter úrhoz. (olvassa): „Tekintve, hogy a Pest és Bécs közti vasútvonal legnagyobb része még ma csak egy vágányu, a mi a közlekedésre nézve nagy hátránynyal és néha igen komoly veszélylyel jár; tekintve, hogy az élet - s vagyonbátorság eme veszélyeztetése még nagyobbodott, mióta kettőztetett a posta - és gyorsvonatok naponkénti száma a két főváros közt; tekintve, hogy a napról napra növekedő forgalommal szemben a második vágány létre hazatala annál szükségesebbnek mutatkozik, minthogy a tervezett versenyvonal kiépítése a Duna jobb partján minden esetre több évet fog igénybe venni; van szerencsém a t. közlekedési ügyér úrhoz következő kérdéseket intézni; 1 - szőr, van-e a t. miniszter urnák tudomása arról, hogy az ismételt sürgetések s a tett ígéretek daczára a Pest és Bécs közti vasútvonal legnagyobb része még maiglan egy vágánynyal bír ? — 2-szor, ha van'tudomása, szándékozik-e véget vetni minél előbb erélyes közbenjárása által ezen sajnos, a forgalmat nehezítő s az utazó közönséget veszélyeztető állapotnak? Elnök: Közöltetni fog a közlekedésügyi miniszter úrral. Táncsics Mihály: T. ház! A fogságban levő munkások ügyében szándékozom kérdést intézni az igazságügy miniszter úrhoz. Tudva van, t. ház, hogy a befogatások múlt évi juniushóban történtek s két hónap múlva egy éve lesz. Tudva van az is, hogy legtöbben közülők szabadon bocsáttattak; de négyen még fogságban vannak. Én ugy vagyok meggyőződve, hogy 10 hónap elégséges lehetett a legbonyodalmasabb ügy megvizsgálására is. Tehát ideje volna már, hogy azon esetre, ha ezek bűnösök : mondassák ki fölöttök az itólet; ha pedig nem bűnösök : akkor nem fér össze az igazsággal, hogy 10 hónapon tul vizsgálati fogságban tartassanak, Ennélfogva van szerencsém a következő interpellatiót beadni. Jámbor Pál jegyző: (olvassa as mterpdlatiót.) Interpellatio az igázságügyminiszter urüoz. Tekintve, hogy még a múlt év június havában a munkások közül sokan elfogattak, kik közül legtöbben szabadon bocsáttattak ugyan, de négy még mai napig is fogva tartatik, kérdem a t. igazságügyi*miniszter urat: 1-ör minő stádiumban van jelenleg ezek ügye? 2-or oly bonyolodott-e ezek ügye, hogy a lefolyt 10 hónap alatt sem lehetett azt elintézni ? 3-or nem tartja-e a miniszter ur szükségesnek intézkedni az iránt, hogy — ha ugyan bűnösök: elitéltessenek, vagy ha bűntelenek — szabadon bocsáttassanak ? Táncsics Mihály: Múlt évi deezember hóban több interpellatiót nyújtottam be a miniszter urakhoz; azon interpellatiokra két miniszter ur, a közoktatási és közlekedési miniszter ur már felelt; a többi miniszter urak még eddig nem feleltek. Szembajom miatt nem lehetvén jelen akkor, mikor a közlekedési miniszter ur a feleletet adta, talán szabad lesz utólagosan a felelettel való megelégedésemet kijelenteni; mert természetes, hogy nem intézhettem a miniszter úrhoz oly kérdést, a melyre nem felelhetett volna. Azt, a mit felelt, igen helyesen felelte, és többet nem is óhajtottam, mert ha már negyedfél század óta ügyeink annyira voltak, hogy a . közlekedési ügyben a magyarság helyett a német nyelv használtatik: nem követelhetem a miniszter úrtól azt, hogy rögtön néhány hónap alatt vagy talán egy év alatt helyreüsse azt, a mit apáink elmulasztottak. Azonban örvendetesen értesültem arról, a mit a közlekedési miniszter ur a napokban elrendelt, hogy 1874-től kezdve a közlekedési eszközöknél a magyar nyelv használtassák. Ez ugyan kötelessége volt a miniszter urnák, de mégis köszönetemet fejezem ki érette. A többi miniszter ur nem felelt ugyan, de
