Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-470

318 470. országos ülés márc/ins 28. 1872. dem, hogy ha azt akár az átalános szavazatjog­ért, akár .mindenféle egyéb dicsőséges és ma­gasztos nemcsak eszméért, de valósitható esz­méért is becseréljük: cserél hétünk-e olyat, mely azt nem hogy eszméjével felülmúlja, hanem csak meg is közelítse? Azt hozzák föl talán t. képviselőtársaim ellenem, mi haszna e parlamentalisnrasnak, mely­ről csak olyan gyümölcsöket tudunk szedni, me­lyeket, ha megeszünk, még unokáinknak is el­vásik tőle a foga. Lehet ezen ellenvetés indokolt, és én bizonyára nem tartozom azok közé, kik ezen egrest oly érett szőlőnek tekintik, milyent talán jogunk volna követelni, hogy alkotmányos­ságunk venyigéje teremjen. Mondom, van némi igazuk benne; de épen azért nem egészen helyes a legszigorúbb követelés, mert a mi ellen e kö­vetelést támasztjuk : az maga a parlamentalismus, mely magában hordja az orvosszert, mely, ha ma meghamisittatnék is, holnap már kiküzdheti magát. Abból, a miben most vagyunk, megtisztul­hatunk ; sőt ha még mélyebbre sülyedünk is, talán van még a kimenekülésnek útja; de a mibe e parlamentalismusból lecseppennénk: azt hiszem, abból számunkra nem lenne menekülés. Nem azt mondom ezzel, t. ház, hogy talán nem ismerek más becsületes kormány formát. Sőt többet mon­dok, mondok olyant, mitől talán némely képvi­selőtársam megborzad. Ki merem mondani mégis egész őszinteséggel, hogy én nemzetiségem és nemzetem czéljai s érdeke szempontjából még az absolutismustól sem irtóznám. És egy absolut erő ós hatalom, mely a fé­lelmes szétmálásnak, a megsemmisülésnek gátot vetni, s tömöriteni tudná nemzetemet, a mely biztos jövőre tudná vezetni nemzetemet: arra azt mondanám, hogy még annak is adnék al­kalmat arra, ha meg volnék győződve róla, hogy a mit akar, keresztül is tudja vinni, adnék al­kalmat arra, hogy ideig vagy óráig a parla­mentalismus megcsonkításával tegye meg ezen életünkre, fennmaradásunkra oly fontos mester­vágást. (Eláll! jobb felől. Halljuk!) Nagyon örvendek, t. ház, hogy beteljesült az, mit mondtam, hogy lesz, ki megborzad at­tól, mit mondani akarok; különösen örvendek, hogy nem ezen oldalról, hanem, hogy a túlsó­ról történt. Örvendek annak, hogy azon túlsó oldalon, a parlamentalismusnak oly erős, oly hatalmas bajnokai vannak; nagyon örvendek, hogy szerencsém van szemközt állani olyanokkal, kik egyegy concessionak nagyon, de nagyon feltételes nyilvánítására egy „eláll" szóval ki-' áltanak a szónokra; mert abból azt következte­tem, hogy még hallani sem akarnak arról, hogy a parlamentalismust még ily forradalmi ellen­zék ellenében is megvédjék. Nem szólottam még t. ház! arról, a. miről csaknem minden szónok megemlékezett előttem, s ez az, hogy átalános szavazatjog elmaradfaat­lan következménye az átalános hadkötelezettség­nek: ennyiben talán mindkettő összefogható; hanem azt vagyok bátor kérdezni az átalános hadkötelezettség alapján, az átalános szavazat­jog vitatóitól, hogy mi történik akkor a kato­náskodásra alkalmatlanokkal és képtelenekkel I A testi hiba miatt be nem sorozható s katonai szolgálatot nem teljesithetőkkel, kik pedig igen sokszor szellemi tekintetben több érettséget, na­gyobb tökélyét tudnák az érettségnek, már csak a választásoknál is megmutatni 1 (Henszlmann közbeszól: „Azokat a kancelláriában lehet alkal­mazni !) A kancelláriában ? Azt hiszem, hogy a had­kötelezettség alatt azt értjük, hogy fegyverrel szolgálják a hazát, nem pedig mint az egyszeri katona, ki tiszti szolga volt egész életében, s azt mondta, hogy kefével szolgálta a hazát, (Derültség.) E szempontból csak azt akarnám tudni, hogy a katonáknak be nem válókat, hogy fog­juk kizárni a választásban való résztvételből? De még azt kérdem, hogy azok, kik az átalános szavazati jogot, a titkos szavazást s egyebet vitatják, s kik, mint ezeknek sorában t. képviselőtársam Majoros, a nők emancipatió­ját, s a nőknek szavazatjogot inditványoznak: azoknak is az átalános hadkötelezettség alapján adják meg a szavazatjogot? Én tehát az átalános hadkötelezettség szem­pontjából sem gondolom, hogy lehetne következ­tetnünk az átalános szavazatjog behozatalára. Hanem t. képviselőtársam Madarász, mint az amerikai viszonyokkal közel ismerős, indoko­lásában ki is terjeszkedett reájok s reménylem, hogy ki fog terjeszkedni még adandó alkalom­mal azokra is, melyeket még Amerikából fel nem hozott. Erre nézve is van némi kifogásom. En is dicsőitem és nagynak tartom azon ameri­kai életet, nagyra becsülöm azon politikai leve­gőt, a mely annyi ideig tudta conserválni azon egyszer megállapított államformát, mely bol­doggá teszi azokat, kik kötelékében élve, gyara­podhatnak és mutathatnak követendő példát a világnak. Hanem azon amerikai politikai élet­nek is vannak homályos oldalai; nem szeretném például ha nálunk az átalános szavazat joggal szintén behozatnának az afféle szokások, mik ott megvannak, hogy az illető bizottságok csak ugy — hogy is mondjam — darab számra liferál­ják a képviselőket, programmról és efféléről szó sincs, legalább nem kötelező, a pártok választ-

Next

/
Oldalképek
Tartalom