Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-470
314 470. országos ülés márezTns 36. 1872 tunk, és mely talán létesíthető volna vagy lesz talán később, talán a közelebbi jövőben; hanem e kérdés előttem mellékes, előttem a főkérdés az: mi a legjobb alkotmány a mi számunkra ? Azt gondolom, hogy itt azon tagadhatlan maximával állok szemközt, mely szerint minden jó alkotmánynak nemzeti ezélok elősegítésére szolgáló eszköznek kell lennie. Nem tudom mennyire segítené elő nemzeti czéljainkat a legjobb alkotmányforma, ha az respubliea, ha az más lenne; de talán az öszszeférh étlen még nemzeti érdekeinkkel, mely öszszeegyezhetlenségnek némely párhuzamos pontjait előttem szólott Szontagh Pál barátom is megemlítette már. A legfőbb java a legjobb alkotmánynak Madarász képviselő ur indokolásából ítélve abban áll, mennyire képes eszközt nyújtani a nép kezében a kormány megfékezésére ? Tagadhatlan, hogy cardinalis pont ez és olyan, melynek figyelmen kivül hagyásával a legtökéletesebb, legjobbnak állított alkotmány alig fogná kiállani a tüzpróbát az alkalmazás tekintetében ; de igen nagy kérdés: vajon oly eszköznek bizonyult-e ez eddig ? és reménylhető-e ? hogy nálunk ily eszkőznek fogna bizonyulni, ha valóságosan életbe léptetnék a legjobb alkotmányformának alapját képező átalános szavazati jog? Az eddigi példák az én felfogásom szerint legalább azt tanúsítják, hogy az átalános szavazati jog mindenkor a leghatalmasabb osztálynak vált monopóliumává; a leghatalmasabb osztály mindig hatalmába tudta azt keríteni, s általa akár az egyes tények sanctionálása, akár pedig az egyes tényéknél átalánosan müveleteket akart végrehajtani, az neki mindenkor sikerült is. (lgas\ bal felől.) Az egyes külön álló tényekről bizonyságot nyújt Francziaország példája; pedig Franeziaország tisztán franezia, Francziaország egészen franezia az én felfogásom szerint. Mi mindnyájan magyarok vagyunk politikai tekintetből, az elnevezés tekintetéből, — mert lelkében és szivében vizsgálni senkinek sem akarok; — de ismét a példákra hivatkozás folytán történeti tényeket tekintve, kénytelen vagyok azt mondani, hogy a mi alkotmányunk volt ma is az, és lehet mindig nemzeti ezélok elősegítésére szolgáló eszköz, de ezen eszközt nem minden lakos, a nemzetnek nem minden egyes tagja használja fel oly mértékben a hazai, a nemzeti ezélok elérésére, mint miként azt polgári kötelessége kívánná, követelné. Ki tudná megmondani: hányféle befolyás alatt áll nálunk a politikai életterén megjelenő tömeg? Nem tagadom én korántsem a befolyás jogosultságát; de épen a hullámzásban rejlő azon erő, mely szabálytalanságában is mindig és mindenkor megtalálja a kellő medert, ha kell, ha szükség van rá. De hogy minden befolyású épen a nemzet érdekeinek tekintetéből egyformán jogosultnak, becsülendőnek, egyformán figyelemben tartandónak állítsak : azt ne követelje tőlem senki. Ha szükségesnek tartom a parlamentalismus megóvása tekintetéből eszközökről gondoskodni, melyek a kormány megfékezését lehetővé tegyék a népre nézve: szükségesnek tartom másrészről azt is, hogy ezen eszközök kétélű fegyver ne legyenek és különösen mások által is ne fordíttassanak azok ellen, a kiknek kezében van a jog. Nálunk számtalan azon üzelmeknek neme, melyeken különösen nem jogosított érdekek tekintetéből való kizsákmányolás végett igyekeznek többen nagyobb tér foglalni el maguknak a politika terén. Megindultak most már még az országgyűlés feloszlatása előtt jóval a választási mozgalmak. A pártok már teremnek, mint a gombák, s oly pártalakulásokra is kénytelenek vagyunk figyelemmel nézni, melyekre eddig csak nevettünk, ha valaki nevüket emiitette s bennünket velők fenyegetett. Most látjuk, hogy nincs oly nevetséges kontár irányzat, mely nem igyekeznék magát consolidálni, mint párt, s mely nem akarna megjelenni a küzdelmek terén, s mint döntő elem befolyást nem akarna gyakorolni a törvényhozásban. Ily ellentétes irányú, a haza érdekeit saját érdeküknek alárendelő pártküzdelmek idején hozni be az átalános szavazatjogot, mely ott is, a hol behozatott, nagy veszedelmet idézett elő: én részemről czélszerürek nem tartanám, a jóakaratot nem tagadom meg; de engedjék meg, ha azt mondom, hogy bár én oly hive vagyok, és lelkemből pártolom az indítvány által létrehozni szándékolt tényt, a jövőben: a jelenben azt — nem akarok sérteni — nem elég körültekintésből származó "cselekménynek tartom. Igaz, hogy ez ellen correctivumra szoktak hivatkozni, a mit most ezáfolólag felhoztam, mert azt mondják: igaz, hogy az átalános szavazati jognak megvan azon veszélye, hogy a hatalmas, aki győzi, fölhasználhatja azt, s saját talán egyéni vagy más [mellékes érdekben kizsákmányolhatja; de megvan egy correctivuma: a titkos" szavazás; ám vesztegessen, de nem fog megvesztegetésével boldogulni; mert a megvesztegetett a titkos szavazás alkalmával saját meggyőződósét fogja követni. Hogy a titkos szavazás nem ilyen átalános panaeea, azt mutatja Amerika, ahol a titkos szavazás daczára mindenki tudja, hogy ki kire szavaz. De én megvallom, hogy még ezen gyógyszert, a mely bizonyos időkben alkalmazható,