Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-468f

248 46í». vrsxagos nlés márczius 22. 1872. kereskedőkre nézve azt mondja, hogy állandó választói qualifieatioval birnak, ha saját kereskedéssel birnak. (Tóth Vilmos belügyminiszter pálosával "kesében távozik.) Nem ijedek meg attól, hogy miniszter ur bottal jön. (Tóth Vilmos közte szól: Ez nem bot, csak pálcza.) Ezen módositás szerint pedig csak azok élveznék a választási jogot, a kik 10 frt 50 krnyi adót fizetnek. Csak azt emlitem még meg, hogy ezen törvény módosításának mindenesetre más czéljavolt, mint az, a mit homlokára kitűztek és merem állítani, hogy az összeírások leginkább a városokban folytak legrendesebben, legszabályosabban és legcsendesebben és legkevesebb, panasz intéztetett a városokból a ház és a minisztérium elé. Miért akarják tehát épen a városokat azon diszes jogtól megfosztani, miszerint ők maguk intézzik az összeírást? Kifejtettem már, hogy ezen módositás sem| miképen sem oszlatja el azon kételyeket, a mej lyeket az 1848-ik évi törvények nem oldanak j meg. Sajnos, hogy ezen törvénynél fölmerülő | kérdésekre maga a miniszter ur sem tud vála| szólni; mert ha tudott volna: bizonyára tette í volna ezt, mert ez kötelessége. Ezzel, t. ház, be! fejezem beszédemet és pártolom Madarász Jó! zsef képviselő ur indítványát. Elnök: Délután 5 órakor folytatjuk a I tanácskozást. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 55 perczkor.) 468. országos ülés folytatása 1872. márczius 22-én délután Somssich Pál elnöklete alatt. Tárgya: A választási törvény I. fejezete bevezetésének részletes tárgyalása tovább foly. A kormány részéről jelen vannak: Bittó István, Lónyay Menyhért gr., Pauler Tivadar, Tóth Vilmos. (Az ülés kezdődik d. u. 5 órakor.) Elnök: Folytatjuk a délelőtt megszakadt tárgyalást, Orbán Balázs b.: T. ház! Én a Madarász József képviselőtársam által beterjesztett határozati javaslatra kívánok néhány rövid észrevételt tenni. T. képviselőház! Én nagyon hibásnak tartom azem elméletet, mely szerint a népek nagyságuknak tetőpontját csak egyeszer érnék el, s azután a hanyatlás korszaka következnék be. Tagadom ezt, mert nézetem szerint a népek természetszerűleg a folytonos és fokozatos fejlődésre vannak hivatva, s ha néha fejlődésükben megállnak és hanyatlani kezdenek : annak oka a fejlődés lételemének meghamisításából származik : mert a fejlődés csak a szabadság üde légkörében lehetséges; s mihely valamely népre a zsarnokság lidércz nyomása ránehezül: akkor a fejlődés megszűnik, a hanyatlás bekövetkezik. De ha az akadály elhárittatik: újból elő áll az előhaladás, a fejlődés és tökéletesedés természetes procedúrája, s igy egy népnek többször is lehet fénykora. Például hozom fel Olaszországot, mely világuralgó nagyságának tetőpontján állott a régi Róma korában, ismét virágzott a középkorban, s most egyesülése létrejöttével, miután a lelkek sötét börtönét Rómában felnyitá, miután a 16. százados sötétségben újból felgyujtá az alkotmányos szabadság szövétnekét : az ez által bevilágított utón kétségtelenül a jövő nagyság felé ismét óriás léptekkel halad. Vannak időszakok, midőn a népek szive mindenütt megmozdul, midőn a népnek a szabadság varázshatása alatt megifjodnak, újra születnek; ily korszak volt Európa csaknem összes népeire 1848. midőn minden nép letörte békóit, s egy lépéssel századokat haladott eiőre. Hazánk is át ment a felfrissülés, az újjászületés e procedúráján, annak megifjitó vérkeresztségén, s én daczára annak, hogy az arra következett 20 évi zsarnokság ismét visszalöké s daczára a fejlődést jelenleg is hátráltató közösügyes állapotnak: hiszek a nagymagyar jósszavában „hogy Magyarország nem volt hanem lesz" ; hiszek azért, mert egy nemzet, a mely 1848/9-ben oly nagy, oly dicső, oly legyőzhetlen volt ; egy nemzet mely egy lépéssel utói tudta érni a többi előrehaladott népeket: az 24 év alatt annyira degenerálódni nem tudhatott, hogy önérzetéről és nagy nemzeti missiójáról lemondva, némelyek szeszélyeinek sokáig játszeszközővé váljék ; 1848-nak az újjászületés e nagy korszakának vagyok én neveltje, e kor nagy példái, tanúságai, s a nagy eszmék, melyekért annyi drága vér omlott: élénken nyomultak be lelkembe s bizonnyal azok közé tartozom, kiknek lelke nyitva áll a szabad-