Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-468

468. országos Blés márczius 22. 1872. 245 azt hiszed, hogy mi a törvényt a magunk számára készítjük? (Derültség.) Ha áll, hogy a kiváltságosok ellentállása oly merev, miként a szabadságot többnyire csak az ellenök intézett erőszak, csak forradalom utján vívhatni ki, nem folytonos fejlődéssel ugyan, hanem felszökkenéssel és visszaeséssel, s ugy, hogy a visszaesés után mindig fönmaradjon egy kis haladás, — ha mondom — ez áll: akkor a haj*dan nálunk ismeretlen eensus behozatalával szolgálatot tettünk a szabadságnak, hanem olyant, minőt a eensus pártolói épen nem szeretnek, mert biztosítottuk a rázkodtatások, a forradalom jövendőjét. De ha Anglia ellenkező példájából megtanuljuk, hogy a szabadság fejlődése lasabban ugyan, hanem biztosabban eszközölhető a kiváltságosak engedékenysége utján : akkor az engedékenység megkívánja, hogy a jog-osztásnál inkább az élő személvre, semmint a holt birtokra legyünk tekintettel, és hogy a tőke hatalmát a munkás irányában azért kell szabályozni, mert a munkás személyisége érvényre csak ez utón juthat. Igaz, az utóbbi fölötte bonyolódott feladat; mert a birtok és személy közti összekoezczanásnak gyökeres elmellőzésére szükséges, hogy az állam és a társadalom egészen újból szerveztessék, nemcsak politikai, hanem socialis tekintetben is mintegy ujjászülettessék, nemcsak nálunk, hanem az egész világon; ez pedig oly feladat, melynek kényszerűségét érezzük ugyan, hogy Körnerrel szóljak, az újvilág árnyéka bár belenyúl az ócska jelenlegibe ; de mely feladatnak megoldására korunk még nem érett; Rómát sem építették fel egy nap alatt. Azonban egyet már most is tehetünk ezen irányban : fölvehetjük a jogosultak körébe azon osztályt, melynek különös érdeke, ily megoldás után törekedni, arra közreműködni, hadd fáradozzanak tagjai is gyakorlatilag, mi alatt a tudomány elméletileg keresi a rést, hadd vegyenek ők is részt a jogosultak hangversenyében s ne legyenek kénytelenek azon kívül az összhangzatot zavarni. Ha az átalános szavazati jogot megtestesítjük, nem mint Francziaországban a reactio oldalán és annak kifáradhatlan ellenkezésével, hanem nyíltan, őszintén és utógondolat nélkül: akkor nem lesz okunk félni az erőszakos rázkodtatásoktól, a véres forradalomtól. A személy magasabb pólezon áll a birtoknál az életben : emeljük tehát e polezra a törvényhozásban is. Pártolom Madarász József t. barátom indítványát. (Éljenzés a szélső hal oldalon.) Bobory Károly: Miután t. barátaim Madarász és Henszlmann szóltak az eszmékről, melyeket én pártolok : én az eszméktől elvontan, egészen a gyakorlati térre léphetek és egészen a gyakorlati téren fogom magamat tartani. Szorosan e törvényre, melynek módosítását igéri ezen fejezet, és ezen módosító fejezetre fogok szorítkozni, s különösen ki fogom fejteni, miként felel meg ezen fejezet annak, mit ígér, miről szól. Ezen fejezet azt igéri, hogy miutáa az 1848-iki törvényeknek a választói jogosultságra vonatkozó határozatai kételyeket és eltérő magyarázatokat foglalnak magokban: azokat meg fogja oldani. Igenis, t. képviselők, ezen előre bocsátott szavak után azt várhatná, -azt kellene várni az embernek, hogy ezen fejezet megoldja azon számos kételyt és eltérő magyarázatot, melyek az 1848-iki választási törvényben csakugyan léteznek. Az 1848-diki törvény, t. ház, oly viszonyok közt jött létre, melyek közt tökéletes hoszszabb időre terjedhető munkálatot várni nem lehet, s ezéit magát az 1848-iki törvényt csak ideiglenesnek nevezzük. Ezen ideiglenes törvénynek módosítását siettetni, egészen helyén lenne; ha ezen módosítás megfelelne annak, mit ezen fejezet ígér, t. i. hogy a kételyeket és eltérő magyarázatokat meg szünteti. (Zaj.) Én azonban, t. képviselők, épen azt tűztem feladatomul, hogy megmutassam, hogy a jelen módosítás nemcsak meg nem szünteti a kételyeket és eltérő magyarázatokat: hanem még ujabbakra ad alkalmat; a választói jogosultságnak meghatározását csak megnehezíti és nemcsak ezt teszi, hanem a választói jogosultságot megszorítja. {Zaj.) Hogy ezen állításomat kifejthessem és bebizonyíthassam, elő kell adnom: melyek azon kétes és eltérő magyarázatok, melyek az 1848-ki törvényben léteznek. És e czélból elemeznem kell az 1848-iki törvényeket és azoknak egyes pontjait. Mindenekelőtt látjuk, hogy az 1848-iki törvény a választói képességet a benszülött vagy honosított legalább 20 éves polgárokra terjesztette ki. Kérdem itt a t. képviselőket: vajon ezen módosítás e tekintetben megoldja-e a kételyt, mely ezen szavakból származott? mert ezen szavak következtében különbözőleg alkalmaztatott a honosításnak eszméje. Némely megyében azok, kik egy-két év óta birtokosok, megtelepültek voltak: jogosítottaknak vétettek; más megyékben a honosítás régi törvényeink értelmében vétetett s másként határoztatott meg. Az 1848-iki törvény a választóképességet a törvényesen bevett vallásokra szorította; voltak egyes törvényhatóságok, de különösen kell itt kiemelnem a városokat, melyek saját képviselőkkel bírtak s e tekintetben szabadelvűségben meg-