Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-468

468. országos ülés wftresiiw 22. 1872. O -J r, _ •_» o múlva azon jog védelmére kell fölkelnem a népképviselők képviselőházában, a mely jogot a kiváltságosak országgyűlése alkotta meg 24 év előtt. Jól tudtam, hogy mint minden alkotmányos szabadságnak, ugy az 1848-ki törvénynek is megvoltak ellenei, nem mondom vannak, noha még léteznek köztünk, hanem voltak; ez ellenek azonban félrevonultak, sajnos, hogy csak ugy, mint a megmerevült kígyók, melyek csak a kedvező első napsugárra várnak, hogy szúrhassanak. 1848 egy Demes felhevülés volt, — szabadság, testvériség, egyenlőség, emberszeretet, — és befogadta keblébe mindazokat, kik küzdöttek 1848-ban a kivívott elv ellenében. Azonban ismét a történetből tanultam meg önéletemben, hogy a nemes felhevülés mindig önmagának a nemes ügynek árt. Ellenei hozzá szegődnek, hízelegnek neki talán azért, mert meggyőződtek annak jótékonyságáról ? Nem; hanem hogy elkövethessenek alattomban mindent annak megbuktatására, minek kedveztek és hízelegtek, hogy hasznát vehessék: az első kedvező alkalommal azonban azon nemes felhevülés és lelkesülés ellenében nemtelen érzéssel buzgólkodnak. íme, mit mutat mást e törvényjavaslat? 24 évvel ezelőtt a választási jogok biztosíttattak, most 24 évvel később kívántatnak megcsonkíttatni. Én tehát el nem fogadhatom a központi bizottság által beterjesztett első fejezet bevezetését, már önmagának az 1848. V. törvényczibkben biztosított választói jognak érdekében sem. Azonban nem titok, hiszen nyilvánosan folytak az átalános tanácskozásoknál a viták, miként minpártunk részéről az átalános választási jog indokoltatott. Tehát mi fejleszteni és tökéletesíteni akarjuk az 1 848-ki V. törvényezikket, és mivel az átalános választói jograi kívánalmunk csakis itt az I. fejezet bekezdésénél nyerhet alkotmányos vitát: beterjesztem a t. ház elébe elvbarátaim és önmagam részéről is következő indítványt, mit, mielőtt a t. ház asztalára letennék, föl fogok olvasni. Indítvány : Az 1848. Y. és az erdélyi 1848. II. törvényczikkelyek módosításáról és pótlásáról, a központi bizottság által szövegezett I. fejezetet az országgyűlési választói jogosultságról, kérem egészen elutasittatni és helyette a kővetkező szerkezetet elfogadni. I. Fej ezét. Az országgyűlési képviselőknek átalános szavazat utján választásáról. Miután az 1848. V., és az erdélyi 1848. II. törvényczikkelyek határozatait a választói jogra nézve fejleszteni, a haladó kor és igazság aként követelik, hogy érdemtelenül senki a haza polgáraiból, képviselőjének választásában meggátoltassák, rendeltetik: 1. §. „Az országnak minden bennszülött vagy honosított polgára, a ki elkövetett hüségtelenség, csempészkedés, rablás, gyilkolás és gyújtogatás miatt fenyíték alatt nincs, és 20-ik évét betöltötte ; választó." Az átalános szavazati jog érdekében emelek tehát szót a képviselőházban, szót emelek az egyéntől elidegenithetlen, igazság szempontjából nemcsak megtagadhatlan, de meg sem támadható azon joga mellett, mire törekszik a haladó kor, és törekszenek mindazon nemzetek, melyek az egyenjogúság vagyis a demokratia elveit ültetvén át intézményeikbe, e mellett elismerik ugyan azt, hogy a nagyobb rész kormányozzon, de egyúttal az egyenjogúság alapján követelik azt is, hogy mindenkinek a közügyekre egyenlő befolyás egyenlően biztosittassék. Megismerem, nagy kérdése ez nemcsak a múlt és jelennek, de az lesz még a jövőre is; nekünk azonban, a kik szivünkben ápoljuk és értelmünk által meg vagyunk győződve annak igazságáról: kötelességünk küzdeni mellette, megvilágítani annak egyetlen igazságos voltát; és mert lehetetlen, hogy a nemzetek összegének szivébe az egyéni jog iránti szeretet és egyéni szabadság biztosítása ne legyen beoltva: mint a nemzet meggyőződésévé vált intézményt, kötelességünk alkotmányos keretünkbe is beilleszteni. Helyes idő-e e kérdésnek megvitatására a mostani ? azt nem vitatom; arra feleljen meg önmaga ezen kormány és azon többség, mely az országgyűlés utolsó ülésszakának legkésőbbi 6 hetében teijesztette be e törvényjavaslatot. Mi nem idéztük fel a vitát; de mert meg vagyunk róla győződve, hogy oda törekszik a kor haladása, és oda törekszenek mindazon nemzetek, melyek a kor haladása ellenében gátot vetni nem akartak: el kellé fogadnunk a csatát; mert tudjuk azt, hogy minél nagyobb hatalmat követel a kormány magának a nép jogai megzabolázására, megszorítására, megcsonkítására : annál nagyobb hatalommal kell birnia a népnek azon kormányhatalom megfékezésére, és mert tudjuk azt, hogy az átalános választási jog önmagának az egyénnek oly elidegenithetlen tulajdona, melyről igazság szerint törvény nem is rendelkezhetik ugy, hogy ez megtagadtathassák az egyéntől: azért volt kötelességünk beterjeszteni az átalános választási jogróli indítványunkat. Önmaga indokolása az átalános választási jognak leginkább ki fog tűnni, az ellenvetések czáfolatának megkísérléséből. És itf tisztán azokon kivül, miket már az átalános vitában el30*