Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-467f
230 467. «rss£g«g fiés atáregififi 21. 1878. gyünk. Tehát ezen tőrvényt sem teljesitettek önök. Ott van a színházakról szóló törvényczikk. Ezt respectálják b. Orezyval. Ez ellen tehát nincs kifogásom. így végig mentem 31 tőrvényczikken, s kimutattam, hogy azokból egyetlenegy sem marad meg : ha e kettőt is keresztül birják vinni. Önök nem érték be ezzel, még a függeléket is tönkre kellett tenni, mely nincs a §§-ban. A függelék igy szól: „Az erdélyi unió szentesítése." És ugy szentesittetik az erdélyi unió, hogy ottan cs. kir. biztos van, s számára egészen más s külön törvényeket csinálnak. (Mozgás a jobb oldalon.) Csodálkozom, hogy mi igen sokszor emlegetjük az 1848-iki törvényeket; de én fogadni mernék, hogy a t. jobboldali képviselők közöl vajmi kevesen vannak, kiknek eszébe jutott volna elolvasni ezen függeléket, mely alá van irva, többek által. Ezek közül kettő nem él többé; az egyik az önök pártjához tartozott b. Eötvös József, a másik Szemere Bertalan. Alá van irva egy, ki hála istennek még ma is él, és ki szintén az önök pártjához tartozik, s önök vezére Deák Ferencz. Ezek azt irták az erdélyi karoknak és rendeknek •— nem fogom az egészet felolvasni, hanem csak egy-két mondatot — az Erdélyországon egybesereglett karai és rendéinek, és befejezik a sorokat igy: „nincsen egyéb hátra, mint hogy Isten áldása koronázza meg a szövetséget, s mely minden nyelvű s vallású népekre nézve a szabadság, egyenlőség s dicsőség örökké szent elvét fogja hinni, vallani és alkalmazni. * Ezt vita alá hozta Deák 24 évvel ezelőtt. Kérdem én most, hogy azon párt, mely az ő nevét viseli: miképen alkalmazza most Erdélyre ezen elveket 1 Itt ne mondja a t. elnök ur, hogy nem szólottam a tárgyhoz, mert mindjárt beszédem elején mondtam, hogy óhajtom ezen kifejezést : „országgyűlési képviselők" azért, mert ez által ki van mondva, hogy a választási törvénynek Magyarországra és Erdélyre egynek kell lenni, külön törvényt Erdélyre el nem ismerhetek. Igy tehát bebizonyítottam Matolay Etele t. barátomnak,fchogy ha kegyelettel ragaszkodom a é8-iki törvény cziméhez: arra, fájdalom, nagyon nagy okom van, mert semmi egyéb nem marad hátra, mint a czim. Én mindezeknél fogva bátor vagyok indítványomat most is a t. ház pártfogásába ajánlani. Befejezésül még csak egyfszót mondok. Ezen hosszú és minden esetre ránk nézve sem igen kellemes vita folytán számtalanszor fordult elő a parlamentalismus tekintélye, melyet, mint a t. miniszterelnök ur és a pénzügyminiszter ur ismételve mondotta, mi ezen eljárásunkkal aláásunk. Engedjen meg a t. kormány, hogy egész őszinteséggel mondjam, nem a parlamentalismust féltem én. Nem fog az szenvedni semmit az által, keresztülment minden más parlament ennél sokkal viharosabb és kellemetlenebb jeleneteken; hanem, a mi nekem fáj, — daczára, hogy szélső baloldali padokon ülök — az, hogy a kormány tekintélye annyira sülyedt mi nálunk, — az fáj nekem, mikor látnom kell két hét óta magam előtt itt ülve oly kormányférfiakat, a kik bebizonyították, hogy tapintatlanságuk, ügyetlenségök által oly zsákutczába juttatták magát a parlamentet, hogy előre menni nem lehet. Ez fáj nekem, és épen azért kérem a t. kormányt: találjon módot arra, hogy ezen helyzetnek véget vessen; mert magam is óhajtom, óhajtanom kell, hogy Magyarország kormányíérfiai tisztelettel legyenek körülvéve. De hogy elérhessék : szükséges, hogy maguk ne ássák alá saját tekintélyöket, — engedve aprólékos érdekeknek, ambitiónak. szenvedélynek. — Hagyjanak ők fel ezzel, és meg fogják látni, hogy a parlamentalismussal együtt a kormány tekintélye is meg lesz mentve. (Helyeslés a szélső haloldalról.) Elnök: A vita be van fejezve, a jogosultak szólottak, következik a szavazás. 20 tag a névszerinti szavazást holnapra kéri áttétetni. (Bálijuk a neveket!) Széll Kálmán jegyző (olvassa a neveket.) Elnök: Tehát holnap 10 órakor az ülésnek első tárgya lesz a szavazás. (Felkiáltások a ház minden oldaláról: Éljen az elnök!) (Az ülés végződik d. u. 6 7» órakor.)
