Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-462

H 463 országos ülés m&rezías 15. 1872. erről is a sajtó utján azt híresztelték, hogy az már annyira ki van dolgozva, hogy azt a törvényhozás en bloc el fogja fogadni. Ha ez azonban igy lenne, nagyon csodálkoznám, miért akarná a 9 tagú bizottságot. Hisz kikből fog a bizottság állani? Bizonyára benne lesznek azon miniszteri tanácsosok, a kik eddig benne szerepeltek; jelen lesznek ezenkivül azok, a kik az iránt érdekelve lehetnek. De ez azon czéllal, a melyet a miniszter ur hangsúlyozott, nem egyez meg; mert ha azt a bizottság tüzetesen akarja tárgyalni és feltétlenül nem hajol meg azok előtt, a kik ezen tervezet készítésénél szerepeltek: el lenne veszve először a bizottsági, másodszor az osztály-tárgyalásokra fordított idő; mert az osztályok később nem fogják ezen törvényjavaslatot oly tüzetesen tárgyalhatni, mint azt ezen büntetőjog rendezése megkívánja. Mindezeknél fogva, t. ház, nem látván ezen törvényjavaslatot Magyarország jelen viszonyaihoz mérve még ideiglen sem czelszerünek, és olyannak, mely által még akkor is, ha netalán a miniszter urnák azon biztosítása teljesülne, melylyel különben adós maradt, hogy ezen törvényjavaslat nem gátolja a rendes büntető j'ogi szervezet beterjesztését, sőt inkább sarkalni fogja, hogy minélelőbb beterjesztessék : részemről, hogy megmutassa a képviselőház, hogy minden esetre akar valami jobbat létesíteni , ezen törvényjavaslatot részemről addig is nem a bizottsághoz, hanem az osztályokhoz kívánom utasíttatni, hogy az osztályokban azon szakférfiak, kik szintén a képviselőház kebléből lennének kiküldendők, megvizsgálják, hogy a kormány részéről vagy más függetlenebb tagok részéről módositványok terjesztetvén be, intéztessenek el ugy, miként Magyarország személy- és vagyonbiztonsága azt megkívánja. És e tekintetben bátor vagyok a t. háznak egy rövid módosítást elfogadás végett ajánlani, mely igy szól ; „A törvényszékek illetősége alá tartozó bűnvádi eljárás ideiglenes szabályozásáról beadott javaslat osztályülési tárgyalásra utasítandó." Kérem ezen indítvány elfogadását, mert azt hiszem, azáltal a czél inkább el fog ez ügyben éretni. (Helyeslés bal felől.) Jámbor Pál jegyző: (Újból olvassa az indítványt.) Vajda János: T. ház! A tul oldalon fölszólalt Hodossy Imre a miniszteri törvényjavaslat elfogadását azon körülménynél fogva ajánlotta, s azon indokot az ezen oldalon előttem szólott Chorin Ferencz, Irányi Dániel és Lázár Ádám képviselőtársaim is elismerték, de az igazságügyminiszter ur is magáévá tette, miszerint az igazságszolgáltatás terén tett eljárás, oly nyomorúságos állapotban van hazánkban személyes vagyon-biztonság tekintetében, miszerint az jelenleg immár tarthatlanná vált, s ennélfogva, mindenesetre addig is, mig gyökeres reform eszközöltethetik : az ideiglenes intézkedés nagyon sürgető. E javítások szükségét, ugy hiszem, hogy valamint eddig senki kétségbe nem vonta, ugy nem is fogja kétségbe vonni. Ugyanazért azon kérdéshez, hogy mikép lehet e szükségen segíteni, s vajon a benyújtott törvényjavaslat megfelel-e a kívánt czélnak, vagy sem 1 részemről is néhány észrevétellel kívánok járulni. Már a t. előttem szólott képviselőtársam is némileg érintette azt, hogy mielőtt ezen törvényjavaslat a ház asztalára letétetett volna, hireszteltetett a lapokban, hogy ezen javaslat részint oly nagy tekintélyek, részint a királyi curia tagjai által dolgoztatott ki, és tanulmányoztatott hosszú ideig, hogy az minden esetre első tekintetre, már szakférfiak tekintélyénél fogva is, tökéletesnek mondható és mint ilyen a törvényhozás által elfogadható, mert ez a legfőbb hiányokat teljesen pótlandja. Nincs szándékomban, nem is lehet legkevésbé sem azon igen t. férfiaknak, kik a jelen munkát készítették, akár tudományát, szakavatottságát, akár hazaszeretetét kétségbevonni; de megvallom, hogy ezen ügy oly nagyfontosságú és oly terjedelmes, hogy valóban igen hosszú tanulmányozás és sok tapasztalás kell annak megfejtéséhez, ugy hogy annak tökéletes kidolgozása alig képzelhető. Ugyanazért, miután ily hosszú tanulmányozást és tapasztalatot igényel: megvallom, hogy ezen munkának rögtöni tüzetes megbirálására gyengének is érzem magamat s ahoz nem is azért szólalok föl, mintha határozott véleményt és bírálatot szándékoznám annak minden pontjára

: nézve előterjeszteni, csak az a czélom, hogy némileg, mint már előbb is előadtam, az igazságszolgáltatás javításához csekély erőmmel képest hozzá járulhassak. Ugyanazért bocsánatot kérek ugy a t. minisztérium, mint a képviselőháztól, valamint azon igen t. szakférfiaktól, kik ezen müvet készítették, hogy kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy mindenben velők egyet nem érthetek, s ha ezt a müvet tökéletesnek állítják oda: én azt el nem fogadhatom. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy ellene vagyok ezen munka elfogadásának azon okból, mert én abban nem találom föl azon elv követését és azon rendszer folytatólagos kifejtését, melyet a magyarországi jogtudósok 1750-től fogva véleményem szerint, követendőnek tartottak a büntető eljárás szabályozására nézve. Tudjuk különösen, a mint ezt már Irányi képviselő ur is fölemiitette, hogy az 1839 — 40-