Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-462

H 463 országos ülés m&rezías 15. 1872. erről is a sajtó utján azt híresztelték, hogy az már annyira ki van dolgozva, hogy azt a tör­vényhozás en bloc el fogja fogadni. Ha ez azonban igy lenne, nagyon csodál­koznám, miért akarná a 9 tagú bizottságot. Hisz kikből fog a bizottság állani? Bizonyára benne lesznek azon miniszteri tanácsosok, a kik eddig benne szerepeltek; jelen lesznek ezenkivül azok, a kik az iránt érdekelve lehetnek. De ez azon czéllal, a melyet a miniszter ur hangsú­lyozott, nem egyez meg; mert ha azt a bizott­ság tüzetesen akarja tárgyalni és feltétlenül nem hajol meg azok előtt, a kik ezen tervezet ké­szítésénél szerepeltek: el lenne veszve először a bizottsági, másodszor az osztály-tárgyalásokra fordított idő; mert az osztályok később nem fog­ják ezen törvényjavaslatot oly tüzetesen tárgyal­hatni, mint azt ezen büntetőjog rendezése meg­kívánja. Mindezeknél fogva, t. ház, nem látván ezen törvényjavaslatot Magyarország jelen viszonyai­hoz mérve még ideiglen sem czelszerünek, és olyannak, mely által még akkor is, ha netalán a miniszter urnák azon biztosítása teljesülne, melylyel különben adós maradt, hogy ezen tör­vényjavaslat nem gátolja a rendes büntető j'ogi szervezet beterjesztését, sőt inkább sarkalni fogja, hogy minélelőbb beterjesztessék : részem­ről, hogy megmutassa a képviselőház, hogy min­den esetre akar valami jobbat létesíteni , ezen törvényjavaslatot részemről addig is nem a bi­zottsághoz, hanem az osztályokhoz kívánom uta­síttatni, hogy az osztályokban azon szakférfiak, kik szintén a képviselőház kebléből lennének ki­küldendők, megvizsgálják, hogy a kormány ré­széről vagy más függetlenebb tagok részéről mó­dositványok terjesztetvén be, intéztessenek el ugy, miként Magyarország személy- és vagyonbizton­sága azt megkívánja. És e tekintetben bátor va­gyok a t. háznak egy rövid módosítást elfoga­dás végett ajánlani, mely igy szól ; „A törvény­székek illetősége alá tartozó bűnvádi eljárás ide­iglenes szabályozásáról beadott javaslat osztály­ülési tárgyalásra utasítandó." Kérem ezen indítvány elfogadását, mert azt hiszem, azáltal a czél inkább el fog ez ügyben éretni. (Helyeslés bal felől.) Jámbor Pál jegyző: (Újból olvassa az indítványt.) Vajda János: T. ház! A tul oldalon fölszólalt Hodossy Imre a miniszteri törvényja­vaslat elfogadását azon körülménynél fogva aján­lotta, s azon indokot az ezen oldalon előttem szólott Chorin Ferencz, Irányi Dániel és Lázár Ádám képviselőtársaim is elismerték, de az igaz­ságügyminiszter ur is magáévá tette, miszerint az igazságszolgáltatás terén tett eljárás, oly nyo­morúságos állapotban van hazánkban személy­es vagyon-biztonság tekintetében, miszerint az jelenleg immár tarthatlanná vált, s ennélfogva, mindenesetre addig is, mig gyökeres reform esz­közöltethetik : az ideiglenes intézkedés nagyon sürgető. E javítások szükségét, ugy hiszem, hogy valamint eddig senki kétségbe nem vonta, ugy nem is fogja kétségbe vonni. Ugyanazért azon kérdéshez, hogy mikép lehet e szükségen segí­teni, s vajon a benyújtott törvényjavaslat meg­felel-e a kívánt czélnak, vagy sem 1 részemről is néhány észrevétellel kívánok járulni. Már a t. előttem szólott képviselőtársam is némileg érintette azt, hogy mielőtt ezen tör­vényjavaslat a ház asztalára letétetett volna, hireszteltetett a lapokban, hogy ezen javaslat részint oly nagy tekintélyek, részint a királyi curia tagjai által dolgoztatott ki, és tanulmá­nyoztatott hosszú ideig, hogy az minden esetre első tekintetre, már szakférfiak tekintélyénél fogva is, tökéletesnek mondható és mint ilyen a törvényhozás által elfogadható, mert ez a leg­főbb hiányokat teljesen pótlandja. Nincs szándékomban, nem is lehet legke­vésbé sem azon igen t. férfiaknak, kik a jelen munkát készítették, akár tudományát, szakava­tottságát, akár hazaszeretetét kétségbevonni; de megvallom, hogy ezen ügy oly nagyfontosságú és oly terjedelmes, hogy valóban igen hosszú tanulmányozás és sok tapasztalás kell annak megfejtéséhez, ugy hogy annak tökéletes kidol­gozása alig képzelhető. Ugyanazért, miután ily hosszú tanulmá­nyozást és tapasztalatot igényel: megvallom, hogy ezen munkának rögtöni tüzetes megbirálá­sára gyengének is érzem magamat s ahoz nem is azért szólalok föl, mintha határozott véle­ményt és bírálatot szándékoznám annak minden pontjára : nézve előterjeszteni, csak az a czélom, hogy némileg, mint már előbb is előadtam, az igazságszolgáltatás javításához csekély erőmmel képest hozzá járulhassak. Ugyanazért bocsánatot kérek ugy a t. minisztérium, mint a képviselő­háztól, valamint azon igen t. szakférfiaktól, kik ezen müvet készítették, hogy kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy mindenben velők egyet nem érthetek, s ha ezt a müvet tökéletesnek állítják oda: én azt el nem fogadhatom. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy ellene vagyok ezen munka elfogadásának azon okból, mert én abban nem találom föl azon elv követését és azon rendszer folytatólagos kifejté­sét, melyet a magyarországi jogtudósok 1750-től fogva véleményem szerint, követendőnek tartot­tak a büntető eljárás szabályozására nézve. Tudjuk különösen, a mint ezt már Irányi képviselő ur is fölemiitette, hogy az 1839 — 40-

Next

/
Oldalképek
Tartalom