Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.
Ülésnapok - 1869-462
J2 *62. országos filés márczims 15. 1878. képezi az osztrák polgári perrendtartás, másik része a magyarországi sommás eljárásból vétetett, a harmadik része pedig az országbírói értekezletből, e mixtum compositum keresztül vitetvén, mint uj polgári perrendtartás áll fön az egész országban, ámbár naponként jönnek elő esetek, hogy uj pótiatézkedések által a javítást múlhatatlanul szükségesnek találják. Ugy látszik, hogy a jelenleg tervezett bűnvádi eljárás szabályozása szintén ily hajóban evez, melyből kétségtelenül feltűnik mindenekelőtt azon tény , hogy szintén az osztrák büntető perrendtartásból van átmásolva, még pedig nem abból, mely az 1848-iki esküdtszéki intézménynyel együtt, hanem a későbbi 1853-ból, annál kevécsbbé abból, mely jelenleg tervezet alatt áll, és a mely mind az emberi, mind a polgári jogoknak nagyobb biztosságot nyújt, magasabb színvonalon álló, kiváló figyelmet érdemelt volna az igazságügyminiszter úrtól. Mert ily ideiglenes mű által oly fontos elveket, a személyszabadság biztosítása érdekében meghonosítani, bővebb tanulmányt, figyelmet, s legalább a legközelebbi törvénykezés ide vonatkozó mozzanatainak kellő mérlegelését kívánta volna. De miután mindezek jelenleg azon helyzetbe juttatták a képviselőházat, hogy e sürgős szükségen segiteni , s valamit tenni kell : előttünk fekszik e törvényjavaslat, szabadságot veszek magamnak épen azért, hogy ennek a törvényjavaslatnak a kirívóbb hiányait a bizottság és osztályok előtt kitüntessem, s csakegynehány nevezetes mozzanatát akarok felemlíteni különösen azért, hogy indokoljam, miért nem járulok én a határozati javaslathoz, s hogy miért vagyok kénytelen annak ellenében módositványnyal előállani. Már említem, t. ház, az anyagi büntető törvénykönyv hiányát, s a jelen törvényjavaslatnak azon legkirívóbb ellentétét, a mennyiben a bűntényekre nézve Erdélyben az osztrák büntető törvénykönyv van érvényben. A törvényjavaslat második fejezetében arról van szó, mely ügyek nem tartoznak a törvényszékhez, hanem a járásbírósághoz, és az van mondva, hogy azon ügyek, melyek nem tartoznak a törvényszékhez : azok a járásbíróság illetőségéhez tartoznak. Mely ügyek értetnek ez alatt az Erdélyre nézve az ott érvényben levő osztrák büntető törvényből kivehető; de hogy Magyarországban mik legyenek ezen ügyek, azt valóban nem lehet sehonnan kivenni. Már pedig a 2-ik fejezet az illetőség kérdésének megoldásával foglalkozik, Van abban továbbá egy különös figyelmet érdemlő intézkedés. Ugyanis a II-ik fejezet 17. §-ában, melynek csak utolsó tételét leszek bátor felolvasni, szeretnék a miniszter úrtól bővebb felvilágosítást nyerni. Ugyanis a 17-dik §. igy szól (olvas): „A magyar szent koronához nem tartozó országok bíróságai vagy hatóságai által hozott büntető ítéletek Magyarországban nem hajtatnak végre" stb. „Ezen szabály alól kivételt képez: ha a külföldön elkövetett bűntett egyikét képezi az 1871. XXXI. törvényczikk 25-ik §-ban elősoroltaknak, habár az sajtó utján követtetett legyen el; mely esetben a bűnvádi eljárás még akkor is megindítandó az illetékes hazai bíróság által, ha a tettes ugyanazon bűntett miatt a külföldi bíróság által elitéltetett, s a reá kimért büntetést ki is állotta, vagy ha felmentetett ; úgyszintén, ha a bűntett a külföldi törvények szerint elévült, vagy ha a büntetés, illetőleg annak valamely része, a külföldi hatóság által, kegyelem utján elengedtetett." Elnök: Kérem a t. képviselő urat, nem tárgyaljuk most a törvényt, hanem a határozati javaslatot, méltóztassék magát ehhez tartani. Lázár Ádám: Felfogásom szerint beszédemet, állításomat érvekkel kell indokolnom. Ha ez nem engedtetik meg: akkor nem lehetne a határozati javaslathoz beszélnem. Ezen felolvasott czikkből kitűnik az, hogy azon esetek, melyekről a 25. szakaszban említés tétetik, felségsértés, árulás, és az erdélyi osztrák büntető törvény szerint a kir. család tagjainak megsértése, közcsendháboritás stb. Ha valaki a külföldön büntetését kiállotta is már egyszer: a hazai bíróságok, tekintet nélkül arra, hogy már egyszer kiállotta a büntetést vagy már elévült, vagy egy része elengedtetett, ujabb eljárás alá vehetik. Hogy ez mennyiben illik a büntető törvénykezés körébe, elvárom a miniszter úrtól ennek megfejtését. A miniszter ur jónak látta ezen, a személyszabadságot kétszeresen korlátozó intézkedést törvénybe igtatni. Ami továbbá különös figyelmet érdemel : a vizsgálati határozatnak megállapítása. A IV-ik fejezet 30-ik §. a gyanu-okokról szól. Hogy mik legyenek azon gyanu-okok, a miért valakit elfogni, kereset alá vonni lehet: arról mélyen hallgat. Megengedem, hogy nem lehet minden gyanu-okot részletesen előadni; sokat kell a bíró belátására, szakavatottságára és szeplőtlen lelkiismeretére bizni, hanem ezen czikkben különösen a kezdő bírák tájékozására mégis ki kellett volna mondani, hogy oly gyanu-okok vétessenek tekintetbe, melyek szerint kétségtelenné válik az, hogy a bűntényt nem más, hanem az emberi dolgok menete szerint csak azon egyén követhette el : ki a bűntettel vádoltatott. Ha ez igy
