Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-462

J2 *62. országos filés márczims 15. 1878. képezi az osztrák polgári perrendtartás, másik része a magyarországi sommás eljárásból véte­tett, a harmadik része pedig az országbírói ér­tekezletből, e mixtum compositum keresztül vi­tetvén, mint uj polgári perrendtartás áll fön az egész országban, ámbár naponként jönnek elő ese­tek, hogy uj pótiatézkedések által a javítást múlhatatlanul szükségesnek találják. Ugy látszik, hogy a jelenleg tervezett bűnvádi eljárás szabá­lyozása szintén ily hajóban evez, melyből két­ségtelenül feltűnik mindenekelőtt azon tény , hogy szintén az osztrák büntető perrendtartás­ból van átmásolva, még pedig nem abból, mely az 1848-iki esküdtszéki intézménynyel együtt, hanem a későbbi 1853-ból, annál kevécsbbé ab­ból, mely jelenleg tervezet alatt áll, és a mely mind az emberi, mind a polgári jogoknak nagyobb biztosságot nyújt, magasabb színvonalon álló, ki­váló figyelmet érdemelt volna az igazságügymi­niszter úrtól. Mert ily ideiglenes mű által oly fontos elveket, a személyszabadság biztosítása érdekében meghonosítani, bővebb tanulmányt, figyelmet, s legalább a legközelebbi törvénykezés ide vonatkozó mozzanatainak kellő mérlegelését kívánta volna. De miután mindezek jelenleg azon helyzetbe juttatták a képviselőházat, hogy e sürgős szükségen segiteni , s valamit tenni kell : előttünk fekszik e törvényjavaslat, szabad­ságot veszek magamnak épen azért, hogy ennek a törvényjavaslatnak a kirívóbb hiányait a bi­zottság és osztályok előtt kitüntessem, s csakegyne­hány nevezetes mozzanatát akarok felemlíteni kü­lönösen azért, hogy indokoljam, miért nem járu­lok én a határozati javaslathoz, s hogy miért vagyok kénytelen annak ellenében módositvány­nyal előállani. Már említem, t. ház, az anyagi büntető tör­vénykönyv hiányát, s a jelen törvényjavaslatnak azon legkirívóbb ellentétét, a mennyiben a bűn­tényekre nézve Erdélyben az osztrák büntető törvénykönyv van érvényben. A törvényjavaslat második fejezetében arról van szó, mely ügyek nem tartoznak a törvény­székhez, hanem a járásbírósághoz, és az van mondva, hogy azon ügyek, melyek nem tartoz­nak a törvényszékhez : azok a járásbíróság ille­tőségéhez tartoznak. Mely ügyek értetnek ez alatt az Erdélyre nézve az ott érvényben levő osztrák büntető törvényből kivehető; de hogy Ma­gyarországban mik legyenek ezen ügyek, azt va­lóban nem lehet sehonnan kivenni. Már pedig a 2-ik fejezet az illetőség kérdé­sének megoldásával foglalkozik, Van abban továbbá egy különös figyelmet érdemlő intézkedés. Ugyanis a II-ik fejezet 17. §-ában, melynek csak utolsó tételét leszek bátor felolvasni, szeretnék a miniszter úrtól bővebb felvilágosítást nyerni. Ugyanis a 17-dik §. igy szól (olvas): „A magyar szent koronához nem tartozó országok bíróságai vagy hatóságai által hozott büntető ítéletek Magyarországban nem hajtatnak végre" stb. „Ezen szabály alól kivételt képez: ha a kül­földön elkövetett bűntett egyikét képezi az 1871. XXXI. törvényczikk 25-ik §-ban elősoroltaknak, habár az sajtó utján követtetett legyen el; mely esetben a bűnvádi eljárás még akkor is megin­dítandó az illetékes hazai bíróság által, ha a tettes ugyanazon bűntett miatt a külföldi bíró­ság által elitéltetett, s a reá kimért büntetést ki is állotta, vagy ha felmentetett ; úgyszintén, ha a bűntett a külföldi törvények szerint el­évült, vagy ha a büntetés, illetőleg annak vala­mely része, a külföldi hatóság által, kegyelem utján elengedtetett." Elnök: Kérem a t. képviselő urat, nem tárgyaljuk most a törvényt, hanem a határozati javaslatot, méltóztassék magát ehhez tartani. Lázár Ádám: Felfogásom szerint be­szédemet, állításomat érvekkel kell indokolnom. Ha ez nem engedtetik meg: akkor nem lehetne a határozati javaslathoz beszélnem. Ezen felolvasott czikkből kitűnik az, hogy azon esetek, melyekről a 25. szakaszban említés tétetik, felségsértés, árulás, és az erdélyi osztrák büntető törvény szerint a kir. család tagjainak megsértése, közcsendháboritás stb. Ha valaki a külföldön büntetését kiállotta is már egyszer: a hazai bíróságok, tekintet nélkül arra, hogy már egyszer kiállotta a büntetést vagy már elévült, vagy egy része elengedtetett, ujabb eljárás alá vehetik. Hogy ez mennyiben illik a büntető törvénykezés körébe, elvárom a miniszter úrtól ennek megfejtését. A miniszter ur jónak látta ezen, a személy­szabadságot kétszeresen korlátozó intézkedést törvénybe igtatni. Ami továbbá különös figyelmet érdemel : a vizsgálati határozatnak megállapítása. A IV-ik fejezet 30-ik §. a gyanu-okokról szól. Hogy mik legyenek azon gyanu-okok, a miért valakit elfogni, kereset alá vonni lehet: arról mélyen hallgat. Megengedem, hogy nem lehet minden gyanu-okot részletesen előadni; sokat kell a bíró belátására, szakavatottságára és szeplőtlen lelki­ismeretére bizni, hanem ezen czikkben különösen a kezdő bírák tájékozására mégis ki kellett volna mondani, hogy oly gyanu-okok vétessenek tekin­tetbe, melyek szerint kétségtelenné válik az, hogy a bűntényt nem más, hanem az emberi dolgok menete szerint csak azon egyén követ­hette el : ki a bűntettel vádoltatott. Ha ez igy

Next

/
Oldalképek
Tartalom