Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-462

462. országos ülés márczius 15. 1872. 9 Elnök: A kérvényi bizottsághoz utasit­tatik. Térey Pál előadó: T. ház! Van sze­rencsém a képviselőháznak költségvetési elő­irányzatát márczius havára tiszteletteljesen be­nyújtani, kérvén a t, házat, méltóztassék a ház­szabályok értelmében annak kinyomatását elren­delni s annak tárgyalására határidőt kitűzni. Elnök: Ki fog nyomatni, kiosztatni és napirendre kitüzetui. Közetkezik a napirenden levő tárgy. Lázár Ádám: T. ház! Szerencsésnek érzem magamat, hogy épen a mai napon, mint a magyar nemzet történetében korszakot alkotó 1848. márczius 15-én a személyi szabadság ér­dekében szólalhatok fel. {Helyeslés bal felöl.) Igen óhajtottam volna, hogy a nemzetgyű­lés ezen napot kegyeletesen megülné ; de remény­lem, ezen mulasztást az által fogja helyreütni, hogy ama szellemet, mely azon időt áthatotta, a képviselőháznak az ez idő szerinti fontosabb határozatainál, melyek a közszabadság és köz­művelődés érdekében különös tevékenységet igé­nyelnek : most is követni, hivatottnak fogja magát érezni. Hogy a szőnyegen forgó határozati javas­lathoz kénytelen vagyok tüzetesben hozzászólani, ezt méltóztassék egy felől annak tulajdonítani, hogy vajmi ritkán kerül a képviselőház elé egy beható, gyorsabb reformot igénylő törvényjavas­latnak előzetes, legalább tájékozás végett! ily is­mertetése ; már pedig ilyennek tekintem az előt­tünk levő törvényjavaslatot, melynek ugyanez alkalommal csakis az a czélja, hogy egy bizott­sághoz utasittassék véleményadás végett. Minthogy pedig részemről a beterjesztett és egy bizottsághoz utasítandó törvényjavaslatot sem a kor igényeihez, sem a büntető jog ez ídőszerinti fogalmaihoz, sem pedig azon közszük­séghez képest, melyre Magyarországnak a bün­tető jog tekintetében sürgős szüksége van, meg­felelőnek nem találom: a legkirívóbb hiányokra tekintettel inkább a minisztériumhoz bővebb in­dokolás végett tartanám visszautasitandónak, mint ha az egy bizottsághoz utasíttatnék, mely különben is az abban levő hiányoknak földeríté­sére időrövidség miatt képes nem lehet. Azonban én inkább arra fogok szorítkozni, hogy akár a bizottsághoz, akár az osztályokhoz utasittassék, legalább azon föltűnő hiányokra már előre tájékozva legyenek. Átlátom t. ház, a mit az igazságügyminisz­ter ur is hangsúlyozni méltóztatott, hogy mi bírta valahára ezen törvényjavaslatnak beterjesz­tésére, azon szükség, t. i. hogy Magyarországon egy rendszeres büntető jogi gyakorlat, mely a mai kor kívánalmainak megfelelne, nem létezik. KÉPV. n. NAPLÓ 1844 xxm. Fájdalommal kell, hogy bevalljuk és átérezzük ezt akkor, midőn a bíróságok szervezése a királyi ügyészek felállítása országgyülésileg elintéztetett, a hova ezen bűnesetek utasíttatnak; a bűnvádi eljárásnak szabályzata nélkül bíróság és ügyész­ség felállítása egy igen hiányos és oly intézke­dés volt, a mely nélkül egyiknek a másik nélküli életbeléptetését gyakorlati haszonnal ötszeköt­hetőnek nem tekinthetni. Igazolja ezt a szinte 3 hónap ótai minden­napi gyakorlat, mutatja a bíráknak tájékozatlan­sága, mutatja azon ide-oda kapkodás, miszerint a régi gyakorlatot a büntető eljárásra nézve fön­tartják; de annál kevésbbé tudják a királyi ügyész­ség intézményével olyan öszhangzásba hozni, hogy ezzel a kívánt siker eléressék a büntető igazság­szolgáltatás terén. T. ház! Tény az, hogy a személyes szabad­ságnak, mint a polgári társadalom legfőbb kin­csének az állam-alakulás egyik főczéljának biz­tosítása a mindennapi jelenségek szerint a leg­botrányosabb veszélyeknek van kitéve, s ezt nem annyira valami politikai hatalomnak túlkapásai, hanem inkább az albiróságok, királyi ügyészek, rendőri közegeknek hivatlan beavatkozásai, erő­szakoskodásai idézik elő. Az ily beavatkozásokat ez előtt egy pár perczczel a Vukovick Sebő és Matkovich Tivadar t. képviselő urak által beter­jesztett két rendbeli interpellatío eléggé igazolják. A tényállás bizonyára elég szomorú. Tény az, hogy a vagyonbiztonság szintén a legszomorúbb állapotban sinylik; erre nézve elég legyen arra hivatkozni, hogy minden csalást, jogkijátszást véghez lehet vinni, hogy még a királyi táblabíró is váltóhamisítással mások jóhiszeműségét kiját­sza, a nélkül, hogy képesek volnának a bűnt megtorolni. De legszomorúbb tények, hogy ezen polgári és bűntetőjogi törvénykezésünk ziláltsága miatt hitelviszonyaink a legsilányabb állapotba jutot­tak. Maholnap Magyarország mindamellett, hogy annyi anyagi előnyökkel és oly sok mindennemű természeti kincsekkel rendelkezik, az ipar és ke­reskedelem terén nagyobb kifejlődésnek örvend, nemcsak a szomszéd Ausztriánál; de annál inkább a külföldi hitelintézeteknél, kereskedőknél vajmi sok bajjal tud hitelt nyerni. Ennek, t. ház, nem egyéb az oka, mint zilált és rendezetlen tör­vénykezési viszonyaink. A mi már a napirenden levő törvényjavas­lat főbb mozzanatait illeti : előre is szabad le­gyen megjegyeznem, hogy ha tekintjük a rend­szeresség, az elv-egység, az egyöntetűség azon hiányait, a melyeket az illető szakminiszter urak által a törvényhozáshoz beterjesztett törvényja­vaslatokban a reformoknak keresztelt részletek fel­tüntetnek : ez valami különös örömre a képví­2

Next

/
Oldalképek
Tartalom