Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-462

462. országos Slés roárczius 15. 1ST2. 7 mat arra, hogy saját felfogásom szerint vonjam meg azon határvonalat, meddig szabad az administrativ közegeknek a bűnügyek előnyomozásában menni és ennek következtében mondhatom hogy azon hatáskört, melyet a királyi biztos eddig a munieipalis bíróságokkal szemben és addig gyakorolt, mig az administratio és a törvénykezés egy kézben volt központosítva : ugy vontam meg, hogy az előnyomozás tisztán csak a bűntetteknek és bűntetteseknek felderítésére vonatkozhatik s az illető egyének elleni vizsgálatok a bíróság functióját képezik, és ennek következtében minden befogott egyén azonnal a bíróságnak adandó át. Az képezte azon bajok és panaszok kutforrását, melyek több ízben interpellatiók tárgyaivá is tétettek, hogy egyes egyének hosszas időn keresztül tartattak vizsgálati fogságban, a nélkül, hogy birót láttak volna, vagy bírói ítélet által mondatott volna ki reájok a vizsgálati fogság. Mondom, jövőre nézve a kir. biztosnak hatásköre egészen azon határokig fog terjesztetni csupán, melyeket e részben a legközelebb életbe léptetett bírósági törvények elém és ő elé szabnak, Ezeket mondhatom a t. képviselő urnák megnyugtatásával; az interpellatió többi részére más alkalommal leszek bátor felelni, miután az sokkal terjedelmesebb, s benne némi adatok előterjesztése is kívántatik. {Helyeslés.) Vukovics Sebő: Elismerem, hogy a t. miniszter urnák felelete interpellatiómnak első pontjára nézve nagy részben megnyugtató. Előhaladásnak tartom ez ügyben azt, hogy a t. miniszter ur elválasztotta az administrativ procedúrát a vizsgálati és birói eljárástól. Ennélfogva egyelőre csak azt jegyzem meg, hogy mégis szerettem volna tudni, vajon ez administrativ körben is a kir. biztos van-e szorítva bizonyos szabályokra ; vagy csupán önkényére van bizva, ugy járni el, mint ő és közegei jónak tartják 1 Mindamellett nagy részben kielégítőnek tartom interterpellatiómnak első pontjára a miniszter ur feleletét. Hogy azonban nyilatkozhassam végkép, hogy interpellatiómra nyertem-e megnyugtató választ : ezt bátor leszek azon időre fentartani, midőn a miniszter ur interpellatióm többi pontjaira is felelni fog. Elnök: Az interpellatió közöltetni fog az igazságügyminiszter úrral. Matkovics Tivadar: T. ház! Egy interpellatióm van az igazságügyminiszter úrhoz. (Halljuk!) Sehwarcz Gyula képviselő ur az 1871-ikévi május hó 13-án tartott országos ülésben, az akkori igazságügyminiszter Horvát Boldizsár urat, az iránt interpellálta: „Van-e tudomása azon kínzó vallatásokról, — melyeket egyes megyékben, egyes szolgabirák, esküdtek, és törvényszéki bírák, a vizsgálat alatt levő vádlottak, főleg földmivesek és iparosok ellenében botozás, korbácsolás s a t. alakjában alkalmaznak? — és ha van tudomása, szándékozik-e az igazságügyminiszter ur addig is, mig a büntető törvénykönyv elkészül, e szégyenletes visszaélések megakadályozására, novella által, a ház elé törvényjavaslatot terjeszteni." Ezen interpellatióra adott válaszát Horvát Boldizsár akkori igazságügyminiszter ur azt két részre osztotta, és azon részére ; Van-e az egyes visszaélésekről, melyek a megyékben a bűnvádi eljárás terén elkövettetnek, tudomása, kinyilatkoztatta: hogy az interpellatió ezen részére bajos felelnie, miután az egész átaláuosságban intéztetett hozzá, az eseteknek tüzetes kijelölése nélkül; — mihelyt azonban a képviselő ur megnevezi azokat, kik e visszaéléseket elkövették, vagy legalább a megyét, a hol azok elkövettettek: azonnal kötelességének fogja ismerni, a legszigorúbb vizsgálatot e tekintetbe elrendelni. Nem kétlem, sőt hiszem, hogy Bittó István igazságügyminiszter ur eldődjének ezen nyilatkozatát magáévá teszi, — és azon reményben, hogy az interpellatióm alapjául szolgáló folyamodásban kitüntetett visszaélésekre nézve szigorú vizsgálatot fog elrendelni: a következő interpellatiót intézek az igazságügyi miniszter úrhoz. Minthogy pedig a tényállás interpellatiómban benfoglaltatik azt egyszerűen felolvasom (Halljuk!) Interpellatió az igazságügyminiszter úrhoz. Miután 1868. évi január hóban Farkas Imre herczeg Batthyány Fülöp enyingi uradalmában volt urasági tisztartó, a mezőföldi alsó járás szolgabiróság előtt panaszt emelt a végett, hogy testvére néhai Farkas Károly szolgálatában volt inas gyermek Kohl Ferencz, tőle két ezüst kanalat ellopott, a vizsgálat nevezett Kohl Ferencz ellen a Bozsokon székelő szolgabiróság által megkezdetett; — melynek folyama alatt a vádlott Kohl Ferencz számtalan bikacsökütések után a lopást beismerve akként vallott, — hogy a kanalakat Pék József enyingi lakos és kádármesternek 3 hatosért eladta. — Pék József a szolgabiróság rendelretée pandúrok által vasra verve szinte Bozsokra kisértetett a bíróság elé, azonban a bíróság személyzete az azon napon Enyingen tartott tánczvigalomra készülvén, Pék József kihallgatás nélkül Enyingre visszakisértetett, és daczára annak, hogy ő csakis egyszerű gyanúval volt terhelve — és daczára annak, hogy Enying város polgára, a város börtönébe elzáratott, hon-