Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-464f

464. ormágos ülés annyi okokat hoztak fel, annyi jeles szónoklato­kat tartottak, hogy nekem alig van már hozzá­adni valóm, s azt hiszem, hogy senki e sorok közül ugy beszédét nem mondhatja, hogy a tör­vényjavaslat vitájában ujabb és ujabb okokat felhozni képes ne lenne, kivált most midőn a parlamentalis élet legfőbb biztositékáról, a sza­badválasztási jog megvédéséről van szó, mely hazánk önállósága és függetlensége kiküzdésének, a népszabadság végczéljára vonatkozó egyetlen út, egyetlen biztosíték. En, t. képviselő ház! azoktól, melyek a túlsó oldalról ellenünkben felhozattak, nem riadok vissza, mert a parlamentalis élet veszélyezte­tése és a hosszadalmas beszédek által a törvény­hozás tekintélyének megingatása csak puszta phrasis. Nem riadok vissza attól sem, hogy mit fog­nak választóink mondani, mit fog a haza közön­sége mondani ? ha az ellenzék hátráltatja a kor­mány által benyújtott üdvös törvényjavaslatoknak törvényerőre való emelését. Lehet üdvösöbbnél üdvösebb törvényt hozni, de ha egyszer a választó közönség előtt elzárjuk az utat ezen ajánlott törvényjavaslatnak megszavazása által arra, hogy a képviselőválasztások által jövőre a törvény­hozásban részt vehessen : akkor ugyan megtörtük a partamentalis befolyásra vezető útját és illu­soriussá, gúny tárgyává tettük a népképvisele­tet s akkor roszabban cselekszünk, mintha sem­mit sem cselekedtünk volna. {Helyeslés bal felől.) Különben népünk józan belátására hivatkozva azok fölött, mik itt a vita folyama alatt tör­téntek : nekem semmi, még a legkisebb nehézségem sincs. A közönség fogja tudni magát tájékozni. Ezen tájékozására és józan ítéletére egy igen régi elcsépelt adomát hozok föl. (Halljuk!) Méltóztatnak jól emlékezni hogy midőn az ügyvédi oklevél elnyerése végetti nyilvános vi­tában résztvevőket hallgatták egyszerű földműve­lők, a hosszúra terjedt vitát, — vártan várva annak befejezését — hallgatva, azt kérdé tőlük egy tudákos ifjú ur: ugyan miért töltik önök itt az időt? hiszen nem értenek önök ehhez, hát miért várnak itt tulajdonkép ? Az egyszerű föld­mi vesék azt felelék : „mi uram azért várunk, hogy megítélhessük, melyik félnek nincs igaza? — B De hogy fogják önök azt megítélni, hogy me­lyik félnek nem lesz igaza?" A felelet az volt: A mely fél hamarabb meg fog haragudni." (De­rültség), íme, t. ház, a vita még befejezve sincs s a czim kérdéséig jutottunk csak, mert a t. kormányelnök ur minden alkalommal oly jelét adta lelki nyugtalanságának, a t. belügyminisz­ter ur annyira elvesztette fejét; a kormányelnök ur, aki különben mint egy jégcsap oly hidegen •áresing 18. 1878. H? tudja magát rögtön tájékozni ott, hol milliár­dokról van szó, most az eszmékkel szemben igenis épen ugy elvesztette fejét, mert itt nem logarokkal, hanem eszmékkel és emberekkel szá­molunk, melyeket a számításban ide vagy oda áthelyezni vagy kitörülni nem lehet. Tanúsága volt ennek azon múlt csötőrtöki éjjeli ülés, mely ülés folyamára nézve az általam igen tisztelt Komárom városának nagyérdemű képviselője a mai napon megtette a kellő észrevételeket; nekem részemről constatálni valóm csak annyi marad, amennyi saját személyemet illeti. Hogy én ezen ülésben minő szerepet játszottam, nem tartozik a pillanat feladatához; hanem lehetnek önök soraiban talán olyanok, különösen kik tudnak a szemekben olvasni, kik rólam és talán nem ok nélkül azon észrevételt tehették: „Et venit Asmodeus et cum Zyzania inseminavit terram* az az: „ és megjelent Asmodeus és konkolylyal ve­tette be a főidet. u — Nemkonkolyt vetettem akkor hanem megsokalva azt, hogy mily ostromlatot vittek már véghez a pártszenvedély által felzak­latott képviselőtársaim magának az elnöki szék­nek irányozva is; mert mikor Somssich Pál t. elnök ur eltávozta után a másodelnök ur lelki nyugalmát elvesztette, úgyannyira, hogy vala­hányszor egyegy képviselőtársam szólásra felál­lott : mindannyiszor egyegy ujabb harczot kellett vívnunk azért, hogy csak a szólási jog megen­gedtessék neki; midőn az igen t. előadó ur, Szapáry Gyula gróf már annyira ment előadói nemes hevében, hogy ide ez oldalhoz fordulva tettleg belefogott a törvényjavaslat részletes fel­olvasásába és csak az innen erősen nyilatkozó tiltakozás volt képes elnémítani: akkor igenis, belátván a helyzet valóságát, siettem a vissza­vont indítványt magamévá tenni azért, hogy tárgya legyen az ülés folyamának és ezzel meg­akadályozzam az ujabb kísérleteket, hogy tőlünk a szó elvétessék. (Helyeslés bal felől.) Ezeket kí­vántam a csötörtök-esti ülésről elmondani. De bocsánatot kérek, a t. miniszterelnök urnák figyelmeztetésül csak annyit kívánok mon­dani, hogy bebizonyítom, miszerint számadásával tényleg veszteségbe jutott, mert ime! marczius 15-étől április 19-éig a szombati és ünnepnapo kat kivonva összesen 22 napig tart még a ta nácskozás. 22 napra a két órai megtoldás álta 44 óra jut, (Ellenmondás.) De ugy van, kérem mert a délutáni ülés három órájából le kell vonni egyet, minthogy délelőtt nem tartjuk az ülést három óráig, tehát ealculusom valóban a 44-et adja ki. Ámde, t. ház, mielőtt ez elhatá­roztatott: az ülések tiz órától 3-ig tartattak. Már pedig nyolcz nap alatt nem történt semmi hanem csak a fölött folyt a vita, hogy vaxíl időtartamra szabassák meg jövőre az ülés, s igy

Next

/
Oldalképek
Tartalom