Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-462

462. országos ülés márczins 15. 1872. 5 visszavétetett és a királyi biztos ismét a maga hivatalának folytatására utasíttatott. Én t. ház, egy oly különös és sajátságos körülménynek tartom azt, hogy egy alárendelt tisztviselő és a minisztérium között, mint fél és fél között alkudozások folyjanak, hogy azt hi­szem, nem volna megegyeztethető a parlament­nek tartozó hiedelemmel, hogy a t. kormány a maga részéről fel ne világosítson bennünket, mik voltak azon pontok, melyek felett ezen összeüt­közés támadt és micsoda téren történt az egyez­kedés a minisztérium és a királyi biztos közt. A második körülmény, mely figyelmemet különösen magára vonta: az volt, hogy ezelőtt szintén pár héttel láttunk igen számos tisztes honpolgárokat küldöttségben felérkezni azon ké­réssel a minisztériumhoz, hogy ezen királyi biz­tosságot tovább is fentartsa. En bizonyosan utolsó leszek valamennyi közt, ki valaha fogná kárhoztatni a polgárok összejövetelét, hogy kívánságuknak szabad kife­jezést adjanak ; de ez esetben bátor vagyok mégis azon feljövetelnek ezéíjára fordítni figyelmemet, és megvallom, én azt hiszem, hogy midőn hon­polgárok szükségesnek tartják azt, hogy egy rendkivüli, egy kivételes, egy az alkotmánynyal meg nem egyező intézmény fentartását sürges­sék : az alkotmányos közérzület gyengülésének kórjele mutatkozik, mert vajmi nagynak kell lenni a veszélynek, vajmi nagynak kell lenni az oly inditó oknak, mely az alkotmányt szerető polgárokat arra serkentse hogy hasonló kivéte­les intézménynek fentartását maguk részéről is sürgessék. Egy más körülmény is, mely már ezelőtt jött közbe: szintén némi ösztönt nyújtott nekem ezen tárgy előhozatalára. Egy igen t. barátom ezen oldalon, t. i. ha jól emlékszem a budget-tárgyalás alkalmával azt említette, hogy ezen biztosságnak alsó közegei megjelentek egy helyen, hol épen választás tar­tatott és bűnvádi esetek kutatásának ürügye alatt, mondhatom tilosán avatkoztak be magába a választásba. Előttünk levén tán nem sokára az uj kép­viselőválasztások ideje, azt gondolom, kétségkí­vül ez is oly körülmény, mely megérdemli a megfontolást. Még egyet legyen szabad a t. ház előtt megemlítenem. Hiszen nem régen volt az, hogy a t. ház a minisztérium javaslatára uj bírósá­gokat, uj törvénykezési közegeket szervezett ; nem rég neveztettek ki az uj főispánok, és csak imént választattak meg az uj tisztikarok ország­szerte ; és én kérdem, vajon szolgál e eme rendkivüli intézmény fentartása, ezen kivatalos közegek buzalmanak serkentésére, ha kivesszük I kezeikből teendőjüknek épen legfontosabb ágát és azt átadjuk ily rendkivülileg felállított ideig­lenes intézménynek. Mielőtt felolvasnám interpellátiómat, még csak arra vagyok bátor kérni az igen t. két miniszter urat, — annál is inkább, mert láttam, hogy minap ában egy t. barátom részéről ezen oldalon tett interpellátióra még máig sem ada­tott bármely felelet is, — hogy ne méltóztassék felette késni az adandó felelettel. Most felolvasom az interpellátiot (Olvassa:) Interpellátio az igen t. bel és igazságügyi miniszterhez a grf Ráday Gedeon által gyakorolt u, n. szegedi kir. biztosság iránt. 1-ször. A. közönség előtt tudva lévén, hogy az említett kir. biztos és az igazságügyminiszter között némely nézetösszeütközések támadtak s azok folytában a kir. biztos lemondását n3 r uj­totta be. E szándékától azonban a közötte és a minisztérium között létrejött egyetértés kö­vetkezésében elállott : — nem tekintik-e a fön t. miniszter urak a parlament jogának, hogy ezen sajátságos esetről, melyben egy kormány­tisztviselő a kormánnyal mint fél féllel, alkudo­zott, körülményesen értesítették s jelesen közölve legyen velünk, mik voltak azon pontok, melyekre nézve az igazságügyminiszter és a királyi biztos egyet nem értettek s miként jött létre a kie­gyezés, hogy miniszter urak ezen értesítéseik által a közönség megnyugtatva legyen az iránt, hogy ezen alkudozásoknál semmi alkotmányos vagy igazságos elv feláldozva nem lett. (Helyeslés bal felől.) 2-szor. Nem lehetvén tagadni azt, hogy ily kivételes és a rendes bűnvádi formák mellőzésé­vel önkényesen eljárás biztosságokat nélkülözhet­lenné tenni s azokhoz a honpolgárokat, hozzá szoktatni oly politika volna, mely az alkotmá­nyos elvek meggyökerezésének gátul szolgálnak, — vajon nem tekintenék szükségesnek e fentemiitett miniszter urak, mint alkotmány hű férfiak a szó alatti biztosságnak mennél előbb véget vetni nemcsak az első pontban felhozott különös kö­rülménynél fogva hanem, azért is, hogy a nem régen Pesten járt számos küldöttségek, melyek ezen törvényellenes biztosságnak további fen­tartását sürgették, azon tüntetés, melyeknek né­mely helyen ezen királyi biztos tárgya volt, a haza alkotmánya iránti részvétlenségnek s a köz­bátorságnak rendkivüli közegekkel fentartásához hozzászokással terjedését mutatják, mi az alkot­mányos rendszerre nézve igen káros erkölcsi kórságnak fájdalmas jele, 3-szor. Nem gondolják-e a miniszter urak, hogy a csak nem régen szervezett törvénykezési hatóságok, s a nem régen kinevezett főispánok és. a csak imént választott tisztikarok serkenten-

Next

/
Oldalképek
Tartalom