Képviselőházi napló, 1869. XXIII. kötet • 1872. márczius 15–márczius 28.

Ülésnapok - 1869-464

464. országos ülés márczins 18 1872. 103 által biztosított jogainak várát és szerencsére e jog, e vár ezen törvényjavaslat igen sok szakaszaival van kőrülsánezolva. E czim ezen várnak legelső sánczát képezi, és nem juthatnak önök be e törvényjavaslat belsejébe, nem juthatn ak be e várba: mielőtt ezen első sánczot áthaladták. (Igaz! Igaz! bál felől.) Pedig nincs leeresztő hid, tehát csak ugy haladhatnak ezen át, ha a házszabályokkal minden szónokot ezen sánczba betemetnek és pedig méltóztatik tudni, hogy longus post me ordo est idem petentium decus (Tetszés és derültség bal felől.) T. ház! Ha e törvényjavaslat czime nem birna oly nagy fontossággal, nem immoralnék csupán e czimnél és annak vitatásánál: ha mondom fontos érdekek ezt máskép nem parancsolnák. Elismerem, t. ház, hogy nagyon kár a drága időt pazarolni, (Közbeszólás jobb felöl: Igaz! Halljuk! bal felől.) azonban önök élénkbe tették a választási törvényt, kilátásba helyezték az 5 éves országgyűlés iránti törvényjavaslat tárgyalását s ezzel szemben felmutattak igen sok üdvös törvényjavaslatot. Ott van a főváros reudzésére vonatkozó törvényjavaslat, ott van a kolozsvári egyetem, ott a Ludoviceum kérdése, ott van igen sok nevezetes vasúti kérdés. Es mi ezek ellenében ezen törvényjavaslatok tárgyalása érdekéből a parallel üléseket hoztuk inditványba. (Helyeslés a bal oldalon.) A t. kormány, mint Ghyczy t. képviselőtársam ennek históriáját előadta, e javaslatot eddigelé legalább visszautasította. Bár én nem adtam föl azon reményemet, hogy midőn Ivánka képviselőtársam javaslata napirendre kerül, a t. képviselőház ezen javaslatot a parallel ülések iránt elfogadja: de mit tett a kormány eddigelé ? A kormány azt mondta, hogy itt van egy mély árok : ez a választási törvényjavaslat, itt van az 5 éves országgyűlés iránti javaslat, ezen az árkon kell áthatolnotok, hogy az előterjesztett üdvös törvényjavaslatokhoz jussatok, ha nyakatokat szegitek is benoe. (Derültség bal felől.) Midőn Bonaparte Napóleon az Alpeseken megállapodott, kiéhezett és kifáradt katonáival a virágzó Olaszországra mutatott és azt mondta: nézzétek, itt van egy termékeny, gazdag ország, a tietek, vegyétek el. A kormány is, t. ház, egy szóles, át nem hidalt árkon keresztül mutatja nekünk azon tőrvényjavaslatokat s azt mondja, hogy engedjetek áthatolnunk ezen árkokon: aztán előttetek vannak azon üdvös törvényjavaslatok. A különbség a két ajánlat közt az, hogy Bonaparte katonái, midőn az Alpeseken áthatoltak : Olaszország téréin mindenütt dicsőséget és babérokat arattak és a nemzet megelégedését és háláját; midőn ellenben mi, ha áthatolnánk az önök értelmében ezen árkokon : kétségtelenül szégyent és gyalázatot érdemelnénk ; {Helyeslés bal felől.) mert hűtlenek lennénk ezzel az 1848-iki törvényekhez, hűtlenek az apák hagyományaihoz, azon örökséghez, mely szerint a nép jogait, ha nem vagyunk képesek tágítani és szélesbiteni, legalább ne engedjük hogy azok megcsonkíttassanak. (Helyeslés a bal oldalon.) Méltóztatnak látni, t. ház. hogy nekünk ezen törvényjavaslat ezime már ezért is szerfölött fontos. Más fegyverrel nem rendelkezhetünk, és igy a szó fegyveréhez nyulunk, az önök mostani fegyverei ellenében, t, i. a hallgatás és a bekövetkezendő szavazás ellenében. (Ugy van! bal felől.) Méltóztassanak megengedni, t. ház, hogy egy jelenetre hívjam fel a képviselőház figyelmét, (Halljuk!) a watterlooi csatából; ne ijedjenek meg, nem fogom az egész csatát leirni: hanem abból csak egy jelenetet, a mely nagyon tanulságos és sok esetben alkalmazható. (Halljuk!) Midőn a híres gárda már nagy részt tönkre lett téve, a négyszögek egymás után romba lövettek : még egy négyszög védelmezte magát szívósan. Es az angol tüzérség parancsnoka e felhívást intézte a négyszöghez: „adjátok meg magatokat, ti vitéz francziák!" A feleletet, melyet a tüzérparancsnok Cambronnetől kapott, méltóztatik tudni a t. ház; (Derültség.) csak azért utaltam erre, hogy azon fölhívás indokolt, azon fölhívás jogosult és humánus volt: mert csak egyetlen négyszög állott a tér védelmére. Ez a fölhívás férfias volt, férfias volt kétségtelenül a reá adott felelet is. Azonban t. ház, önök a négyszögnek nem utolsójánál, hanem legelsőjénél állnak. (Igaz! Igaz! bal felől.) Midőn mi békealkudozásokat hoztunk a t. kormánynak, a miniszterelnök ur kardjára ütött és azt mondta: „adjátok meg magatokat"; pedig arany tányéron hoztuk a tudvalévő békepontokat. Legnagyobb ellenünk elfogadta volna, el kellett volna azokat fogadnia és a miniszterelnök ur visszautasította: mert azt hitte, hogy a négy szögnek utolsója áll a téren. Győződjék meg a t. ház, látja is, hogy a négyszögnek elsője áll itt; s igy nem lehet azon fölhívást hozzánk intézni, hogy „adjátok meg magatokat", s igy mi azon szerencsés helyzetbe n leszünk, hogy Cambronoe szavaira nem kell utalnunk. (Helyeslés bal felől.) Egyébiránt, t. ház, tegyük föl, hogy önök csakugyan keresztül vinnék a választási törvényjavaslatot ugy, a mint az tervezve van, mihez a a t. kormány oly szívósan ragaszkodik; én kérdem, mit nyernének önök vele, mit nyerne a kormány és mit nyerne az ország?; azt hogy