Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-454
200 é&4. országos ülés inárczins I. 1872. árviz alatt. Igazán számithat is reá, hogy mindezen kérdésekben mindenki vele érez, s ezeken segíteni óhajt; de ő ezt, hogy ezeken segíteni lehessen: hozzáköti egy tőrvénynek elfogadásához, a melyről tudja, hogy a háznak igen nagy részében — nem mondom többségében — nagy ellenszenvvel találkozik, vagyis azt mondja; „Ha akartok mindazok sorsán segíteni, kiket elősoroltam: akkor fogadjátok el előbb szó nélkül azt, a mit legroszabbnak tartotok. A miniszterelnök ur — én különben nem fogok egy tőrvénynek elemezésébe sem bocsátkozni, — miniszterelnök ur az 5 éves ülésszakra íelhozza, hogy ez a reformok létesítése czéljából szükséges; hogy igy van ez másutt is; igy volt ez Angliában is, hol meghosszabitották az ülésszakot akkor, midőn a reformok terére léptek. Igen jól tudom, pontosan a dátumra ugyan nem emlékszem, de nem mondok talán sokat, ha azt mondom, hogy ez több, mint másfél századdal ezelőtt történt; — hanem engedelmet kérek, méltóztassék a miniszterelnök ur megnézni, hogy vajon oly időben történt-e az, midőn szabadelvű reformok jöttek létre? {Helyeslés bal felől.) Jöttek változtatások, csakhogy reaetionarius irányban, s egy részről azért történt ez ottan igy; más részről történt azért, hogy a megvesztegetés kifizesse magát, azaz, hogy ha valaki megvesztegetésekkel képviselő lett: nemcsak 3, hanem ott 7, itt 5 évig élvezhesse a képviselőséget. Ezek voltak Angliában ennek indokai. En, t. ház, mind a telepitvényesek, mind a Ludoviceum kérdésének, valamint az árviz által elpusztított földek, ugy a kolozsvári egyetem kérdésének megoldását, valamint azokat,mik a Horváth Slavon országgali viszonyaink tekintetében szükségesek : igen szívesen akarom törvény erőre emeltetni. De engedjen meg akkor a t. miniszterelnök ur, ki annyira hangsúlyozza, és ebben igazsága van, hogy a parlamentalismus a mi legfőbb kincsünk és vegye figyelembe, hogy ezen parlamentalismus megszűnik kincs lenni azon perczben, midőn oly törvények miatt, melyek az országban egyetlenegy ember által sem kívántatnak, kivévén egynémelyeket itt a házban: oly törvények miatt, mely nem melette, hanem ellene van a közvéleménynek, hátratétetnek oly törvények, melyek ezrek és ezrek érdekében vannak; mert a parlamentalismus kincs addig, mig abban azon szellem uralkodik, melynek uralkodni kell. (Helyeslés bal felől.) A parlamentnek feladata azon törvényeket megalkotni, melyek az ország közvéleménye által követeltetnek; de a mely perczben azok mellőzésével olyanok megalkotására törekszik, melyek nem követeltetnek, sőt elitéltetnek: (Helyeslés hal felöl. EUenraondások jobb felől.) akkor a parlamentalismus megszűnik kincs lenni, akkor az meg van hamisitva. (Élénk helyeslés a szélső bal felől). Vagy akarja t. miniszterelnök ur az igazi parlamentalismust és azt, hogy az általa felemlített nagyfontosságú kérdések megoldassanak 1 vagy nem ? Ha mindkettőt akarja: akkor osztályozza a tárgyak sorrendjét a szerint, hogy mit az ország népének és az ország érdeke kiváu, azt tegye előbbre és a másikat tegye hátra; (Helyeslés bal felől.) nem pedig ugy, mint most tesz , hogy még a háznak tegnap elfogadott határozatával is már összeütközésbe jővén, annyira rá nyomja a bélyeget, hogy mi az, mi leginkább szivén fekszik, hogy még az incompatibilitási törvényt is hátrább szorítja annál (Tetszés bal felől. Ellenmondás jobb felől.) A szólásszabadság, t. ház, mindenesetre nagy kincs. Elismerem, hogy azzal is lehet viszaélni; de épen ugy vagyok a szólásszabadsággal, mint a sajtószabadságról hallottam egy időben Deák Ferencz igen t. képviselőtársunktól, hogy ismerem kinövéseit, de kinövéseivel is inkább szeretem, mint minden olynemü korlátozást, (Élénk, helyeslés bal felől.) minővel a minisztereinők ur fenyegetni méltóztatik, és ha féltjük a parlamentalismust, a szólástszabadságot ós egyátalában szabad institutióinkat: méltóztassanak különösen egyet venni figyelembe, és ez egy az: mindennek értéke és igy a parlamentalismus értéke is csak addig terjed, mig azon czélnak szolgál, melyre létezik; de azon perczben megszűnt az országnak, a népnek meg a szabadság ügyének szolgálni: ha egy többség fegyvert kovácsol belőle az ország ellen. (Helyeslés bal felől). Mindezek után t. ház, meghatva és meggyőzetve a miniszterelnök ur argumentumai által, hogy mily fontos tárgyak vannak még hátra; s tudva magam is, hogy azokat csakugyan a nemzet óhajtja, s kívánja, s hogy talán ezerek meg ezerek jóléte függ tőle: kérem a t. miniszterelnök urat, mig föl nem tudja mutatni, hogy az ország népe hol, mikor kívánja, követeli akár ezen mostani választási törvényt, akár az 5 évi országgyűlési időtartamot: ezeket, melyek nem az ország közvéleménye által követeltetnek, — mert ily alakban választási törvény sem követeltetik, — méltóztassék félre tenni, hogy ezek után enyhíthessünk azok sorsán, megtéve azok iránt a megteendőket, — melyeknek fontosságát oly szépen méltóztatott ecsetelni. (Élénk helyeslés bal felől). Majoros István: T. ház! Lehetetlen, hogy ne legyen feltűnő előt f .nk ezen időgazdálkodási rendszer, a melyet a túloldal annyira fontosnak és halaszthatlanul megállapitandónak hisz, hogy t. i. a napirend megállapítására nézve
