Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-450

68 450. országos ülés márezins 2. 1872. nem vehetnének. Abban tökéletesen igaza van, hogy a pártok legyenek annyi kölcsönös méltányossággal egymás irányában, hogy ily fontos törvényjavaslatokra idő engedtessék, hogy azt pártjuk kebelében megbeszélhessék, és azért részemről szívesen járulok ahhoz, ha vasárnap után, pl. keddre méltóztatnának az osztályokhoz utasítani. (Helyeslés.) Elnök: Ha a t. ház időt enged arra, hogy a pártok eonferenciát tarthassanak: akkor keddig is rövid lesz erre az idő, azért talán belenyugodhatnék a t. ház abba, hogy jövő hétfőtől egy hétre tárgyalják az osztályok. Huszár Imre: Indítványomat ugy értettem, hogy márczius 12-én, azaz kedden. (Helyeslés.) Tóth Vilmos belügyminiszter: Magam részéről igen szívesen hozzájárulok ahhoz, mit t. barátom Huszár Imre indítványozott; hanem azon megjegyzéssel, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat tárgyalása félbe nem fog szakittatni. (Felkiáltások: Nem!) Elnök: Tehát jövő kedden, azaz márczius 12-én fogják az osztályok ezen törvényjavaslatot tárgyalni. (Helyeslés.) Elfogadja a t. ház Pulszky képviselő ur azon ismételt indítványát, hogy átalában a napirend fölött tanácskozzunk s hogy mikor? (Helyeslés.) Ugy gondolom legczélszerübb lesz, ha az átalános vita befejeztetett. (Helyeslés.) Tehát belenyugszik a t. ház, hogy az átalános vita befejezése után az átalános további napirend fog megállapittatni. (Belenyugszunk !) Jelentem a t. háznak, hogy miután a kérvényi bizottság nem adott be semmi jelentést : igy ma kérvények nem tárgy altathatnak. Következik tehát a tegnap megszakasztott tárgyalásnak folytatása. Ivánka Imre: T. ház! Eredetileg nem volt szándékom az átalános vitában részt venni és egyedül tegnapi napon, a Paczolay János ifjúkori barátom és jelenleg ellenfelem által felhozott tárgy személyemmel elválaszthatlan kapcsolatban állván — késztetett arra, hogy felírassam magamat. Mondom, nem akartam az átalános vitában szólani, mert azon meggyőződésre jutottam, hogy nem lenne czélszerü mindazt, a mit életemben a választási törvényekről olvastam, vagy a mit valamelyik erről szóló munkából extrahálhatnék, akár pikánt, akár fád sauee-val leöntve, itt feltálalnom, mert hiszem a t. ház e kérdéssel már jó formán jóllakott: mindamellett oly fontosnak tartom ezen tárgyat, hogy annak, ki felszólal, különösen ha nem egész mértékben osztozik azon pártnak nézetében, a melylyel szavazni szokott, kötelességének tekintem: szint vallani. Az én meggyőződésem szerint mindenkinek, a ki államban lakik, kötelessége annak terheit viselni és kötelessége azt védeni. A ki terheket visel, annak okvetlen joga van beleszólani abba, hogy milyen módon kezeltessenek azon államjövedelmek, melyeknek fizetéséhez ő is járul. A ki az állam védelméhez járul, bizonyosan jogosítva van, befolyást gyakorolni arra, hogy az ő életét és vérét könnyelműen ne koczkáztathassa senki. Ebből következik, hogy mindenki, ki állandóan lakást tart az ország valamelyik községében, ott rendesen adót fizet és megfelel azon feltételeknek, melyeket az ország törvényei a védkötelezettségre nézve szabnak: legalább is szavazati joggal birjon, legalább is befolyhasson azon egyén megválasztásába, a ki mind vagyona, mind élete felett dönteni, határozni hivatva van. (Helyeslés a hal oldalon.) Az, a mit én mondok, nem suffrage universel; mit én mondok, az állandó lakással bíró, az állandóan adót fizető, és az ország iránt védkötelezettséget teljesítő egyénekről szól. Ez természetesen nem ad jogot azoknak, a kik nem teljesitik az állam iránti kötelességüket: hanem ad igen is azoknak, a kik ennek minden tekintetben eleget tesznek. A census meghatározása — mint önök, uraim, ismételve maguk is kimondották — nehéz ; sőt azt merném mondani: nem is lehetséges. Mncs a világon két ember vagy két család, mely bár hasonló viszonyok között élne, melyeknek egyenlő jövedelmök volna és melyeknél a családi körön belől a forintnak ugyanegy értéke volna. A pénznek értékét a családok benső viszonyai, néha egyetlenegy családi tagnak megbetegedése, lényegesen megváltoztatja, és igy e tekintetben sem igazságos a census meghatározása. De egyébiránt, t. ház, az adó fizetése és a közterhek viselése legalább is oly nehezen esik a szegényebb sorsuaknak és különösen a középbirtokunknak, mint a dúsgazdagoknak, és a mellett a szegényebb sorsuaknak és középbirtokosoknak vagyona, mely adóval megrovandó: sokkal könnyebben tartható evidentiában, mint a dusgazdagoké, melynek ellenőrzése alig lehetséges. A védkötelezettséget illetőleg eszem ágában sem lehet Székes-Fehérvár képviselőjének azon gyermeteg felfogásában osztoznom, a melyben a púposokról és nem tudom minő — szükség esetében már 15 éves korukban besorozott egyénekről szólott. Azt hiszem, hogy az, ki e tárgygyal foglalkozott, tudni fogja, hogy ez alatt nem lehet mást érteni, mint azt, hogy azon polgár, a ki a törvény rendeletének eleget tett, ha őt a természet bár mostohán részesité testi ado-