Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-449
449. országos ülés márczing 1. 1872. 41 hogy habár igen folyékonyan nem is, de olvasni minden esetre tud. Egy képviselő ur azonban, ki mindenkor komolyan gondolkodni, s meggondoltan szokott szólani, egy nyilatkozatot tett, mely megvallom őszintén, fájdalmasan hatott lelkemre. Ha egy országnak különféle nemzetiségei közt az vezérkedik, mely ezen országnak nemcsak nevet, hanem történetet is adott; ha az vezérkedik, mely a többiek között nemcsak értelmi, de numericus fölénynyel is bir, és ha azt a vezérkedést azután valaki grassálásnak, garázdálkodásnak nevezi : megvallom ezt esak meggondolatlanságnak fogom tekinteni. Egy másik képviselő elvetve a javaslatot, az indítványból és a határozati javaslatból, és saját logikájának szüleményéből egy mistum compositumot csinált, melyben csak az lett volna jó, mit amazokból kölcsön vett; s midőn igyekezete előre látott sikerületlenségét észre vette: elállott attól, miután saját éles logieájával a lidérczeket és sárkányokat a kéményből a házba leeresztette. Azután áttért az incompatibilitas kérdésére is. Kegyes volt kijelenteni, hogy a papságot és pedig minden felekezetű papság nemcsak a választási, hanem még a választói jogtól is megkívánja fosztani. En nem bolygatom a t. képviselő ur nagylelkűségét, legyen a t. képviselő urnák kívánsága uri gustusa szerint; majd, ha e tárgy napirendre kerül, elő fogom adni reá vonatkozó nézeteimet. Indokolta is aztán e kívánságát, és ezen indokolásra legyen szabad egy igen rövid megjegyzést tennem. Azt monda, minden vallás felekezetű papot ki kell zárni, még pedig azért, mert ezek ámítók ós ármánykodók. Én ezen indokolást azon átalánosságban, a melyben mondatott: részemről visszautasítom (Élénk helyeslés.) és tiltakozom a nemzet ezen fiai és polgárainak a törvényhozás e szentélyében ilyetén gyanúsítása és rágalmazása ellen. (Helyeslés jobb felől.) Ismétlem, hogy a központi bizottság által benyújtott törvényjavaslatot az átalános tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Dobsa Lajos: T. ház! A miniszteri törvényjavaslat irányában mindenekelőtt jelezni kívánom álláspontomat, elmondani lehető röviden, hogy ón ezen törvényjavaslatból mit óhajtok és mit nem. Én t. ház, ezen törvényjavaslatból, lehető legrövidebben szólva, semmit sem óhajtok. (Derültség.) Nem óhajtom, hogy Erdélyre külön törvény szabassék; de óhajtom az átalános választási jogot, óhajtom a titkos szavazást, (Helyeslés a szélső bál felől) óhajtom a kerületeknek lélekszá m szerinti egyenlő fölosztását, s óhajtom KJÉPV. B. NAPLÓ 18ff XXII. végre az incompatibilitást. (Helyeslés a szélső ba f oldalon.) Mindezeknek nyoma sincs a törvényjavaslatban. Van benne némi jó és ez a választók előleges összeírása. De ez nem a lényeg. Ez csak a garnitur, a mely a sovány húst kövérré nem nem teszi. (Derültség.) T. ház! Valahányszor ez oldalon hangok emelkednek a népjog és az alkotmány érdekében, oly hangok, melyek melegítők mint a napsugár, tiszták mint a kristály, egyszerűek mint az igazság: a túlsó oldalról főkép ilyenkor, midőn az országgyűlés vége felé közeleg, azzal gyanúsítják az illetőt, hogy „haza beszél." Ezen gyanúsítás ellenében, hogy ezen gyanúsítás engemet ne érjen, kijelentem egyenesen, hogy haza beszélek. (Halljuk!) Igyekezni fogok haza beszélni. (Derültség.) Igyekezni fogok a népjog és az alkotmány érdekében beszélni. Igyekezni fogok nem azért, mert az országgyűlés vége felé jár, mert hisz igy tettem elején, így tettem derekán: hanem azért mert ez kötelességem. (Igás! a szélső bal felől). Ha nem tudnám, hogy ez „hazabeszélés" féle phrasis a túlsó oldalon, csak gúnyakar lenni : azt kellene hinnem, hogy ez igen nagy dicséret, Valljuk meg az igazat, önök is haza beszélnek. Ez a hasonlatosság meg van köztünk. Mi azonban, mikor azt mondjuk: „haza" gondolunk a népre, önök a hatalomra. Mi lefelé beszélünk, önök felfelé beszélnek. Ez a különbség. (Derültség és he lyeslés bal felől, mozgás jobb felől.) Hanem már most elhallgatnak, nagyon elhallgatnak, már most alig akad egy egy merészebb vállalkozó, ki naponként feláldozná magát a jobb ügyért, mint a franczia mondja; „pour la bonne bouch." (Derültség.) mi magyarul azt teszi, hogy a „jobb" száj izéért, tehát a jobb oldal szájizeért. Különben valljuk be az igazat, most elöuyösebb is e tárgyban hallgatni a túlsó oldalról, előnyösebb, mondom, mint beszélni. (Igaz! a szélső bal oldalon.) Önök azt mondják nekünk, hogy mi haza beszélünk ; én azt mondom, hogy önök meg haza hallgatnak. (Derültség.) T. ház, ami kiindulási pontunk különben igen gyakran épen egyforma, mi szépen megegyezünk a vita kezdetén, együtt haladunk a vita folyamán egészen a végéig: hanem itt egyszerre csak egyet recscsen az önök logikája és azon vesszük észre, hogy szemközt állunk. (Halljuk!) így voltunk legközelebb. Mi azt mondtuk, önálló magyar bankot akarunk; önök azt mondták : önálló magyar bankra törekedünk; mi azt mondtuk: mondjuk ezt ki a törvényben; önök azt mondták, ne tegyük, mert akkor kapjuk meg, a mit kívánunk, ha nem tesszük be azt, a mit kívánunk. (Derültség.) Recsegős logika! 6
