Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-449

38 449. országos ülés márcziug 1. 1872. az, hogy a képességek fölemelkedésükben ne találjanak gátot az institutiókban; másodszor, hogy a parlament ugy legyen összealkotva, hogy abban minden érdek aránylagosan képviselve legyen. A t. miniszter ur kiemelte beszédében azt, hogy az 1848-iki tőrvény alapján minden érdek képviselve van; hanem egyet mégis elfelejtett, azt t. i., hogy az aránylagos képviselet, miként azt maga is elismerte : a megyékre és a városokra nézve nincs meg. Másodszor: hogy Erdélyben megmaradt a feudális viszony; mert Magyarországon népképviselet elvéhez alakíttattak a választókerületek, mig Erdélyben megmaradt az előbbi állapot. Ezen pedig segíteni kell; erre hivatva volna a minisztérium, már az unió törvénynél, de a népképviselet eszméjénél fogva is. A miniszter ur és Szilágyi Dezső képviselő ur igen hosszasan kiemelték azt. hogy a eataster rósz, és igy a census alapjául az adót felvenni nem lehet. De, t. ház, ha ez igy van : akkor miként lehet felvenni Magyarországra nézve a 6 frtos, vagy 10 frt 50 kros censust, s miként lehet ezen adócensust magában Erdélyben is alkalmazni? Hiszen, ha rósz az adóeataster, és rósz az adókulcs: akkor rósz az Erdélyben is, és akkor alkalmazhatlan az ott is. En is nagyon rosznak tartom azt; de nem találok oly nagy különbséget az adó és adó között, — mint az úrbéri telek és az úrbéri telkek közt létezik; mert úrbéri telek ma már nem létező, feudális korból maradt kulcs, melyet ma már czélszerüleg applicálni nem lehet. Miniszter ur és Szilágyi Dezső képviselőtársam is egyaránt kiemelték, hogy a kerületek Magyarországon is aránytalanul vannak felosztva, s ebből nem azon logicus következtetést vonták ki, hogy tehát változtassuk meg azt itt is, Erdélyben is; hanem meghagyják a roszat itt is, hogy a nagyobb roszat Erdélyben meghagyhassák. Tagadhatatlan, t. ház, hogy ha az országgyűlés egybealkotásáról, és a képviseletről van szó: mindjárt az első kérdés, mely szembe ötlik az, hogy minő alapon gyűljön az össze. Irányi képviselőtársam az átalános szavazati jogot igen helyesen definiálta, tovább ment Mocsonyi képviselőtársam, a ki hasonlókép igen szépen definiálta; utána Mocsáry barátom szintén igen élénken előadta, nogy az nem is ismeretlen ami körülményeink közt. Hanem — hogy nagyon kíméletes legyek — legsajátságosabb definitióját adta Szilágyi képviselőtársam, mert ő azt mondta Mocsárynak válaszolólag, vegye nemesi diplomának a 8 frtos censust : és akkor ezentúl meg van az átalános szavazati jog. Már én a nemesség alatt bizonyos kiváltságot osztályt értek, és ha van kiváltság : akkor nem lehet a jog átalános; ós ha átalános a jog: akkor nem lehet kiváltság. Tehát a definitio semmi esetre sem áll. Ha pedig vitz akart lenni: akkor sajnálom, de a ház nem találta fel benne a vitzet. Szilágyi képviselőtársam azt mondta Mocsáry barátomnak, mi a községekben megengedhetjük az átalános szavazati jogot, mert ha hibát követnek el, ott vannak a felsőbb hatóságok ; hanem — engedelmet kérve — felemlité, hogy ha a parlament átalános szavazat alapján jön össze, és ostobaságokat követ el, vagy mint kiigazitá, oktalanságot követ el, mondjuk, ha egy parlament elhamarkodást vinne végb^, az egészen másképen lesz megítélhető. Én nem tudom, hol képzelte magát a t. képviselő ur; hanem annyi bizonyos, hogy monarchieus államban, mint a mienk : ott van a felsőház s ott van a fejedelem, ép ugy két felsőbb fórum, mint a község fölött a felsőbb közigazgatási hatóságok. Én ugyan nem vagyok barátja speciális magyar szempontból az átalános szavazatnak; de ez érvekben nem osztozom; nem vagyok barátja, mert azt hiszem, mentől jobban fejlődik az ipar: annál több ember lesz függővé a tőkétől, annál nagyobb befolyást adnak a nagy iparvállalatoknak és a nagy földbirtokosoknak; csak a korteskedés fog megváltozni. Eddig bizonyos összeget adtak bizonyos ember szavazatáért : ezután azt mondják, hogy ha ez s ez lesz követ, akkor ennyit adunk. Még egy különös érvet találok az ellen magyar szempontból: s ez népünk müveletlensége, némely osztályok babonássága, tudatlansága. Én nem akarom a clericalis befolyást növelni, s nem akarom, hogy a kormány még jobban a clericalisok karjaiba vesse magát: mert akkor is csak az ellenzéknek gyűl meg jobban a baja. {Helyeslés bal felől.) Ez az észrevételem az átalános szavazatra. Most áttérek arra, hogy azt mondják, hogy Erdélyben ezen anomal állás föntartása magyar érdekből kívánatos. Ezt a nemzetiségi kérdést óhajtom már egyszer kissé mélyebben taglalni. Méltóztassanak megengedni, hogy most e kérdésbe kissé belemenjek. En Magyarország állami lételét csak akkor képzelem fenyegetve, ha feltehetem azt, hogy a muszka hatalmas karja Bécsig terjed. De akkor elveszett a nagy Románia, a nagy Szerbia és a nagy Horvátország is. Vagy más esetben Poroszország terjeszti ki karját Konstantinápolyig: akkor is mindnyájan el vagyunk veszve. En nem hiszem, hogy ők e két esetet nagyon közel állónak lássák, vagy lehetőnek tartsák. {Helyeslés bal felől.) De tegyük föl, hogy Ausztria fölbomlik, és Magyar-