Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-449

u H9» országos ülés márczins 1. 1872 engedni, hogy némely elmondottakra nézve ész­revételeimet előadhassam. (Halljuk!) Szapáry Gyula gróf előadó ur beszédében a tisztviselők választási jogairól szólván, azon kér­dést teszi : mi jogosít föl a hivatalnokokról azt hinni, hogy szavazataikat nem adják majd füg­getlenül? A tapasztalat és azon kis körülmény, hogy több ezer hivatalnok neveztetvén ki most két évi provisoriumra, azok a végleges kinevez­tetés reményében bizonyos felsőbb helyről fogják várni az intést. (Igaz! bal felől.) Vass Sámuel gróf, ki elég szerencsés Ame­rika viszonyait közelről ismerni: az ottani vá­lasztási móddal egyátalában nincs megelégedve; ő átmegy az angliai, francziaországai, schweizi, sőt még a régi rómaiak választásán is, de neki egyik sem tetszik : hanem tetszik a szőnyegen lévő. Ez engemet egy kis történetre emlékeztet. 1845. vagy 1846-ban a bécsi hadi gyakorlatok alkalmával egy Dávid nevű Miklós-huszár igen nagy ügyességgel és bátorsággal egy gyermeket megmentett. Dávid lett a nap hőse. Másnap Lichtenstein herczeg hivta meg ebédre, és ki­tűnő franezia, spanyol és rajnai borokkal tar­totta. Ebéd után azt kérdezte Dávidtól a her­czeg : meg vagy-e elégedve boraimmal ? Dávid erre kelletlen képet csinálva, azt monda: igenis ezredes uram, kérek azonban egy pohár törköly­pálinkát ? (Nagy derültség.) Vass grófnak is ez az izlése. (Derültség.) Ez izlés dolga, s igy erről vitatkozni nem igen lehet. De továbbá azt monda a képviselő ur, hogy a kormány elég messze ment a jogok kiterjesz­tésében. Talán azt akarta mondani: a jogok meg­szorításában; mert például Váczon Igen sok az oly iparos és háztulajdonos, kik eddig szavazati joggal bírtak, és ezen törvényjavaslat folytán szavazatuktól el fognak esni. Vácz környéke, de maga Vácz is szőlőtermelő vidék lévén, ott nem igen sokan birnak V* telekkel, és azok is, kik eddig választók voltak: most e joguktól meg fognak fosztatni. Ertem én azt, ha erőszak, el­lenség, hódító fosztja meg a népet jogaitól; de hogy épen azon országgyűlés, melyre ők küld­ték képviselőiket, foszsza meg őket jogaiktól: ez oly merénylet, melyei nem tudom, mikóp fog a túloldal a nemzetnek és a civilisatiónak beszá­molhatni. (Helyeslés bal felől.) A t. képviselő ur nem kívánja az átalános szavazatot, mert nem lát erre hajlamot az or­szágban. Ugyan hol tette ez iránti buvárlatait? Talán a főrendiházban, hol a népjogokat mai nap is bottal akarnák osztogatni ? Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a kor­mánynak nincsenek meg adatai az adóeatas­ter kidolgozásához. Ki ennek az oka? Öt éve már, hogy a jelen kormány ezen vörös támlás­székeken ül, és ezen öt év alatt nem lett volna elég ideje beszerezni ezen adatokat? Vagy talán még öt vagy tiz esztendőt kíván erre a kor­mány? Azt hiszi, hogy örökké tart uralma? A kormány hibája tehát, ha nincsenek meg ezen adatok és mi méltán kívánhatjuk, hogy igenis meglegyenek. Vass képviselő ur védelmével a t. belügymi­niszter urnák nem tett valami nagy szolgálatot és én a belügyminiszter ur helyzetében nagyon is megköszönném az ily védelmet, de nem in­stálnék belőle; valamint Papp Zsigmond képvi­selő ur védelméből sem, ki egész beszéde alatt, hol Irányi, hol Tisza Kálmán javaslataihoz lát­szott csatlakozni, mig végre egy ügyes Jelasics­féle mozdulattal a kormány lábainál termett : ott fegyvereit lerakta és meghódolt. (Derültség.) Szilágyi Dezső képviselő ur igen fényes és igen nagyszerű beszédet mondott ; de minden fénynek megvannak árnyoldalai is. Ő egy oly passust mondott, melyet a t. jobboldal több kö­zépszerűsége igen erős tetszésnyilvánítással fo­gadott. 0 ugyanis a ház középszerűségeiről ki­csinyléssel, megvetéssel szólott. Jegyezze meg magának a t. képviselő ur, hogy vannak ezen házban középszerűségek, kik jellemszilárdsággal és rendithetlen hazafisággal birnak, a mi ezen helyen sokkal többet ér, mint oly lángész, me­lyet vásárra lehet vinni. (Helyeslés bal felől.) Ami a törvényjavaslatot illeti, én, t. ház, megnyugszom a censusban; de azt akarom, hogy legyen az tiszta, legyen elvitázhatlan, és sem­miféle bizottság ne háborgathassa a választókat, hogy mindenkinek legyen zsebében a maga vá­lasztási joga, t. i. adókönyve. A ki 3 — 6—10 frtnyi adót fizet, az választó és e jogot tőle senki el ne vehesse. Miután ez a kormány ja­vaslatában nincs meg: azt részletes tárgyalás alapjául nem fogadhatom el, hanem pártolom Tisza Kálmán képviselő ur határozati javaslatát. (Helyeslés bal felől.) P. Szathmáry Károly: Hogy rövid lehessek, élőbeszédet nem mondok, hanem egy­szerűen jelzem, hogy nem vagyok azon kellemes vagy talán kellemetlen helyzetben, melyben egy tegnap szólott képviselő ur volt, hogy hót állás­pontot foglalhassak el. Én ezen kérdésben csak két, illetőleg egy álláspontot foglalok el, és ez a szabadság, illetőleg a közműveltség álláspontja, mely két álláspont előttem mindig egy volt, mely álláspontért küzdöttem eddig egész életem­ben és küzdeni fogok síromig. Mielőtt azon nagy­fontosságú kérdésekhez, melyek ezen törvényja­vaslat keretében fölmerülnek, hozzá szólnék: kö­szönetet szavazok Latinovics Vincze t. képviselő­társamnak, hogy fölhozott és fölelevenített egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom