Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-461

388 461. orüágos ü!é» márcsiiiis 14. 1872. fogja mondani, hogy az el nem fogadható és azzal ellenkezőleg igy, vagy amúgy kell eljárni, és ilyen vagy amolyan törvényjavaslatot kell benyújtani . Hanem én szemben azzal mit a t. képviselő ur hangsúlyozott, t. i., hogy a jelenlegi állapot a fenyítő igazságszolgáltatás terén tarthatatlan, s hogy ő is érzi. hogy ennek valahára véget kell vetni : me<j nem foghatom, miként tud bármely lépést, mely reményt nyújt arra, hogy a jelenlegi állapotból kibontakozunk vagy azon segíthetünk, magától elodázni? Többet mondok uraim, én azt mondom, hogy az egyéni szabadságnak állapota ez országban, mely politikai tekintetben e^yik legjelessebb, a személyszabadság dolgában valóságos gúny tárgya. Azt hiszem nines ember e házban, kit a képviselői inmunitás nem véd, kinek egyéni szabadsága rendőri közegek önkényétől ne függene. Ez oly állapot, melyben a mentő eszközt bárhonnan, bármikor nyujtatik, — kell, hogy mindkét kézzel megragadjuk, s én egyátalában nem tudom magamévá tenni azon nézetet, hogy még azon kísérletet se tegyük meg, hogy egy 9 tagú bizottságnak adjuk ki ezen törvényjavaslatot megvizsgálásra: vajon jónak tartja-e a fenálló alapot vagy nem. Irányi Dániel t. képviselő ur azt bizonyos föntartás mellett megkívánja szavazni, hogy egy 9 vagy több tagú bizottságnak kiadassék: csak azon feltételt köti ki, hogy a miniszter ur biztosítsa a házat, hogy ezen törvényjavaslat hatörvény erőre emeltetnék: nem fog-e ez után arra szolgálni, hogy elodáztassék a végleges reform. Engedelmet kérek, de rám nézve nem a miniszter ur akarata, hanem a háznak a törvényhozásnak akarata a garantia. Itt mindnyájunk részéről nyilvánult azon óhajtás, hogy a gyökeres reform minélelőbb megtétessék, s ha a miniszter úrban nem volna meg az akarat, ugy vagy őt fogjuk szorítani, vagy pedig rajta leszünk, hogy olyan jöjjön a miniszteri székbe, ki nekünk e reformokat előteremti. En tehát nem kívánom, hogy a miniszter ur ily nyilatkozatot adjon, — ha megadja, ugy örömmel fogadom; — de ha nem adná is meg, én mégis ezen általa ajánlott módot nem lógom elodázni, s a bizottság kiküldését pártolni fogom, mert csak igy lesz lehetséges, hogy talán addig, mig a végleges reíorm be fog hozatni, segítve legyen ezen tarthatatlan állapoton. Ahhoz, hogy 9 tagú, vagy pedig 15 tagú bizottság küldessék ki, valóban nem fogok szólni, mert ez felfogásom szerint tökéletesen mindegy. Lehet a 9 tagú bizottságot oly szerenesésen választani, hogy a szükséges elemek meg lesznek benne, s a 15-ös bizottságnál is lehetséges az ellenkező. En tehát ezen valóban alárendelt kérdéshez nem szólok; hanem kérem a t. házat, méltóztassék ezen határozati javaslatot elfogadni és ez által hazánkat mielőtt annak lehetőségéhez közelebb vinni, hogy ezen tarthatatlan állapotból, melyet mind a két t. előttem szóló jelzett, mielőbb kibontakozzék. (Eelyeslés jobb felől.) Chorin Ferencz : A házszabályok értelmében szavaim félremagyarázása miatt szót kérek. En röviden azt mondtam, hogy felvilágosítást kérek a t. igazságügyminiszter úrtól, mit ezéloz ezen törvényjavaslattal: vajon végleges intézkedést, vagy a lehető legrövidebb időre akarja a határt kiterjeszteni ? Erre pedig annyival inkább vagyok feljogosítva, miután ezen törvényjavaslat nines indokolva. Ezek voltak szavaim. En tehát nem elleneztem határozottan egy 9 tagú bizottság kiküldését, a mint a t. képviselő ur mondotta. En csak azt mondtam, hogy a jelen állapot, bár rósz, de nem oly rósz, hogy ily ideglenes perrendtartás végleges elfogadása és életbe léptetése által a czélt elérve, javítva látnám. Bittó István igazságügy miniszter : Midőn határozati javaslatomnak elfogadását voltam bátor, a t. háztól kérni gondosan tartózkodtam az általam benyújtott törvényjavaslatnak akár czélszerüségét, akár sürgősségét indokolni; mert azt hittem, hogy ez a törvényjavaslatnak átalános tárgyalásához tartozik, ezt akkorra véltem fentarthatónak. Épen ez az ok, mi en^em arra bir, hogy most ne válaszoljak mindazokra, miket Chorin képviselő ur ezen törvényjavaslatnak tartalmára vonatkozólag különösen a vizsgálat, a végtárgyalás és a vizsgálati fonságot illetőleg előadott. Mindezekre majd akkor, mikor ezen törvényjavaslat a liáz asztalán fog feküdni: leszek bátor nézeteimet elmondani. Most csak azon kérdésre leszek bátor felelni, melyet már kéc izben intézett hozzám és mely abból áll, mit ezélzok ezen eljárással, hogy most adom be ezen javaslatot és ugy adom be törvényjavaslat alakjában. Méltóztatott őtőle magától hallani azt, hogy teljességgel törvények által szabályozott bűnvádi eljárás hazánkban nem létezik. Alaki törvényeink e részletben nincsenek. Azon praxis pedig, mely kifejlődött, oly sok felé ágazott, hogy ennek alapján most, az imént szervezett törvényszékektől egyöntetű eljárást várni valóban a lehetetlenségek közé tartozik. Az első ok tehát, a mi engem arra birt, hogy a bűnvádi eljárás ideiglenes szabályozásra nézve terjeszszek elő törvényjavaslatot, e részbeni alaki törvényeknek