Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-461

461. országos ülés luitrc.iúiit 14. 1872. 385 0 Erzém én is, t. ház, annak szükségét, hogy a most divatozó eltérő praxis eriminalisnak egyszer végre valahára végevettessék, hogy a szóbeliség közvetlenség és a vádlói, rendszer meghonosítása által a büntető igazság-szolgál­tatás reformjának első alapköve letétessék; de épen azért, mert ez oly égető szükség, mely már évek óta éreztetik hazánkban : nem hagy­hatom megjegyzés nélkül az igen t. igazság ügyér ur azon eljárását, hogy ezen határozati javaslatot ideiglenes alakban csak most terjesz­tette be a t. ház elé. Egyszóval, t. ház, azon modor, azon eljá­rás, melylyel igazságszolgáltatásunk ügye jelen­leg hazánkban kezeltetik, valóban példa nél­küli egész Európában; s ne hogy tán párt­szemponttal, és pártérdekkel vádoltassam, mi­dőn ezen eljárást ekkép megbírálom : hivatko­zom e tekintetben az összes magyarországi szaklapokra, és valamennyi ügyvéd-egyletre, melyek szintén az általam kinyilatkoztatott véleményt már évek óta ismétlik. Mindenekelőtt egy kérdést vagyok bátor az igazságügyérhez intézni, miért terjesztett elő most, évek után, ismét egy ideiglenes per­rendtartást. Nem hiszi-e egyszer elérkezettnek az időt, hogy a provisoriumok alkotása nieg­szüntettessék, hogy egyszer valahára valami ál­landó alkottassák az igazságszolgáltatás terén, hogy ne hozzunk egyik ideiglenességet, egyik provisoriumot a másik után, mintha csak e té­ren a Baehkorszaknak végrendeleti végrehajtói len­nénk? (Helyeslés bal félfii.) és nem látja-e az igazságügyér ur, hogy az úgynevezett ideigle­nes perrendtartás alkotása által e hazai jog­szolgáltatás és egyátalán a hazai jogélet fej­lődése egy évtizeddel hátra vettetett? Most t. ház! igen röviden fogok foglal­kozni azon határozati javaslattal, melyet a t. igazságügy miniszter ur előterjesztett. Azt hiszem, midőn az igen t. igazságügyér ur azt követeli tőlünk, hogy egy kilencz tagú bizottságot küldjünk ki ezen ideiglenes per­rendtartás átvizsgálására és a föletti véleménye jelentés tételére, akkor szükséges mérlegelnünk, vajon egyátalában a hátralévő idő elég-e ahhoz, hogy a kilenczes bizottság ezeu fontos hivatá­sának eleget tegyen. Szükséges vizsgálnunk : mit követelünk tulajdonképen azon kiküldendő bizottságtól, végre szükséges vizsgálnunk : vajon ezen most előterjesztett munkálat olyan jó-e. hogy az alapos és beható tanulmányozás ós vizsgálatra nem szorul. Én, t. ház! részemről kinyilatkoztatom, és azt hiszem nem lesz a t. házban senki, ki ezen véleményemet megtámadná, hogy a büntető perrendtartás egyik legfontosabb törvényjavas­K»V. H. KAFLÓ 18 ?4- XXH­lat, mind az igazságszolgáltatás, mind a sze­mélyes szabadság és a polgári biztonság szem­pontjából is. (Halljuk!) Ha azt akarjuk, hogy az eddig divatozó rósz eljárásnak eleje vétessék ; ha azt akarjuk, hogy a vizsgálat ideje megrövidíttessék, akkor véle­ményem szerint, szükséges, hogy a büntető eljá­rás mindenekelőtt a vizsgálat módozatát és an­nak viszonyát a főtárgyalással szemben szabályozza. Ha óhajtjuk azt, hogy a vizsgálat a lehető legrövidebb idő alatt befejeztessék : akkor vélemé­nyem szerint okvetlenül szükséges, hogy a vizs­gálat azon tények kiderítésére szorítkozzék, me­lyek alapján a vád alá helyezés iránt határoz­ni lehet; szükséges továbbá, hogy ne a vizsgá­latra, hanem a fő tárgyalásra helyeztessék át a fő súly; hogy a fő tárgyalás necsak a vizsgá­lati tények reeapitulatiója, hanem az egész f'en­forgó eset újólag felelevenített tárgyalása legyen, hogy a bűneset minden egyes részletben felsorol ­tassék, hogy a bírónak lehetővé tétessék a tények közvetlen benyomásaira fektetni ítéletét, szüksé­ges továbbá, s ha még oly ideiglenes intézkedést óhajtunk: szükséges, hogy a vizsgálati fogság ós letartóztatás esetei szorosan körvonaloztassanak. Azt hiszem, hogy a jogállam elnevezését sem érdemeljük meg akkor, ha a személyes sza­badságot akár a birói, akár a rendőri önkény ellen kellőleg nem oltalmazhatjuk meg. Sőt én tovább megyek, miután csak a fe­lelőségben rejlik a garantia, azon bírókat, kik a vont határokat áthágják, szigorúan büntetni szükséges. E tekintetben is őszintén sajnálom hogy az első szempillantásra,, melyet a törvényjavas­latra vetünk, mindenki előtt felkeli hogy tűnjék azon intézkedés, hogy a törvényjavaslat értel­mében a személyes letartóztatás ezentúl a kirá­lyi ügyész hatásköréhez szándékoltatik soroz­tatni ; sőt, a mi több, szándékoltatik az, hogy a letartóztatást esetleg szabadiábra-helyezést ma­ga a vizsgáló biró sem eszközölheti a királyi ügyész akarata ellen, sőt hogy oly esetben, mi­dőn a királyi ügyész egyenesen letartóztatta az illetőt, csak a törvényszék dönthessen annak sza­badlábra-helyezése iránt. Én, t. ház, ezen intézkedést a személyes sza­badsággal homlokegyenest ellenkezőnek találom, annál inkább, ha megfontolom, hogy a királyi ügyészség hazánkban olyképen van szervezve, hogy egyenesen az igazságügyi miniszter rendel­kezése alatt áll. Szükséges és nélkülőzhetlen továbbá bármily idiglenes perrendtartásban, hogy a védelemnek a törvényes befolyás biztositassék. Azt hiszem, megszűntek már azon idők, hogy az illető vádlott a kutató eljárás elvei szerint az experimentumok a kísérletek tárgya lehetett. 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom