Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-460
366 460. országos ülés ntárczins 13. 1872. járulunk — ha a haza java ugy kivánja — még egészségünk árán is. Ezen szándékunk ellenében, micsoda feltételekkel, kifogásokkal él a minisztérium? Belügyminiszter e hó 11-én ugyan e kérdésben tartott beszédében azt monda, hogy az ez oldalról az országgyűlési tárgyalások rendes menetele megindítására vonatkozó módok egyre mennek ki, arra: miszerint a többség capitulaljon a kisebbség előtt. Oh, ezt nem kivánja a kisebbség, tessék a többségnek erőltetni egy javaslatot, mely csak uralmát védeni czélozza, melyet az ország közvéleménye elitélt: ez ellen küzdeni fog. mert egyebet nem tehet a kisebbség; de egyszersmind nyújtson alkalmat, tegye lehetővé, hogy a közszükségletet czélzó javaslatok, melyek ellen küzdeni távol áll tőlünk, sőt melyeket talán kisebb hibái daczára is, csakhogy mielőbb törvénynyé váljanak, támogatni akarunk : tárgyaltathassanak. Ha e kívánatnak enged a minisztérium: capitulál a kisebbségnek? Szerintem nem. Capitulál annak, mely előtt mindennek capitulálni kell: capitulál a haza, capitulál a közjó, capitulál szellemi, erkölcsi s anyagi javulásunk előtt. Ily capitulatiót, még ha az a többségtől ered is: nevetségesnek egyátalában nem tartok. Nem mondom én, nem mondjuk mi, hogy azt a csodaszülött tőrvényjavaslatot, ha annyira szerelmesek belé, visszavonja: csak engedjen módot, hogy a nem ilyenek törvénynyé váljanak. De azt mondja a belügyminiszter ur: „ez már nem a kormány kérdése, nem is csupán magyar kérdés, ez a parlamentalismus kérdése, ez európai kérdés," s alább: „ha mi, többség, megengedjük — bocsánatot is kér a kifejezésért — azt az absurdumot, hogy a kisebbség akarata szerint intézze a többség az ország ügyeit, akkor a parlamentalismusnak nemcsak Magyarországon szegjük nyakát, hanem egész Európában. " Hogy a kisebbség oda törekszik, miszerint .nézetei érvényre jussanak: azt hiszem, az ép oly J ogos, mint az, a mely a többségtől ered ; mert ha azt nem akarná, létjogát tagadná meg. Jogtalanná e törekvés csak akkor válnék, veszélyes a parlamentalismusra csak akkor lenne, ha a kisebbség az azt ellenző többség daczára alkotna törvényt. De hát ezt akarjuk-e mi ? Mi csak gátolni, lehetőleg akadályozni akarjuk, hogy a többség, — mely számának daczára sem csalhatatlan, legalább még ezt nem mondotta ki a consilium, — oly törvényt alkosson, mely az országra, az ország lakóira hátrányos; és én azt hiszem, ép oly jogos, a parlamentalismust ép oly kevéssé fenyegeti, mint a többség, ha ő meg törvényes utón, alakban keresztülvinni törekszik akaratát. Ott volt Francziaországban a csak alig néhány tagból álló kisebbség, mely a többi czélzatai mellőzésével csak például a francziaporosz háború kérdésében makacsul ellenezte az uralkodó s a többség politikáját, s szóval sem mondom, azt hiszem, nem mondja közülünk senki, hogy a kisebbség e törekvése ha érvényre jut : sikerült volna Francziaországnak a bekövetkezetteknél nagyobb károkat okozott volna. Oszsztik fel hátralevő időnket az elintézésre váró tárgyak szerint, nyújtsuk meg, ha kell, üléseinket ; mi nem kívánjuk, hogy a többség mondjon le akaratáról s megvagyok győződve, miszerint, ha a választási törvényjavaslat nem megy is keresztül; de egyéb törvények, ezélszerü törvények, és pedig a többség akarata szerint alkothatok lesznek. De a többség a jelen tárgyalások alatt, legalább ez ideig, akaratának érvényesítését annak teljességében, összeségében, különösen a választási törvényjavaslat keresztülhajtásában keresi; s áaibár fölteszem a többségről, hogy tudja, miszerint nem mindenható, a physikai időt megnyújtani, vagy mint Józsue, a napot megállítani nem képes: ugy tesz, mintha azon egyéb javaslatok, melyeket a miniszterelnök felsorolt, nem is a többség akarata volna, mert azzal nem törődik, nem látszik törődni, marad-e azok elintézésére elegendő physikai idő. Az ez oldalról jött módozatok, vagyis a physikai idő általunk javasolt felosztása határozott visszautasításának szerintem nem az előadott, hanem más, de könnyen megfejthető indoka van; s miután most épen az idő helyes beosztásáról beszélünk, erre nézve is megteszem észrevételeimet. Azt, hogy miért terjesztetett be oly későn a választási törvényjavaslat, igénytelen nézetemet már előadtam: hogy miért szándékoltatik minden áron most keresztül vitetni, megfejtését a következőkben vélem feltalálhatni. A javasolt választási törvény, mint be tudom számtani adatokkal bizonyítani, sokakat foszt meg jogaiktól, kik azzal eddig nem visszaélés, nem a törvény félremagyarázása, hanem a törvény szerint, törvény alapján éltek. Nem volt időm terjedelmes összehasonlításokat tenni, de a melyeknek birtokában vagyok, azok is eléggé igazolják állításomat. így például magában Jászberényben 150 választó gyakorolta eddig a választási jogot, mert háza megért 300 forintot; s ámbár ma megér két annyit: az ide vonatkozó uj eensus szerint több mint 100, tehát ezen egyetlen osztály kétharmada elüttetnék választási jogától. Így van ez másutt is. Ha idő engedtetik a
