Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-460

4<t. országos ilés márczims IS. 1872 3 i> X terjesztve, mely állítólag sürgősebb azért, hogy a választások aratás előtt megejtethessenek, s ezen Ígéret is csak a sokszori sürgetés következménye. Miután a választási törvényjavaslatnak beterjesztése és annak az osztályokbani tárgyalása után minden osztály az iránti kívánságát terjesztette elő, sőt a központi bizottságba küldött előadóit oda utasította, hogy a minisztérium utasittassék, hogy a vesztegetésekről törvényjavaslatot terjesszen elő: nemcsak ezen utasítás, hanem ezen határozati javaslat is benfoglaltatik a központi bizottság jelentésében. Hogy ha azonban a tisztelt kormány azt várja, hogy az országgyűlés először határozatot hozzon az iránt, hogy utassittassék a vesztegetések elleni törvényjavaslat beterjesztésére : akkor kérem annak végét soha el nem érjük; akkor ezeu országgyűlés alatt nem lesz törvény hozva akképen, hogy az még szentesítés alá is terjesztethessék. De szükségtelen a vesztegetések elleni törvényjavaslatnak elhalasztását azon indokból is elfogadni, miszerint a választási törvényjavaslatnak előleges beterjesztése azon tekintetből, hogy az előleges munkálatok későbbi tárgyalás alatt is megtétethessenek ; és ha az országgyűlés összehívása következtében a választás megkívánja, egy hó alatt is megtörténhessék : mert a két törvényjavaslat, vagy nemcsak kettő, hanem a három törvényjavaslat hozzá értve a választási-, az összeférhetlenségi-, és a vesztegetések és viszszaélések elleni törvényjavaslatot, ezek jóformán együvé tartoznak, egy törvény keretébe valók, de egyiket a másik nélkül felvenni, vagy egyiket a másik kívánatára elhalasztani, nagyon is haszontalan és hiábavaló munka, és nagyon is hiába való kívánság is, hogy egyiket előbb kell beterjeszteni; valamint a kormánynak azon kívánsága is alaptalan, miszerint azt állítja, hogy a vesztegetések és visszaélések elleni törvényjavaslat beterjesztése nagyon sok munkát és megfontolást igényelne. íme t. ház, az összeférhetlenségi törvényre is azt mondták, hogy azt nem lehet egy tőrvény keretébe beilleszteni, és hogy az is hosszas megfontolást igényel; és mégis mihelyt akarta a kormány: 24 óra alatt egy 4—5 §-ból álló összeférhetlenségi törvényjavaslatot be is terjesztett,- így van az a vesztegetés elleni törvényjavaslattal is, hogy ha komoly szándéka van a kormánynak: egy óra alatt tökéletesen megfogalmazza és összeállítja a törvényjavaslatot. Felhozatott továbbá, miszerint az ellenzék azon kívánsága, hogy módosítások tétessenek az ellenzék által a nemzet alkotmányára veszélyesnek talált törvénynek első fejezetére nézve: az állíttatik, az hozatik fel, hogy ez annyit tesz KUÍPV. H. NAPLÓ 18^ l XXII. miszerint a többség capituláljon a kisebbség ellen, a mi a belügyminiszter állítása szerint nevetséges volna, hogy a kormány valamely törvényjavaslatot, melyet a ház 42 szó többséggel elfogadott csak azért, mert a kisebbségnek nem tetszik, pakolja táskájába és jelentse ki, hogy mert a kisebbségnek nem tetszik, visszavonja." E szerint a kormány a kisebb ségnek véleményét és kivánatat ugy tekinti mint valamely nevetséges dolgot és a capitulatiót valami megszégyenítő eljárásnak találja. A nagy hatalmon levő uralkodók, midőn hatalmuknak tető pontját elérik: rendesen akkor szoktak ama legvégső eszközökhöz nyúlni, hogy az alkotmány biztosítékait, melyek még eddig szabadon fennállottak, elnyomják ; s ugy látszik a t. kormány is jelenleg azon ponton van, s azon utakat használja, miszerint jelenleg nincs alkalom arra, hogy az útjában álló törvényeket, még most ez országgyűlési időszak alatt eltörülvén, oly törvényeket alkothasson, melyek hatalmának megörökítésére szolgálhatnak. Azonbm méltóztassék meggondolni, hogy rendesen akkor, midőn valaki azt hiszi, hogy mindent megtehet, mert a hatalomnak tetőpontján van, hogy többségben van: akkor van épen kisebbségben s erre tudok a történetből fölhozni példákat, így az óriás Góliát is azt hitte, hogy összemorzsolja a kis Dávidot, azonban ellenkezőleg ütött ki a dolog. Példa a hatalmas Spanyol király Fülöp, ki 1588-ban az angol nemzet ellen, a midőn a protestáns vallás elnyomása végett háborút üzenne Angolországnak, annyira elbízta magát, hogy hajóhadát Classis invineibilisnek nevezte és mi történt t. ház 1 Az, hogy miután a csatornáni ostrom alatt az angol had, az akkori tengernagy Howard és altengernagy Drake Ferencz vezetése alatt kitünőleg tartotta volna magát a Spanyol had ellenében : az utóbbi visszavonulni kénytelenült; s midőn Irlandot megkerülni akarta, hogy Spanyolországba visszamehessen: a szélvész összetörte az erős hajóhadat ugy, hogy a hatalmas spanyol király Fülöp maga azzal vigasztalta a kétségbeesésében előtte térdre boruló tengernagyot, hogy nem az emberek győztek le bennünket, hanem az Isten keze. Ebből az a tanúság, „hogy ember tervez, Isten végez". Azért figyelmeztetem a t. kormányt, hogy rajta is megeshetik, hogy épen akkor, midőn hatalma tetőpontján van, s azt hiszi, hogy meg sem lehet ingatni: fog vereséget szenvedni és ezért ajánlatos a tiszteséges béke és capitulatio. Még az igen t. pénzügyminiszter urnák azon szavaira kívánok megjegyzést tenni, hogy alig talál szót azon állításainkra illetőleg ráfo46