Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-460

4*0. országos ülés »árezi*s 18. 1872. 355 országgyűlés alatt volt rá példa, hogy egy képviselő, ki az országgyűlés elején a szélső bal padjain foglalt helyet, az országgyűlés folyamában lépésről lépésre, a ház minden párt árnyalatainak padjait körüljárva (Derültség.) utoljára a szélső jobb padjainál akadt meg, t. i. az ultramontanoknál, s hogy innen tovább nem ment, egyedüli oka az, hogy már ott a hirlap irók ülnek, s e helyet nem tartá czélszerüuek illetőleg előnyösnek a maga képviselői kanapéjával fölcserélni. Hogy fájdalmas érzésemet mi okozta, arra később, — beszédem folyamában, — visszatérek; előzetesen azt kell megjegyeznem, hogy hosszan gondolkoztam rajta, mi okozhatta azon lépést, a mely miatt ő a kormánypárthoz szembetünőleg közeledett. Midőn találgatásom tömkelegében nem tudok támpontot találni: egy illetékes egyén által fölvilágosittattam a felől, hogy annak oka egyedül ama szoros baráti viszony, melylyel ő, s az eredeti indítványt tevő Szapáry Gyula gróf egymás irányában viseltetnek. Ugyanis az eredeti indítványt tevő az ő indítványát — habár nem indokoltan, legalább a nélkül, hogy mi arra okot adtunk volna — némi felgerjedéssel tévé és e mellett elfeledte indítványát indokolni vagyis legfontosabb indokait elhallgatá, a mit részemről megvallom nem egészen ezen felgerjedésből származó feledékenységnek tulajdonitok; hanem tulajdonítom nyelve azon viharos sebességének, melylyel ő szónokolni szokott, s így meglehet, hogy itt is nem a felgerjedés okozta feledékenységét : hanem ő nála is megtörténhetett az, hogy eszméi nem lehettek képesek versenyt tartani nyelvének sebességével. Németh Albert t. barátom tehát ezen mulasztást helyrehozni kívánván, az indítványt kellően indokolva terjeszté a ház elé. De, t. ház, ha elismerem is azt, hogy a barátsági viszonynak megvannak a maga követelményei és ezek tefjesitendők is; de ezt csak a magán életben, a társadalom terén ismerhetem el. A politikában, kivált a hol pártok állanak egymással szemközt: ezt megengedhetőnek nem tartom soha, annyival inkább, hogy ha ez még gyanúsításokkal is illettethetik, mint ez a jelen esetben történt; s ez volt az, ami főleg okozta fájdalmas érzetemet. Mert, t. ház, ha rósz nyelvek — engedelmet kérek, roszul fejeztem ki magamat, s ezen rósz kifejezésemre egyedül a „Pesti Napló" tegnapelőtti számának olvasása adott alkalmat, a melyben véletlenül olvastam e kifejezést, — gonosz nyelveket kellett volna mondanom: mert a rósz nyelv holt is lehet; gonosz pedig egyedül esak az élő. Tehát a gonosz nyelvek sugdostak valamit egy négyszemközti beszélgetésről, mely az indítvány beterjesztését megelőzőleg Németh Albert és a miniszterelnök ur közt a folyosón lefolyt s mely beszélgetést egy meleg kézszorítás zárta volna be. Már meg fognak bocsátani, ha én ezt előre merő rágalomnak tartom ; mert az én véleményem szerint a miniszterelnök ur keze nem meleg soha. Mondám tehát, hogy a kormánypárthoz való közeledése, ezen beszélgetés, ezen kézszorítás, hogy ez bennem fájdalmas érzetet gerjesztett, azon nem lehet csodálkozni, midőn oly tiszta jellemű, szeplőtlen multu férfiú, ki azonfelül fiatalkori barátom is, mint Németh Albert t. képviselőtársam : oly tényt követhetett el, hogy az bár a gonosz nyelveknek gyanúsításra adhat alkalmat, oly egyen, ki azon kortól kezdve midőn politikai pályára lépett — a mi pedig már bizony régen volt — s ezen időt csakis irányábanidiscretióból hallgatóméi, —• s azonilő óta mindig ugyanegy utón, arról soha félre nem lépve, t. i. a szabadelvüség és a reform utján haladt, — ez tehát fájdalmas érzetem keletkezését kellően indokolja. S most szólok magához az indítványhoz, előre való kijelentésével annak, hogy valamint eddig, ugy ezentúl is szorosan a tárgyhoz kívánom magamat tartani, {Derültség.) s ez által azt hiszem a t. elnök ur tetszését is meg fogom nyerni, mert nem fogok alkalmat adni arra, hogy engem is — mint ez már némelyekkel történt — a nipirenden lévő tárgyra figyelmeztessen. De különben egyéni meggyőződésem és nézetem is az, hogy átalános kérdésekben lehet ugyan kiterjeszkedni más tárgyakra is; de ily specificus esetekben kötelessége a szónoknak magát szorosan a tárgyhoz tartani. Én az indítványt háromféle szempontból fogom fel, egészségi, czélszerüségi és eszélyességi szempontból. Egészségi szemponttól határozottan vissza kell utasitonom az indítványt, mert az orvosi facultásnak egyik legnagyobb képviselője világosan mondja azt, hogy az élet fentartására a legnagyobb tényező az egészség. A természet törvénye pedig világosan követeli ennek föntartását. A természet törvénye alól kivételt csak egyetlenegy esetben tehetünk, t. i. hogy ha azt a haza érdeke kívánja, mert a haza érdeke iránti magasztos fogalmak, a melyeket még a természet oltott kebleinkbe, nemcsak az egészség feláldozását, de életünk koczkáztatását is követelheti. De, t. ház, itt ez nem forog kérdésben; sőt inkább ennek ellenkezője, mert a haza, illetőleg ennek polgárai, kiknek összege a hazát alkotja, ezeknek érdekei épen az ellenkezőt kö45*