Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-460

344 4ö0. országos ülés márczin* 13. 1872. időben azt mondotta, hogy a parlamenti kormányzási rendszer transactióból él. Tudom, t. ház, hogy ez régi igazság, és tudva van régen, csak is azért idézem épen ezen franczia irót, ki — ha emlékezetem nem csal, — nem más, mint Laboulaye: mert analógnak tartom azon hatást, a melyet ő rá gyakorolt a franczia állapotok közvetlen szemlélete és azokból merített tapasztalása azon benyomással, a mely énrám gyakoroltatik a mi jelenlegi állapotunkkal és jelenlegi helyzetünkkel. Tehát csak annyiban idézem, a mennyiben ujabbkori iró mondja, a mennyiben egy a caesarismust megunt franczia iró mondja, illetőleg ismétli ezen igazságot. Méltóztatnak tudni valószínűleg mindnyájan, hogy az ujabb időben a parlamentalis kormányrendszer classicus földjén : Belgiumban volt eset, midőn az ugynevezet ultrakatholicus vagy cleriealis minisztériuma teljesen és biztosan birta a parlamenti többséget, és nem tudott magán segíteni a parlament, a belga képviselet, más módon, hogy e bajából szabaduljon, mint ha a transactió terére lép. A többséget birta ezen minisztérium; de mert tapasztalta maga azon többségből kifolyó kormány, hogy veszedelmes alapon áll, ha tovább folytatja a kormányzást, s hogy veszedelmes a makacsság ösvényén tovább megmaradnia : maga ezen belgiumi kormány, mely a többséggel bírt és disponált, javasolta az állam fejének a királynak, hogy azon parlamenten olyformán segítsen, hogy ne kénytelenittessék a többség merev exigentiáit követni, hanem segítsen akként, mint a közvélemény által, különösen pedig a városokban mutatkozó közvéleményt jelző tünetek által kívántatott. Azt hisszem, t. ház, ezen példa alkalmas arra, miként a t. képviselő urak többségére is hatással bírjon. Méltóztassanak elhinni, t. ház, hogy a makacsság, a konokság, mint tegnap a pénzügyminiszter ur jelezte: nem mindig és nem minden viszonyok között állam-férfiui tulajdon; van bizonyos makacsság, a mely a nép tömegének bámulatát gyakran magával ragadja, mely hat, és mely haszonra, nagy eredmények elérésére vezet; ezt azonban inkább szívósságnak lehet nevezni. Ha a véleményéhez való ily merev ragaszkodás valakiben egy általa felismertnek vélt erkölcsi igazság alapján nyugszik: az bámulatra ragad és nagy eredményeket szül. Midőn Luther azt monda, barátai tanácsának ellenére, hogy ne menne Wormsba: bár annyi ördög legyen ott, mint tégla zsindely a házak fedelein, ő mégis elmegy; midőn megesküdött, és monda, nem tehet máskép, isten őt segélje : nagy dolgot cselekedett; magával ragadta a nép zömét, irányt adott az eseményeknek. És e szívósság megszülte a nagy eseményt, megteremte a reformátiót a középkorban. (Tetszés a bal oldalon.) Midőn valaki tudományos alapon az egyedüli ínfallibilitásra, t. i. tudományos kutatásainak esalatkozhatlanságára támaszkodva, eszméjéről hasonló szívóssággal nyilatkozik: az magával ragadja a közönséget, és habár szenved is érette az illető, megtermi az a maga gyümölcsét, mert sikert eszközöl; ilyen példa Galilei nyilatkozata, midőn tudományára támaszkodva, azt monda: mégis mozog a föld. ('Helyeslés bal felől.) De midőn oly politikát látunk, vagy vélünk kcvettetni, melyből egyebet puszta hétköznapi makacsságnál nem bírunk kimagyarázni: ez már eredményre nem vezethet. Ha magas indokok nincsenek a véleményünk melletti megmaradásra, hanem csak ragaszkodás a többség uralkodó érzetéhez : nem lehet azt másnak nevezni, mint a „csak azért se", „Just nichf-féle politikának. Hasonlít ez azon pazarló ur eljárásához, ki midőn öt minden körülmény arra látszott inteni, hogy korlátozza kiadásait, korlátozza háztartását, azt monda: inkább csőd alá jutok, vagy meghalok ; de kiadásaimat korlátozni nem akarom. Tovább megyek, t. ház, annak fejtegetésében, hogy van-e indok, van-e alap, mely feljogosít annak elhivésére, hogy a transactió útja a tizenkettedik órában is megkísérelhető ? Én azt állítom: igen. Méltóztassék figyelemmel nem mellőzni azt, hogy az első egyezkedés kísérlete a háznak egy oly tagjától eredt, ki a parlamentnek elismert pártjain kivül áll, tehát még azon körülmény sem forog főn, hogy azt lehetne mondani, hogy ezen küzdés a hatalom fölötti versenyésre enged következtetni. Mert elismerem, hogy ha a mi pártjaink bármelyikéből származott volna ezen első megindítás, ezen initiativa: tán menthetőnek tartanám az emberi gyarlóság számbavételénél fogva, hogy a többségben levő párt hatalma gyakorlatának megszokottságában, azt visszautasítsa; de midőn azt vagyok bátor jelezni, hogy a transactió első kísérlete, megnevezem, t. ház, mert nagy a dolog, ha czélra vezet s azért nem árt, ha nem is egészen illő, megnevezem: e kezdemény Vukovich Sebő képviselőtől származott, ki a parlamenti pártokon kivül áll: — akkor ugy állitható elő és ugy magyarázható, hogy oly férfiú, ki a parlamenti hatalom áthelyezéséből és változásából nem remél, sem azt nem ambitionálja, egyedül csak ügybuzgóságánál fogva, az igazság iránti határtalan szereteténél fogva érezte magát indítottnak arra, I hogy ezen kísérletet ajánlja, kezdeményezze. De, t. ház, bátor vagyok még más körülményre hivatkozni. Nyúljanak önök saját keblökbe, emléI kezzenek vissza, miként hozatott először sző-