Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-460
460. országos Illés márezins 13. 1872. g^.g méltóztassék annak kinyomatását elrendelni. Bátor vagyok egyszersmind bejelenteni a t. háznak, hogy e kérdésben a IX. osztály előadója különvélemény beadását jelentette be. Elnök: Mind a jelentés, mind a különvélemény ki fog nyomatni, és a képviselő urak közt kiosztatni. Következik a számvizsgáló bizottság jelentése. Szilágyi Virgil a számvizsgáló biz* előadója: A számvizsgáló bizottság részéről van szerencsém bemutatni az 1871. évi június 15-étől azon évi deczember 31-éig vezetett pénztári számadás megvizsgálásáról szóló jelentést. Méltóztassék a t. ház a jelentést kinyomatni, és annak idején napirendre tűzni. Elnök: A jelentés ki fog nyomatni, kiosztatni és napirendre tűzetni. Következik a napirenden levő tárgy, a tegnap megszakadt vita folytatása. Szontagh Pál (csanádi): T. képviselők' Kérem önöket, adjanak nekem engedelmet arra, hogy a fönforgó, habár a logika teljes szigora szerint nem mondhatom, méltó tárgy méltóságához, de minden esetre a helyzet fontosságához és komolyságához mérten én is elmondhassam nézeteimet. ígéretet teszek önöknek, t. képviselő urak, hogy kerülni fogok minden élességet; nem fogok élezek után hajhászni, nem fogom engedni lényemben kitörni az indulatnak netalán készülődő felbugygyanását; hanem teljes tárgyilagossággal, teljes nyugodtsággal, ugy a mint én fogom fel a kérdést: kívánok ahhoz nyilatkozni. Meglehetős régi időben hallottam, mint egvszerü hallgató, jelenlegi miniszterelnök, akkor képviselő által idéztetni azon német mondást: hogy ha nem is kormányozzák számok a világot: de számok mutatják, mikép kormányoztatik a világ. Ha ez igaz, — a mint átalánosan el van ismerve: — ugy bizonyos az is, hogy más tünetek, a melyek például a tanácskozási rendre és tanácskozási modorra nyilvánulnak: hasonlóan következtetni engednek arra, milyen bizonyos országban az alkotmányosságról való fogalom, vagy pedig milyen a kormányzás. Én azt tartom, t. képviselők, hogy midőn állítom, hogy ezen állapot, melyben vagyunk, ezen helyzet, a tanácskozásnak ezen rendje és modora szintén egy tünet, merem mondani kórtünet, a mely feltünteti azt, hogy állapotainkban, constitutionalismusunkban és kormányzati rendszerünkben valami nyavalyasság van. Nyavalyás állapotok ezek, t. képviselőház, a mik itt magukat az utolsó időben manifestálták; ha ezt, mint nem kétlem, átalánosan elismerik: mi következik ebből? Következik az, hogy kötelessége a t. képviselők mindegyikének orvosi szerekről, gyógyítási módról gondoskodni, mely e kóros állapotot megszüntethesse. Jelentéktelenségem öntudatában, de azért mégis teljes meggyőződésem szerint és kötelességérzetből bátor leszek jelezni: mit hiszek ezen kóros állapotnak gyógyítására vezethető eszköznek. Ez, t. ház, nézetem szerint, nem más: mint a transactio, a parlamenti compromissiumok, a kiegyezkedés útja. Mit tesz ezen szó transactio ? Nem teheti azt, t. képviselőház, hogy a többségnek mindenkor, mmden viszonyok közt, minden esetre igazsága legyen; mindig az legyen az igazság, mindig az legyen a végmegállapodás, a mit a parlamenti többség akar: a transactio tehát nem jelent egyebet, mint a kisebbség kívánalmai iránti deferentiát. Hogy a transactio módszere parlamentünkben már követtetett: azt bátor leszek néhány példával illustrálni. Midőn a számvevőszék elnökének választási módjáról tanácskozott a t. ház, egészen más szempontot és állást foglalt el tanácskozásainak első alkalmával; a főrendiháznak kétszeri nyilatkozata után ez álláspontját mégis megváltoztatta. Azon időben, jól emlékszem, keményebb szóval qualifieáltam a t. ház ezen eljárását; de most elismerni óhajtom, hogy ez nem volt más, mint transigálásra való hajlam és valóságos parlamenti compromissum. Transigált továbbá a képviselőház — és itt már nem merem mondani a főrendiház akaratával, hanem a museumban ülő 12 főrendi tag akaratával — akkor, midőn a telepitvényes ügyben benyújtott törvényjavaslatban az onnan, a tizenkettesek tanácsából származó módosításokhoz hozzájárulni késznek nyilatkozott. Elismerem: ez ismét transactio. De transigált ugyanezen képviselőház nemcsak fölfelé, hanem transigált bizonyos tekintetben külfelé is. Méltóztatnak emlékezni, midőn a függő adósságok minőségéről s azon arányról volt szó, mennyiben essenek ezek Magyarország terhére; egy délelőtti tanácskozásban az úgynevezett sópapirokat, „Salinenschein' 1-okat illetőleg, oly végzés hozatott, a mely kívülről nem találtatott correctnek; és tartottunk még az nap délután is ülést, a hol figyelembe vévén a küíről jövő, ugy hiszem correct és jogosult figyelmeztetést: a képviselőház azon végzést délután megváltoztatta, a melyet délelőtt hozott volt. Tehát, mondom, transactióra, compromissumra lépett a képviselőtestület egy másik törvényhozási factorral fölfelé; transactióra lépett külfelé is: csak a maga kebelében nem akarna transactióra lépni tulajdon testvéreivel, t. i. a képviselőház kisebbségével? T. ház! Idézek más országok szokásaiból is indokot és érvet arra, hogy a transactiók mennyire szükségesek és czélravezetők. Mellesleg említem meg, hogy egy franczia iró a legújabb
