Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-459
3B8 459. országos ülés márezius 12. 1872. bérre. Ha azon nemes tűzhöz, szónoki hévhez, melyet a bel- és pénzügyminiszter urak itt a kérdéshez nem tartozó felszólalásaikban tanúsítottak : a tárgy is hozzámérhető és velők egyeztethető lett volna, higyjék el uraim, ránk sem maradtak volna azok hatás nélkül; hanem igy akarja, vagy ne akarja bár az ember: ugy látszik, mintha ezen forma és a lényeg között egy kis hézag támadna, és ezen hézagot szemlélve, mintha már látná is az ember azon kakasnyomot, mely a nagyszerűt a nevetségestől elválasztja. Az aránytalanság mindennek árt, az életben a helyes proportio mindenben az, mi a középutat jelöli. Sünt eerti denique fines. Legyenek valaha határai annak t. ház, hogy per fas et ne fas többségi hatalomra való hivatkozással, talán a parlamentalismusnak mulhatlan életföltétele gyanánt tekintett, és hirdetett párturalomnak, mindennek tetszés és kedve szerinti intézésével, vigyen keresztül a t. ház oly dolgokat, melyek elzárnak bennünket olyan törvényektől, melyeket jobbaknak tartanak önök is velünk együtt, és áldásosabbaknak. Tagadják meg önök magukat legalább itt az utolsó órában, tagadják meg azzal, hogy őszintén és önkényt nem visszavonva, — hiszen ezt önöktől még az sem kívánta, ki a parallel üléseket indítványozta, — legyen meg a deeorum, ne távozzék a belügyminiszter székéből, maradjon meg; de engedjék meg legalább azon törvényeket törvénynyé válni, a melyek a választási és rokontermészetű törvények mellett szőnyegen vannak. Ha önök dicsőségre, ha önök bálájára kívánják magukat érdemeseknek tenni választóiknak: nem hiszem, hogy jobb alkalom kínálkozzék, mint épen ez; ha elmondhatják: mi legjobb meggyőződésünk szerint ugy voltunk meggyőződve, hogy meg kell szorítani a választók jogait, de voltak számosak az ellenzék részéről, kik azt mondták, hogy az nem helyes, hanem a ti érdekeiteket, a ti jogaitokat föntartani kötelességem, s azért meggyőződésemet megtagadva, jogaitokat föntartottam. Azt hiszem, hogy ha ezt nyilatkoztatják a hazatérő jobboldali képviselők, visszatérve választóikhoz, oly örömrivalgásnak lesznek tárgyai, mint a minőben most önök részéről a pénzügyminiszter ur részesült. En ugyanis azt hiszem, hogy önök szinte oly benső összeköttetésben vannak választóikkal, mint a minőben a párt tagjai, a melynek kebeléből a kormány kiemelkedett, ugyanazon kormánynyal, melyet tüskönbokron keresztül követnek. Szép ez, elismerésre méltó s gyönyörűséges dolog, diesőithető, sőt meg is énekeltetett számtalaoszor; hanem szokás azt is mondani, hogy jobb sorsra is érdemes azon munka, melyet hiába vesztegetünk. Ha önök ezt a szivósságot bizonyították volna be, számtalan oly törekvések s reformjavaslatok keresztülvitelénél, melyek erre érdemesek lettek volna; — ha önök, midőn kellett, saját kormányférfiaik ellenében alkalmazták volna; ha kényszeritették volna, hogy ne mindenben az ő kényelmök legyen a fő, hanem ellenkezőleg a közjó: akkor azt hiszem, hogy nem lenne olyan keserű szemrehányásokra okunk ezen utolsó idejében az ülésszaknak. (Bal felől átalános helyeslés.) De még nincs vége mindennek. (Jobb felől: Ugy van! beszédjének sincs 1 ?) Az én beszédemnek mindjárt vége lesz, ha eljön az óra : mert nem vagyok oly együgyű, hogy a kiszabott időn s perezen tul beszéljek; nem erre értem azt, hogy nincs vége, hogy még idő van helyrehozni a mulasztásokat. Lehet ugyan, hogy a feloszlatás küszöbén vagyunk, önök legalább ijesztgetnek ezzel, lehet, hogy ha nem holnap vagy holnapután, a jövő héten fog bekövetkezni a feloszlatás ; de mi nem félünk tőle, s ezt talán elhiszik ellenfeleink is. Hogy egyébiránt minekünk a megijedésre van-e okunk: azt önök is, mi is más szempontból ítéljük meg,és hiszszük eldönthetőnek; hanem azt hiszem, hogy e nyugtalanság, melyet itt erőltetett nyugodtság leplébe kívánnak takarni, mondom, azon nyugtalanság, melyet önök el nem takarhatnak: legalább talán mégis a lelkiismeret egyik felszólalásának tulajdonitható, hogy önöknek a nagyság átka miatt — mert hiszen önök nagyok, önök hatalmasok, — nem lehet önmagukat meggyőzniök, megbirálniok, és ezt mondani: ime, mi kezet nyújtunk azon reformok keresztülviteléhez, melyeket, ha józan itéletüeknek akarjuk magunkat tartani, mint a pénzügyminiszter ur monda, kénytelenek vagyunk előbbre valónak tartani a választási törvényjavaslatnál és annál, melylyel az országgyűlés tartama 5 évre meghosszabbíttatni és hasonlók czéloztatnak. Azonkívül engedje meg a t. jobboldal, nem akarok gyanúsítani, de az eddigi tapasztalatok után nem tudhatjuk, hogy ha netalán letárgyalnék és törvénynyé lenni segitenők ezen egy pár választási törvényjavaslatot: nem jönne-e utánok valami azon vörös táskából, melyről az mondatnék, hogy ez már mégis szükségesebb és akkor ennek szorítanánk helyet, s mikor például a pancsovai vasútról szóló törvényjavaslatra kerülne a sor: rámondhatnák, hogy — mikép Huszár képviselő ur már fölemlítette — nem lehet még eldönteni, mert a szerb összeköttetési pont még nincs megállapítva sat., Hanem, t. ház, nem beszélek tovább, mint elhatározták, elhallgatva mindazt, mit még mondani lehetne, (Derültség bal felől.) bevégzem szavaimat azzal, hogy jó indulatomnak és jó szándékomnak
