Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-459
45í>. országos ülés márezius IS. 1973. 327 hogy akár van igazság, akár nincs igazság az ő hite meggyőződése szerint; de kardoskodnia kell azon ház nézete mellett, melynek voksa őt jnegtarthatja (Nyugtalanság bal felől.) Tartsa, vagy ne tartsa ennek a háznak véleménye, és tarthassa vagy ne tarthassa meg: kötelessége neki és mindnyájunknak most, és azoknak, kik utánunk következnek, hogy legjobb meggyőződésünk szerint foglaljunk állást: még akkor is, ha elvesztjük azon támogatást, mely minket e székekbea megtarthat. A meggyőződés, kell, hogy vezessen bennünket, nem pedig a tekintet arra, honnét tartathatunk meg állásunkban. (Élénk helyeslés jobb felől. Ellenmondás bal felől.) Ha ezt a t. képviselő ur máskép hiszi és máskép tartja: legyen neki az ő hite szerint. De miről van tulajdonkép szó ? (Halljuk '.) Azzal vádolnak berniünket, hogy mi a választási novellát azért terjesztettük be, mert a magunk hatalmának növelését véljük általa eszközöíhetőnek és ragaszkodunk hozzá ezért, ragaszkodunk azon áron is, hogy minden egyéb, minek megvalósítását oly igen óhajtjuk és az ország érdekében óhajtanunk kell,ne lehessen semmi.Azért beszéltek itt konokságról, beszéltekarról, hogy a miniszterelnök ur alkut ajánlott, melyben egyfelül volt az egyptomi húsos fazekak sora, a másikban volt nem tudom micsoda alkotmányos elv. T. ház! ÍTe állítsuk fel igy a kérdést, mert az valójában nem igy áll. Tán megfordítva áll. A t. képviselő urak a túloldalról kilátásba helyezték nekünk, hogy a nemzet részére biztosithatjuk azon húsos fazekakat, nem a magunkóra, hanem a nemzetére és ez kötelességünk. De mi áron ? Erről nem méltóztatnak szólni, pedig azt ne méltóztassanak feledni, hogy mily áron! A t. képviselő urak nem egyszerűen kívánták a parallel üléseket, nem kívánták előbb, mintsem ezt az árt megszabták volna: pedig e körül forog e dolog. Ha parallel ülések tartását pure et simple ajánlották volna föl és nem mint valaminek árát: akkor lehetne úgy beszélni, mint a képviselő urak szólottak; de a dolog nem igy áll. Hogyan áll tehát valósággal? Ugy, hogy a választási t. javaslat átalánosságban annak rendje szerint letárgyaitatván: a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatott. Mi foglaltatik ebben a tényben? Az, legalább az én felfogásom szerint az, hogy a képviselőház minden pártjának és minden tagjának kötelessége, képviselői mandátumából folyó kötelessége ezen részletes tárgyalásba belemenni. (Ugy van! jobb felől) Nem mondom én, hogy annak akár egyik, akár másik határozmányát helyeselje; akár egyik akár másik határozmányára szavazzon; nem is kötelessége hallgatni akár az egyiknél, akár a másiknál, sőt nemcsak szabad, de joga és kötelessége annak kinek aggálya van, ott ahol van, az ellen, ami ellen van: ezt kifejezésre hozni és érvényesíteni. Ha ennek folytán sok idő kell, lehet, hogy nem lesz törvénynyé a t. javaslat; mert senki sem kívánhatja senkitől, hogy aggályainak kifejezést ne adjon; de épen azért, mert azt láttuk, hogy sok idő kell. mivel hogy sok aggály van: azt mondottuk, adjunk sok időt a tárgyalásra. És mit mondottak a túloldalról? Volt idő, midőn a túloldalról azt hallottuk mondani: jó! de ne kívánjuk, hogy határozatlan legyen az ülések tartama : hanem határozzuk meg azt ós mondjuk meg, hogy 10, hogy 12, sőt hogy 20 óráig fogunk ülésezni; s Ígérték, hogy ez ellen nem szólanak. Ugy látom a t, képviselő urak ezt az ajánlatot mára elfeledték. Most nem azt mondják már, hogy határozzuk meg az ülések tartamát, hanem, hogy egyúttal oszszuk meg a napirendet. Ez lieitatió, melynek, hol lesz vége, én legalább nem tudom. A dolog azonban sajátképen ugy áll, hogy a t. képviselő urak egyszer azt mondották, ha a többség ennek a választási törvényjavaslatnak ezt a pontját igy, a második pontját ugy, a harmadikat amúgy, stb. kész lesz megváltoztatni, és ha a kormány a maga befolyását erre felajánlja: akkor belemegy a részletes tárgyalásba. Kérdem, igaz-e ez, nem-e? (Átalános hallgatás.) mit tesz ez ? Azt teszi, hogy nem a házszabályok által megszabott utón módon törekszik a kisebbség azon határozmányoknak megváltoztatására, melyek helyeslését nem birják megnyerni; hanem megkívánja azokat kerülni és azt mondja, hogy a képviselői mandátumokban gyökerező, s igy föltétlen kötelessége teljesítését feltételhez köti, ahhoz a feltételhez, hogy ne ugy legyen, mint a többség akarja; hanem legyen ugy, mint a kisebbség kívánja. (Ugy van! jobb felől.) Igy áll a dolog. (Felkiáltás bal felől: Bizony nem ugy áll!) Bár ne igy állna! s én részemről kijelentem, hogy ha a dolog nem igy állana: mindenre hajlandó volnék; de bármi bonumért — s itt visszatérek azokra az egyptomi húsos fazekakra, azokra az ország érdekében oly nagyon kívánatos dolgokra, — ismétlem bármi bonumért — nem vagyok képes egy oly árt megadni, mely abban áll, hogy ne történhessék az meg, a mit a többség az ország érdekében jónak és szükségesnek tart. Ha önök azt mondják, hogy a választási törvényjavaslat tárgyalását csak azon esetre nem teszik lehetetlenné, ha előzetes alku utján biztosittatnak az iránt, hogy ez vagy a kisebbség felfogása szerint átalakittatik vagy a napirend megosztása folytán egyszerűen oldalt hagyatik: ugy ez egyértelmű azon követeléssel, hogy a kisebbség akarata döntő súlyra,
