Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-459
322 489. országos ülés nárczia* 13. 1S7S. is szép egyéni tulajdonságai előtt, nem hiszem, hogy ehhez az európai parlamentalismus érdeke a legtávolabbról is csatolva lenne. Én bámulom a miniszter urat, hogy milyen merészséggel ragadta Európát magával e vita hullámai közé. Ehhez hasonló eljárást csak Jupitertől láttam (Halljuk!) Tintorettóuak egy képén lefestve, (Halljuk!) midőn ő is épen ugy mint a belügyminiszter ur magával ragadta Európát. (Derültség.) Különben lehetséges, hogy a t. miniszter urnák azon számítása, a mely vele elmondatta az általam hivatolt tételt: helyes alapra van fektetve; mert ha tudom is, hogy nagy bátorság volt tőle elmondani az általa elmondott szavakat; de minden esetre még nagyobb bátorság kellene ahhoz, hogy ily veszélyes fenyegetések után valaki akadjon az igazhivők táborában, ki hozzá merjen nyúlni azon tárczához, melyhez oly nagy fontosságú ügy, mint az európai parlamentalismus érdeke van kötve. Én azt hiszem, hogy a miniszter urnák ezen számítása nem csal; de azt is hiszem, hogy ezen beszéde után a miniszter ur nincs feljogosítva ellenünkben arra hivatkozni, hogy nevetséges lenni nem akar. (Derültség hal felől.) Ezek után, t. ház, kijelentem, hogy oly ezélból, hogy a hátralevő reformügyek minél hamarább és minél czélszerübben elintéztessenek: kész vagyok a parallel kérdéseket megszavazni, kész vagyok arra, hogy miként fönebb mondám, a választási törvény és azon törvények, melyek azzal kapcsolatban vannak, a délelőtti gyűlésekben tárgyaltassanak, a többi ügyek pedig tárgyaltassanak délután. (Helyeslés bal felől.) Ha ezen indítványunkat a t. kormány nem fogadja el; ha délelőtt, délután a választási törvény keresztülvitelét akarja erőszakolni, ha többségével e házban zsarnokoskodni akar: ám jó, én megnyugtatom lelkiismeretemet azzal, hogy ezen eljárás következményeiért a felelősség a kormányt terheli; eljárásomban pedig követem a Montesquieu által kijelölt irányt, ki azt monda, hogy miután a zsarnokság az emberiség legförtelmesebb sanyargatója, még azon rósz is jó, mely annak ellentáll. (Élénk helyeslés hál felóí.J Elnök (leszáll s helyét Percsel Béla foglalja el.) P. Szathmáry Károly: T. ház! Soha senki sem vádolt engem arról, hogy szenvedélyes ember vagyok; életpályám megtanított engem arra, hogy mások véleményét tiszteljem, másokban, ha ellennézetüek is, megbecsüljem az emberi, megbecsüljem a hazafias tulajdonokat; ellenben felmerült azon vád irányomban már nem egyszer, hogy nagyon is kíméletes vagyok, nagyon is hideg vérrel, inkább okokkal, mit emberekkel küzdők, és egyátalában a mérsékeltségnek legalsó hőfokára szoktam szállni. Igyekezni fogok, t. ház, jelemleg is szorosan a tárgyhoz ragaszkodván, a legnagyobb mérséklettel szólni. (Halljuk!) Nem időt akarok veszteni; hanem időt akarok nyerni, bár nehezen számithatok arra, hogy gyenge szavam képes legyen annyi nevezetes szónoklat után megingatni azon — engedelmet kérek, hogy kimondjam — konokságot, mely a parlament jelenlegi tárgyalásában mutatkozik. T. ház ! TJgy látszik, mintha itt a házban most nyugodt kedélyek volnának; mintha itt tökéletes szélcsend volna; de én azt hiszem, hogy a ki ugy itéli meg ma a magyar törvényhozó testület képviselőházát : igen csalatkozik; itt csak a külszín csendes, itt a tengernek azon nyugalma van csak, mely alatt tudja az ember, hogy vihar lappang, és én megvallom , hogy e pillanatban, midőn szót emelek, a legméltóbb indignatiót érzem; és nemcsak hiszem, hanem tudom, hogy a jobboldalon is sokan vannak, kik ezen szélcsend, ezen látszólagos nyugalom alatt valóságosan zaklatott kedélyeket láttatnak a fölött, hogy mikép pazarorcatik azon idő, melyet a haza iránti kötelességek teljesítésének kellene szentelni. (Helyeslés jobb felől.) Először is a mélyen t. elnök úrhoz fordulok, és miután azt tapasztalom, hogy több ízben méltóztatott egyeseket megszólítani : arra kérem , hogy méltóztassék meggondolni, mikép az mi jelenleg tárgyalás alatt van, csak külső burok, s tulajdonkép azon belső okokról van szó, melyek eme külső körülményt, a háznak e feszült viszonyát előidézték; tehát mind az, — és ezt nézetem szerint mindenki, ki meg akarja a gyermeket nevén nevezni, érzi, — ami az okokra vonatkozik: az a tárgyhoz tartozik. Aki ezen okoktól eltér, hiszem meginthető; annak, aki azok mellett marad, annak mindig joga van szólani. Elnök : A szabályok világosan szólnak, én ezekhez tartom magamat. P. Szathmáry Károly: T. ház! Mióta ezen, — mint sokaktól nevezni hallottam — strike-szerü helyzet tart a parlamentben: azóta uj stádium állott be. Uj stádium állott pedig be tegnap óta, midőn az ellenzéknek sok tekintélyes tagja felajánlotta, hogy a helyett — s ez nem saját eszmém — hogy strike történnék : az ellenzék részéről ép annak ellentéte mondatott ki. Mi ragaszkodunk elveinkhez, mi ragaszkodunk álláspontunkhoz, mert ragaszkodni ezekhez hazafiúi kötelességünk; de megajánlunk ugyanezen kettős czólra kétannyi időt, tehát ha strike van valahol a világon: ez a strikenak legnemesebb neme, mert ugyanannyi munkabérrel kétannyi munkát kívánunk összekötni.