Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-459

320 469. országos ülés márczius 12. 1672. hogy ezen- a téren járatlan vagyok; azért erre nézve megelégszem egy pár megjegyzéssel, és a szőnyegen levő indítványoknak ezen speciális szempontból való tárgyalását azon tisztelt barátaimra bizom, kik a külügyekkel behatóbban foglalkoztak. (Derültség.) Ezeknek bevezetésül elösorolása után bátor leszek a kérdés érdemére nézve előadni igénytelen szerény véleményemet. Ami azon kérdést illeti, hogy szükséges-e a naponkénti ülések óráit megszaporítani : erre nézve csaknem azon nézetem van, hogy igenis szükséges. Merítem ezen nézetemet azon 3 évi tapasztalásból, melyet ezen házban szerezni szerencsés voltam. Á kormányt három év alatt az országgyűlés programmjának előkészítésénél nem annyira a hazának, mint inkább saját pártjának érdekei vezették. Három éven át a többség oly törvényjavaslatokkal foglalkoztatott bennünket, melyek ezen természetellenes helyzetnek mesterséges föntartására voltak tervezve. Ezzel foglalta el, ezzel vesztegette el a drága időt. Reformok helyett a rombolás munkájával. (Helyeslés bál felől.) Ez az oka annak, hogy hazánknak annyi égető nagyfontosságú reíormkérdése megoldatlan maradt. Most az ülésszak végén csak egy-két ilyen törvényjavaslat van a tárgyalásra készen. Én azt hiszem, hogy nekünk, az ellenzéknek kötelességünk időt adni, időről gondoskodni, hogy ezen reformkérdések a kormány menthetetlen eljárása daczára tárgyaltassanak. Azon nézetem tehát, hogy az ülések óráit naponként szaporítani kell: azt hiszem, hogy az általam előadott indokokkal eléggé igazolva van. Következik azonban a másik kérdés, az t. i. miért szükséges ezen kevés reformkérdés végett az ülések óráit szaporítani : midőn azon egy-két javaslat a tárgyalásra készen van, kéthárom ülés alatt be lehetne végezni; midőn az ellenzék részéről azok ellenzéssel nem találkoznának ; midőn azok megszavazására készségét nyilvánítja. Es ezen kérdésekre nézve, t. ház — szintén a tapasztalás felel meg. Az ok abban rejlik, hogy a t. kormány nem elégelvén meg azt, hogy három éven át — nem tudom, helyesen veszem-e, de meggyőződésem szerint találólag a kifejezést — jobboldali kortes szempontból terjesztette elő a törvényjavaslatokat; — (Helyeslés a bal oldalon) most az ülésszak végén azt kívánja, hogy addig, míg a kormánynak speciális érdekei elintézve nem lesznek : addig ne foglalkozzunk a reform-kérdésekkel. Ez a helyzet, t. ház. Igen, uraim! Önök a túlsó oldalon nem elégesznek meg azzal, hogy a szabad biró választási jog megszüntetésével zsoldjukba vették az igazságszolgáltatást; nem elégszenek meg azzal, hogy a népképviseleti rendszer megdöntésével a virilis képviselet behozásával a törvényhatóságokban mesterséges többséget csináltak maguknak ; nem elégszenek meg azzal, hogy megszüntették a valóságos önkormányzatot, nem elégszenek meg azzal, hogy számos oly tőrvényt erőszakoltak e házra a három évi országgyűlés alatt, melyek főleg azt önök érdekében voltak megszavazva. Nem elégszenek meg a közigazgatás terén elkövetett visszaélésekkel, oly visszaélésekkel, melyeket e házban hogy ne mondjam, sanctionáltak; de legalább elhallgattak, mint pl. a nógrádi eset; és most még azt is kívánják, hogy az országgyűlés végén a polgárok ezrei, különösen a városokban elveszítsék szavazati jogukat: csak azért, mert tapasztalásból tudják, hogy az érdeklett polgárok nem vallják önök elveit; mert félnek, hogy a jövő választások alkalmával veszélyesek lehetnek önökre nézve. Önök készek a hazán a legnagyobb sérelmet elkövetni, hogy még egy kis ideig biztosítsák maguknak az uralkodást. Az öt évi országgyűlési időszakot sem csak azért .... Elnök: Kérem a t. képviselő urat, nincs szó most az országgyűlés tartamának öt évre való meghosszabbításáról; hanem üléseink meghosszabbításáról. Méltóztassék magát a tárgyhoz alkalmazni. (Helyeslés a jobb oldalon.) Győrffy Gyula: Köszönettel veszem az igen t. elnök urnák rendreutasitását. Egész beszédem folyamán figyelmezni fogok rá. Igyekezem magamat szorosan a tárgyhoz tartani, sőt sokat ki is fogok hagyni abból, a mit már mondtam. (Átalános derültség.) Csak annak elmondását méltóztassék megengedni, a mit lelkiismeretem sugalt. (Halljuk!) Mondom, hogy nemcsak azért sürgetik az öt évi országgyűlési időszak behozatalát, hogy azon vesztegetések, melyek ellenében nem akarnak, ugy látszik, törvényt hozni; kifizessék magukat; hanem sürgetik ezen törvényjavaslatot főleg azért, mert tudják, hogy az 1867-ben hozott, és a nemzetre nézve meggyőződésem szerint oly veszélyes alku 10 év lefolytával, azaz 1877-ben lejár; és önök azt kívánják, hogy 1877-ben a most önök által mesterségesen alakított többség azt újra 10 évre megszavazza. (Helyeslés a bal oldaliról. Igazi Ugy vanl) Midőn mi, t. ház, tőlünk kitelhetőleg mindent elkövetünk, — és hiszek az ellenzék hazafiaságában, kitartásában, — sikerrel elkövetünk arra, hogy legalább ezen országgyűlési időszak alatt, ezen törvény törvénynyé ne váljék: akkor uraim, visszapattan rólunk minden szemrehányás; mert midőn ezt teszszük: hazánk legszentebb érdekeit, életkérdését védjük. (Helyeslés a bal oldalon.) Midőn pedig önök a túloldalon azt mondják, hogy addig nem engedik tárgyalni a reform-